Válogatás a Recorder 2012-es cikkeiből - 3. rész (drog és pop)

Ahogy 2010-ben és 2011-ben, úgy most is visszatekintünk a Recorder elmúlt 12 hónapjának legfontosabb anyagaira néhány meghatározó téma és cikktípus mentén. Összegyűjtöttük a külföldi és a magyar előadókkal készített interjúinkat, most pedig jöjjenek tematikus cikksorozatainkból a popzene és a drogok viszonyait vizsgáló írásaink.

A háromrészes nagy történeti áttekintésünk első része a hetvenes évek végéig tárgyalta a drog és pop kapcsolódási pontjait, a második a nyolcvanas-kilencvenes évekkel, a harmadik a 2000-es évekkel és a magyar vonatkozásokkal foglalkozott. Bemutattuk a tíz legjellemzőbb példát a drogban érlelt albumokra és előszedtünk tíz kevéssé ismert, obskúrus drogos dalt is. Ha már drog, akkor az alkohol sem maradhatott ki, a Szesz és rock and roll címmel írtunk a témáról. Bemutattuk a példát az ellentétes pályaívre is: drogokat tömtek magukba, elszállt zenét csináltak, de miután leálltak, még elszálltabbak lettek - naná, hogy a Flaming Lips-ről van szó! Videorecorder rovatunkben egy nagyon érdekes, Magyarországon még nem játszott dokumentumfilmről (Bob And The Monster) írtunk, melyben egy Red Hot Chili Peppers-közeli barátzenész kábszerről való leállása és új karrierje kerül bemutatásra. Na és persze körbekérdeztük a magyar zenészeket arról, hogy ki mitől függ? De még arról is beszámoltunk, amikor Ladyhawke az ultimét hippi droghimnuszt, a Jefferson Airplane White Rabbitjét adta elő.