Elekes Roland - kedvenc 2012-es dalok

Évösszegzésünkből a 2012-es összesített külföldi és hazai, valamint a személyes albumlisták közreadása után, a tavalyihoz hasonlóan, következzenek most a Recorder szerzőinek kedvenc 2012-es dalai - rövid kommentárokkal ellátva, egy rögtön meghallgatható mixtape-be összefűzve. ABC-rendben haladunk, Biczó Andrea, Csada Gergely és Dömötör Endre után jöjjenek Elekes Roland idei legdédelgetettebb dalai - patinás zenekaroktól és újsütetű férfidalnokoktól.

Elekes Roland mixtape-je alább, utána a dalkommentárok:

A 2012-es év elején nem gondoltam volna, de végül az év végére rengeteg lemez nőtt a szívemhez, így jellemzően ezekről kerültek ki a kedvenc idei dalaim. De figyelem, lesz kakukktojás, nem is csak egy!

1. Porcelain Raft: Picture

Emlékeztek arra a filmre, ahol a zárójelenetben, az iskolai bálon, a suli hercegnőjévé választott Lucy lement a színpadról, megkereste a leghátsó sorban egyedül szomorkodó, perecet rágcsáló, pattanásos és szemüveges Gilbertet, majd egy édes csókot a szájára lehelvén jelezte, hogy számára ő a herceg?

Hát nem emlékezhettek, mert nem volt ilyen, de ha lenne, szerintem a fenti dalnak kéne ez alatt szólnia!

2. Mac DeMarco: She’s Really All I Need

Ez a neveletlen ficsúr, aki orosz zsebkendőt használ és a fogai közötti résbe teszi be a cigijét, szóval ez a minden hibájával együtt szeretnivaló lüke idén két annyira szuper albumot is készített, hogy tőle igazából 23 kedvenc dalom van.

3. Lotus Plaza: Eveningness

A Deerhunter gitárosának, vagyis a Lotus Plaza név mögé bújt Lockett Pundtnak az első szólólemeze annyira csúcs volt, hogy ahhoz képest nagyon lassan szerettem meg az ideit, de ez a szám tetszett meg róla először - és aztán szép sorjában követte a többi.

4. Kindness: Swingin’ Party

Klasszikusokhoz óvatosan szabad csak nyúlni, de az alapján, ahogy a Replacements dalát a Kindness, vagyis Adam Bainbridge feldolgozta, bármit nyugodtan rá lehet bízni. A lemezen nem ez az egyetlen feldolgozás, de ez a legkiemelkedőbb, amivel az egyik idei legjobb dal is lett.

A REPLACEMENTS-ET A CRIBS IS NAGYON BÍRJA, MINT KIDERÍTETTÜK ITT.

5. Perfume Genius: Take Me Home

Mike Hadreas olyan fájdalmas hanggal és arccal énekel, mintha átélte volna mindazt, amiről Angel Haze rappel (a megerőszakolásáról - a szerk.). Akár még lehet is e mögött vajmi igazság, mindenesetre a második Perfume Genius lemez Vigyél haza című száma és videója is valami hasonlót sugároz.

6. Dusted: Bruises

Vannak zenészek, akik bármilyen hangszert vesznek a kezükbe, úgy tudják megszólaltatni, mintha már a bölcsőben is ezzel játszottak volna. Brian Borcherdt is ilyesmi figura; ő talán a Holy Fuck nevű elektronikus projektjével vált igazán ismertté, pedig sok mindent csinált.

Idén például egy szintén multifunkcionális haverjával rittyentett össze egy lemezt, melyről többek között a fenti számot képtelen vagyok kiverni a fejemből.

7. Blur: Under The Westway

Mivel a Blur egy olyan zenekar, mely nagyon különös helyet töltött be mindig is az életemben (első boltban vásárolt CD-m is az 1994-es Parklife volt), így szokatlan kötődést érzek a zenekar felé, akár mit is csinál, vagy éppen nem csinál. Jelenleg szerencsére csinál, 2012-ben két új dal is nyilvánosságra került, így nincs mese, szerepelnie kell a kedvenc 2012-es dalaim között az Under The Westway-nek. Mindemellett azt se felejtsük el, hogy jelen állás szerint - mint mi is hírül adtuk - a 2013-as Szigeten is lesz végre Blur!

8. Lambchop: 2B2

Ez valami baromira öreges zene! De hát én is öregszem, így az alt-country kategóriába sorolható Lambchop is egyre jobban a szívemhez nő, habár már tíz éve is vettem Kurt Wagneréktől eredetiben egy albumot. Egyszer azt találtam mondani, hogy ha az első két szám alapján kéne rangsorolnom a lemezeket, akkor kérdés nélkül a Lambchop Mr. M című albuma lenne az első. A 2B2 a lemez második száma, és imádom.

9. Tindersticks: A Night So Still

Egy analóg dobgéppel és egy világfájdalommal teli hanggal engem gyorsan le lehet venni a lábamról. Habár valamiért sosem mélyültem el a Tindersticks munkásságában, de az új albumról ez az egy szám nagyon gyorsan megragadott. Nem idevágó sztori, de egyszer régen voltam egy Stuart A. Staples szólókoncerten, és talán akkor mesélte valaki, hogy Staples-nek minden koncert előtt magába kell döntenie kb. egy üveg viszkit, hogy színpadra merjen állni.

A TINDERSTICKS TELJES IDEI ALBUMA TOVÁBBRA IS MEGHALLGATHATÓ NÁLUNK.

10. Gravenhurst: The Ghost Of Saint Paul

Ez egy tipikus altatódal, minden gyermeket és felnőttet is tökéletesen álomba tudna ringatni, még úgy is, hogy Szent Pál szelleméről szól. Ennek ellenére nem unalmas vagy álmosító, én például egyszer sem aludtam el tőle!

11. Jens Lekman: Every Little Hair Knows Your Name

Nehezen tudok jobb jelzőket találni erre a dalra, minthogy szívbemarkoló, csodaszép, magával ragadó, és társai.

12. Spiritualized: So Long You Pretty Thing

Nekem ez az év albumáról talán az év legjobb száma, legalább 324-szer meghallgattam otthon, kocsiban, munkahelyen, és amikor csak tehettem, teljes hangerőn.

A SPIRITUALIZED PÁLYAFUTÁSÁT A FRONTEMBER JASON PIERCE TEKINTETTE ÁT VELÜNK NAGYINTERJÚNKBAN.