Szintipop három szögből: Nouvelle Phénomène, Polar Dear, Dr. Beat

2012.12.13. 19:25, Frontrecorder

Szintipop1.jpg

Most szombaton az A38-on dj-zik a Polar Dear zenekar egyik fele, Borsos Oleg. Az Even If I’m Late című dalukkal az mr2-t is meghódító, bemutatkozó albumát jövőre tervező Polar Dear egyike annak a három "szintipop” formációnak, amelyek szerepelnek a Mono Fashion divatüzlet Mono Meets Music címmel friss és aktuális magyar zenékből összeállított - és nálunk teljes egészében meghallgatható - válogatásalbumán, a Glory Of Romance című EP-jével idén feltűnt, jelenleg első albumán dolgozó Nouvelle Phénomène, valamint a nemrég új albumot megjelentetett, 1988-1991 között az ország népszerű popcsapatának számító Dr. Beat mellett. Kíváncsiak voltunk, ezen felül mennyire vannak egy platformon, ezért leültettük egy asztalhoz a három formáció tagjait; Dziba Zsolt és Sánta Angéla (Nouvelle Phénomène) illetve Garam Péter (Dr. Beat) személyesen, a Montrealban élő Polar Dear-tag Lechner Márk virtuálisan, Skype-on keresztül vett részt a beszélgetésen.

- Zeneileg mennyire érzitek közös nevezőre hozhatónak egymást, mondjuk, mint három szintipop-formáció?

Dziba Zsolt: - A szintipopnak is köze van hozzánk, hiszen elektronikus popzenékről beszélünk.

Garam Péter: - Mind a három csapat mást csinál, de sok közös pontunk van alkotó emberként, órákig el tudnánk beszélgetni.

Lechner Márk: - Zsánerügyileg mi abszolút elfogadunk ránk nézve bármit. (nevetnek) A szintipop címke is rendben van. Mi Oleggel a zenénkkel a fogyaszthatóságra törekszünk; fontos számunkra, hogy a mainstream keretrendszerén belül mozogjunk, ami talán sikerhez vezethet. Ha ezen belül képesek vagyunk megvalósítani magunkat, akkor boldogok vagyunk.

- Az elektronikus popzene a nyolcvanas évek találmánya – mit jelentett nektek a nyolcvanas évek akkor és ma?

Péter: - Engem a nyolcvanas években, kamaszként talált el ez az egész zene, amennyire akkor itthon lehetett értesülni ezekről. A Bravo újságban, amiből apukám szerzett évente kettőt, láttam ezeket a formációkat, meg a new romantic arcokat, ami nagyon súlyos élmény volt. A Depeche Mode-ot úgy imádtam, hogy nem kifejezés. Egy ideig. (nevet)

HOGY AZ ÚJ DEPECHE MODE ALBUMOT IMÁDNI FOGJUK-E, MÁRCIUSBAN KIDERÜL.

Sánta Angéla: - Az én zenei ízlésvilágom alapvetően színesebb, nem tudtam annyira leragadni a nyolcvanas éveknél, mint Zsolt. Amikor az én reszortom lett a dalszövegírás, egy ideig tartottam attól, hogy ez nekem nem fog menni, ezért Zsolt tanácsára sok nyolcvanas évekbeli dalt meghallgattam, hogy kitanuljam, ezekben hogyan fejezik ki az érzelmeket.

Zsolt: - Az én életemben nagyon nagy űr van mindaz iránt, amit a nyolcvanas évek jelentett. Nem azt mondom, hogy akkor minden jobb volt, de sok minden hiányzik a gyerekkoromból, amit nem kapok meg ma; ezért kezdtem el magamnak megalkotni azt a zenét, amit hiányolok. Akkor tejesen tiszta volt minden, a dalok négy-öt sávra épültek, amiket külön is lehetett értelmezni, egy szám nem volt az a zajos katyvasz, mint most. Igazi slágerek voltak; pofonegyszerű négyakkordos dalok, amik az ember fülébe másztak. És szóltak is valamiről, amit a mostaniakról szintén nem igazán mondhatunk el. Mi ugyanezt képviseljük a Nouvelle Phénomène-nel, és retró ide vagy oda, mi ilyenek vagyunk. Nem is tudunk más lenni. Ma elképesztő a zenedömping, de ahhoz, hogy maradandót alkoss, szerintem az kell, hogy téged megérintsen valami. Ahhoz, hogy én dalt írjak, legyen az szerelemről, családról, fájdalomról, muszáj valaminek történni az életemben, hogy abból mű szülessen. Kell ez a személyes indíttatás. A Nouvelle Phénomène egyfajta életérzés, ezen belül a zenénk az érzelmekre épül, a lemezünk pedig szándékosan fog a romantikáról szólni; annyira üres az emberek élete a pénzhajhászás, a multik befolyása és egyéb dolgok miatt, hogy úgy érezzük, erre szüksége van mindenkinek.

Péter: - Jelen pillanatban is nagyon sok tehetséges zenész van, viszont hiányzik a mögöttes gondolat, érzelem – és nem a generációs para beszél belőlem. Egy gyerekkori barátom fél évig rágta a fülem, hogy legyen megint Dr. Beat, amit akkor nem akartam, most viszont már nagyon akarom. Tulajdonképpen pont az motivál, hogy hiszek abban, ha egy produkció mögött ott az ember, a valódisága a dolognak, akkor az betalál. Sok energiánk van most a Dr. Beathez, imádjuk, hogy megint csinálhatjuk.

Márk: - Számunkra a nyolcvanas évek elsősorban azért nagyon értékes, mert akkor jöttek be azok az eszközök, hangszerek, illetve hangképek, amiket a mai nap modellezünk mi is virtuálisan. Ha ellágyulós visszatekintés, akkor azt nekünk a kilencvenes évek jelentik, jó lenne visszahozni azt a fajta eufórikus életérzést, ami az akkori nagyon egyszerű, egyáltalán nem szofisztikált zenékből, mint a house, a trance vagy a rave áradt. Az a pozitív jövőkép, ami akkor volt, ma már nincs meg. Persze, fontos a mögöttes jelentéstartalom és az érzelmi indíttatás, és ma is van rengeteg probléma a világban, csak ezek nem olyan horderejűek, hogy hatást gyakoroljanak a popzenére és számokat vagy egy új stílusokat ihlessenek. A mi számaink is szólnak valamiről, örökérvényű dolgokról, mint a szerelem vagy a kilátástalanság, de nincs ilyen törekvés, hogy tudatosan egy üzenet vagy erős érzelmi motívum köré épüljenek; a dalírást nem gondoljuk át, és számunkra nincs erősebb impulzus annál, mint hogy érezzük, hogy ez most jól szól vagy slágeres a dallama.

Szintipop2.jpg(Balról jobbra: Dziba Zsolt, Lechner Márk, Sánta Angéla, Garam Péter)

Péter: - Úgy veszem le Márk szavaiból, hogy ők ösztönből csinálják a zenélést, és mert igényük van rá a munka mellett, mert ilyenkor a másik agyféltekét lehet használni. Én érzelmi beállítottságú ember vagyok, akkor csinálok valamit, ha egy hatás ér. Sőt, nekem még múzsa is kell. Visszatérve a nyolcvanas évek kérdésre: a szintetizátorok és szemplerek, de főleg az utóbbi megjelenése akkoriban forradalmi volt és az egész zeneipart inspirálta. Ma már egy ilyen laptoppal, ami itt van az asztalon, mindent meg tudsz csinálni azért, mert emulálják azt, amit ezek az akkor áttörést hozó eszközök tudtak. A zenekészítés sokkal egyszerűbb lett, viszont hiába születnek új stílusok, egy radikálisan új zenei formához egy új eszköz kellene, ami pillanatnyilag nincs. Szóval, lassítunk-gyorsítunk, több a basszus, kevesebb a basszus, de alapjában véve a drum’n’bass óta nem született igazán kiugróan újszerű műfaj; a dubstepet én nem tekintem annak, az sok tekintetben a drum’n’bass leszármazottja. Igaz, ugyanakkor a mostani eszközök már egyszerre tudnak sokat és szólnak jó, úgyhogy legalább itt van fejlődés. A jövő a technika terén egyébként az, hogy te magad tudsz összerakni virtuális modulokból olyan eszközöket, amik gyakorlatilag nem léteznek.

Márk: - Szerintem pedig vannak olyan színterek, ahol dinamikusan fejlődik a zene és óriási lendülettel zajlik a különböző műfajok elemeinek szintetizálása, a műfajok interakciója. Itt a montrealiak közül Jacques Greene (aki legutóbb Katy B-vel dolgozott - a szerk.) vagy a Purity Ring (2012 egyik nagy blogkedvence - a szerk.) ebből a szempontból szerintem nagyon eredeti zenét csinál, vagy ott van a hiphopban Kendrick Lamar.

- Ha már itt tartunk: mennyire követitek az új zenei trendeket és azok mennyire épülnek be a zenétekbe?

Zsolt: - Engem gyerekkorom óta a Visage inspirál, én a Fade To Grey című számnál a mai napig nem hallottam jobbat. A La Roux és hozzájuk hasonlók nem mondom, hogy rosszak, de nem érint meg a zenéjük. A Nouvelle Phénomène a mi kettőnk nagyon szoros lelki kapcsolatán alapul és megvan a maga hangzásvilága, amire ez a produkció épül; ha ebben három lemez van, akkor annyi, ha tíz, akkor annyi. Ha akarnék, se tudnék más zenét csinálni.

LA ROUX A SZINTIPOPHOZ IDEI ALBUMÁN VISSZATÉRT ÁKOSNAK SEM JÖN BE - EZ IS KIDERÜL A VELE KÉSZÍTETT NTERJÚNKBÓL.

Péter: - Én követem napi szinten, hogy mi megy a zenében. A house az, ami úgy érzem, folyamatosan fejlődik, ez az a műfaj, amibe az új hangok mindig menő módon beépülnek. A Dr. Beatbe viszont nem épül be külső hatás, mert az nálam egy külön fiók, amit kihúzok magamból, és semmiféle zenei inspiráció nem kell, hogy érjen. Amikor Dr. Beat-dalt írok, fejben automatikusan visszakerülök a gimis éveinkbe, amikor Szikóval (a Dr. Beat énekes fele – a szerk.) elkezdtük a zenekart. Az új lemezen egy csomó dalban élő dob van, vagy gitár, ennyi változott, az is csak azért, mert meguntam a színtiszta szintetizátoros zenét.

Márk:  - Mi kb. minden nap letöltünk 40-50 új számot. Az alapján, amilyen zenéket az elmúlt egy évben hallgattunk, úgy tűnik a house egyre erőteljesebben fog érvényesülni nálunk. Irónia szinten marad a kilencvenes évekre visszakacsintás, és megtartjuk az olyan elemeket, mint az arcpirítóan egyértelmű váltások és fokozások, mert imádjuk, hogy mainstream popban ilyet megengedhetünk magunknak. De letisztultabb és pumpálósabb számaink lesznek, most úgy érzem.

interjú: Forrai Krisztián

fotó: Lékó Tamás

https://recorder.blog.hu/2012/12/13/szintipop_harom_szogbol_nouvelle_phenom_ne_polar_dear_dr_beat
Szintipop három szögből: Nouvelle Phénomène, Polar Dear, Dr. Beat

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr264963716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.