"Lazán, a zene miatt” – Lemezboltozás Németh Zsófiával és Karácsony Jánossal

A zenét szeretitek, ugye? És a lemezvásárlással hogy álltok? Miután részletesen bemutattuk Budapest összes lemezboltját, mi is kíváncsiak lettünk, hogy mi történik akkor, ha elhívunk albumokat túrni két – más-más generációt képviselő – előadót egy budapesti használtlemez-boltba. Az LGT-vel 2013 februárjában visszatérő Karácsony János és a Piresian Beach néven szólóban dolgozó, mostanság pedig Summer Schatzies nevű új zenekarával koncertező Németh Zsófia gyorsan megtalálta a közös hangot egymással és mindketten gyorsan találtak maguknak és zenésztársaiknak lemezeket.

"Miért vagyunk itt?” tette fel a kérdést magának Karácsony János rögtön az elején, majd azonnal meg is válaszolta: „mert a mai napig azokat a lemezeket hajtom bakeliten, amelyek előremutatóak voltak a hetvenes években és akkoriban csak alig valamit tudtunk beszerezni. Általában főleg olyan zenéket keresek, amiket ismerek, de még nincsenek meg vinylen.” Németh Zsófia nemrégi szerzett be magának egy lemezjátszót, úgyhogy a lemezboltozás számára sem ismeretlen terület. "Nagyjából tíz éve veszegetek már alkalmanként lemezeket, de most jutottam el odáig, hogy legyen saját lemezjátszóm is, szóval ez azért most dobott egyet a gyűjtőszenvedélyen.”

Bár ma már fizikai hanghordozókon egyre kevésbé számottevőek a lemezeladások, és így Budapesten is jelentősen csökkent az új kiadványokat kínáló üzletek száma, használt lemezt azért még számos helyen lehet kapni (lásd: Budapest Records adatbázisunkat). "Szentendrén ahol élek, van három-négy könyvesbolt-antikvárium, ahol használt lemezeket is árulnak, ott rendszeres látogató vagyok” – mondja az LGT gitárosa. Zsófi a zenehallgatás másfajta élményéről beszél: "Szertartásosság, ez lehet a kulcsa, feltenni egy lemezt és úgy meghallgatni az adott albumot, az egészen más élményeket ad, és más hatásokat vált ki, mint amikor laptopról szól a zene.” Karácsonnyal gyorsan megtalálják a közös hangot régi Neoton-lemezeket vagy ritka Monty Python-albumokat nézegetve, kelet-európai zenéről cserélnek eszmét, és mindketten sokszor belefeledkeznek a borítók lapozgatásába.

Karácsony a lemezvásárlás eszmeiségével fontos hazai poptörténeti sajátosságra mutat rá: "Amikor az LGT-vel jártunk külföldre, mindig sok lemezt hoztunk haza, de ha lettek volna ilyen lemezboltok Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években, akkor talán sokkal jobban tudtuk volna tágítani a világunkat, és ez szinte minden magyar zenészre igaz.” Zsófi is egyetért az új zenék megismerésének fontosságával, ugyanakkor nem akar komoly gyűjtővé válni, a ritkaságvadászat nem érdekli "régi lemezekből nagyon szívesen megveszegetem a kedvenceimet, de csak lazán, a zene miatt.”

Karácsony Jánosnak másfél óra válogatás után indulnia kell, várják a gitáros tanítványok, búcsúzóul még ad néhány tanácsot és jókívánságot fiatalabb kollégájának: „keressen sok-sok pénzt zenéléssel, és menjen korán férjhez!” Zsófi még órákig turkál a lemezek között.

Karácsony János választásai LGT-s zenésztársainak és magának

Steely Dan: Sun Mountain (1985) – Presser Gábornak
A Steely Dant nagyon szeretem. Annyira feltűnő volt a fő pacák, Donald Fagen megjelenése annak idején, és annyira újszerű volt ez az egyszerre jazzes, progresszív, art-rockos megszólalás, hogy teljesen magával ragadott bennünket. Ez egy korai demófelvételeket összegyűjtő ritkaságkiadvány. Ja, és Fagen vadonatúj szólólemeze is briliáns! (2500 Ft)

The Brecker Bros.: Don’t Stop The Music (1977) – Somló Tamásnak
Mindannyian szeretjük Breckeréket, sokszor láttuk is őket nyugat-európai jazz-fesztiválokon annak idején. (4500 Ft)

Art Blakey: Drumnight At Birdland (1960) – Solti Jánosnak
Ez egy híres Art Blakey-lemez újrakiadása, azt hiszem, egyértelmű választás. (1500 Ft)

Joni Mitchell: Hejira (1976) – magamnak
Milyen féktelen jó ez a lemez! Pastorius-szal rettenet őrült dolgokat játszottak könnyedén. Emlékszem, hogy épp Londonban voltunk, amikor a Hejira megjelent, az volt a legdrágább lemez a piacon. 10 font volt, ami nagy pénznek számított, annyiból egy hétig ettem kint a McDonalds-ban. Persze nem azért, mert szerettem a kajájukat, hanem hogy minél több pénz maradjon lemezekre. (2500 Ft)

Németh Zsófia vételei

Bobby Gentry: Ode To Billie Joe (1967)
Nem szívesen beszélek róla, mert amikor az ember zenét hallgat, az arról is szól, hogy mennyire tud azonosulni vele, és én Bobby Gentry-vel nagyon. Csajként tudok vele nagyon azonosulni. Egyszerre tökös, érzékeny, hiteles, minden stimmel benne. A zenéjét átható természetesség előtt muszáj leborulni, mindamellett sokkal költőibb is, mint bármelyik tolakodóan arty zenész. (2000 Ft)

Easy Rider filmzene (1969)
Ez egyike a legkorábbi zenei emlékeimnek édesanyám révén, másrészt ezen a lemezen szerepel a világmindenség legjobb gitárszólója (az Electric Prunes-dalában). Amúgy a gitárszólókért nem vagyok oda, csak a hatvanas évek nyers rockzenéiért. (1200 Ft)

I Get Around válogatás surf- és gördeszkás-slágerekből (1978)
Ezt a zenésztársaimnak küldeném, persze nagyrészt önző megfontolásból; ha igazán nekik választanék, akkor valami kilencvenes évekbeli punkpoppal nagyobb örömet tudnék szerezni a fiúknak. Ha komolyan vesszük, hogy az Amstetten Bedroom Punk is egy zenekar, akkor húgomnak is illene valami szépet vinnem, mondjuk egy MC Hammer-nagylemezt. (1800 Ft)

The Byrds: Greatest Hits (1967)
Szerintem a rugós zengetők közül az övék csilingel az egyik legfényesebben – már-már önmaga paródiája ez a zene, mégis ellenállhatatlan. (2000 Ft)

Trio: Trio (1981)
Ezt reggel biztosan nem gondoltam volna, de azt hiszem megtaláltam az ideális lemezt másnapos ébredésekre, hála nektek! Serge Gainsbourg züllöttsége, a német precíziós minimalizmus és az aberrált, nyers punk találkozása szerintem bárkiből embert faragna. (1500 Ft)

(A cikk a JeTon hanglemezboltban készült, a Régiposta 4. szám alatt, köszönet érte!)

jegyzetelt: Dömötör Endre
fotók: Lékó Tamás

íme egy válogatás a két zenész által válogatott lemezek dalaiból: