"Sokkal nyitottabb vagyok" - Karányi (interjú)

2012.12.06. 12:03, Frontrecorder

 Screen Shot 2012-12-05 at 2.54.57 PM.jpg

Több mint négy év után, 2013 januárjában köszön be újra a hazai zenei életbe Karányi: az elektronikus zenei producer Hello címmel január 7-én adja közre Facebook oldalán az új dalát, amelyet egy ismert énekes barátjával együtt készített. Az énekes személye egyelőre még nem nyilvános, egészen december 12-éig, amikor mi is felfedjük a kilétét. Ennek felvezetéseként beszélgettünk Karányival az elmúlt négy év aktivitásairól, az ez idő alatt őt ért zenei hatásokról, továbbá pályafutásának első tíz évéről, és persze a CLS gondozásában megjelenő új dalról - amelyből néhány apró részletet is mutatunk.

- 2008 őszén jelent meg az eddigi utolsó albumod, az Aerodynamics, azóta hivatalosan nem jelent meg új zenéd. Nem félsz, hogy elfelejtettek?

- Miért tartanék tőle? Az, hogy ennyi időre eltűnök, nálam megszokott dolog, ha visszanézzük, az albumaim megjelenései között eddig is mindig három-négy év telt el. Vannak expresszív és impresszív fázisaim, amik 3-4 éves váltásban jelentkeznek; ha van mit kiadni magamból zeneileg, az viszonylag gyorsan jön, egy albummal negyed, fél év alatt megvagyok, amikor viszont csak befogadom, hallgatom az új zenéket, információkat, az olyan három év, ami alatt szeretek megtisztulni kreatív szempontból. Ilyenkor mondhatjuk, hogy újradefiniálom magam, ami szükségszerű, mert én szeretem meglepni az embereket – a zenében valami újat létrehozni. Én építeni szeretek. Ahhoz, hogy igazán egyedi dolgot hozzak létre, nekem mindig tiszta lappal kell kezdenem - olyan ez, mint a festőnél, aki mindig tiszta vászonra dolgozik. Ráadásul, irgalmatlan tempóban változik a zene, az elmúlt pár évben átalakult az elektró, tarolt a dubstep, új életre kelt a deep house, szóval ha én most valami olyannal jönnék elő, mint mondjuk a My Baby My, az nem lenne sem aktuális, sem izgalmas - nekem sem.

- Milyen zenéket szívtál magadba, mik hatottak rád?

- Ami az elektronikus zenében engem most nagyon izgat, az ez az újfajta deep house, de rengeteg más hatás is ért, azt is mondhatnám korlátlan. A könnyűzene mellett imádom a klasszikus zenét, a kortárszenét, rengeteg Steve Reich-et, Chilly Gonzales-t és friss elektronikus zenei producert hallgatok. Sokkal nyitottabb vagyok most, mint bármikor korábban, és persze ennek hozadékaként zeneileg is máshol tartok, mint négy éve.

- Mivel töltötted ezt az elmúlt négy évet a befogadáson kívül?

- Azért szinten tartottam magam a zenei életben: csináltam pár trekket és remixet (Potif néven – a szerk.), dj-ztem, folytattam a Handmade néven hat éve elkezdett projektem, ami egy kísérletem arra, hogyan lehet minimalista, neoklasszikus zenét csinálni a tánczenekedvelő közönségnek is értelmezhető és befogadható módon; minimal house és techno, csak a dobok nélkül. Szóval aktív maradtam, de bizonyos projektjeimnek hagyok időt és nem törekszem feltétlen a megjelenésre, hanem inkább addig alakítom, amíg megteremtem hozzá a helyes időpontot és formát.

- És mikor kapott el újra az expresszív fázis?

- Idén januárban éreztem, hogy szeretnék egy új dalt, szeretnék újra megmutatni valamit magamból, ami és ahol most vagyok. Ezzel párhuzamosan pont megkeresett egy zenész barátom, aki azt szerette volna, ha az ő szóló projektjéhez csinálok egy dalt. De visszadobtam, mivel egy ideje nem vállalok producerkedést és remixelést másoknak. Aztán amikor elkezdtem dolgozni egy-két zenei alapon, olyan férfihangot kerestem hozzá, amelyik soulos, ugyanakkor hiteles és jó az angolja, és akkor jutott eszembe ez a bizonyos előadó. Felhívtam, és ő örömmel vállalta. Én mindig a saját karakterük miatt dolgozom együtt énekesekkel, nem szeretem, ha egy hozzájuk nem illő szerepet alakítanak, az a jó, ha a lényük átjön, őszintén adják elő a dalt. Judie Jay a Libido-ban vagy az I May Be Your Star-ban is az a nyafka, humoros csaj, amilyen ő tényleg. Ez az énekes pedig hozta a maga lendületes, fiatalos, macsós figuráját. Egész nyáron dolgoztunk a dalokon, aztán pihentettük őket, és ősszel választottunk ki egyet, amelynek kialakítottuk a végleges formáját, így született meg a Hello (I Gotta Run).

Karányi (balra) és "ÉN", az egyelőre inkognitóban lévő énekes (jobbra):

KARANYI_PR_2012-HI-RES_mailq 5.jpg
- Helló, újra itt vagyok?

- Inkább na helló, jól van, eresszük el a dolgokat, és helló, én megyek tovább. Pozitív gondolkodású ember vagyok, nem nézek hátra, a lehetőségeket látom mindenben - a Hello ezt a fajta könnyedséget és személetet szeretné átadni. A dalnak ugyanakkor van egy ilyen utazós hangulata, amit az akusztikus gitártéma is erősít. Imádom ezt a fajta pink floydos road movie-fílinges vonalat, ami ebben a dalban is ott van. Szalóki Zoli játszotta fel ezt is, mint a Digital Digital albumról a Road To Home vagy az Aerodynamics több akusztikus gitártémáját. A szöveget az énekes írta, a zenét pedig közösen.

- A dalról annyit elárulhatunk, hogy meglehetősen visszafogott, főleg az eddigi slágereidhez képest.

- Igen, az volt a cél, hogy a szofisztikáltabb, és szerintem izgalmasabb arcomat mutassam meg. Az új dal valóban visszafogottabb és hangzásában, hangulatában a korszellemnek megfelelő.

Íme, néhány motívum a dalból:


- Hogy látod, miben fejlődtél a legutóbbi lemezed óta, mint zeneszerző?

- Sokkal strukturáltabban gondolkozom zeneileg, jóval tudatosabb vagyok, ami a dal szerkezetét, felépítését illeti. Tartottam előadást is erről, hogy megfigyeléseim szerint egy dal akkor lesz megjegyezhető, ha három különálló, önállóan is karakteres és felidézhető téma van benne. A Hello-nál emellett arra is törekedtem, hogy ne legyen egyértelműen slágeres, inkább ízlésesen hatásos, és csak azok az elemek legyenek benne, amik feltétlenül szükségesek. Egy ilyen dallal eljutni sok emberhez bevállalós dolog.

- Januárban jön ki a dal, utána a videóklip majd a remixei – ezek szerint már te sem albumban gondolkodsz?

- Azért választottam azt a stratégiát, hogy egy single-lel jövök ki, mert albumot írni fantasztikus élmény ugyan, de amellett, hogy rengeteg energiát igényel, nehezen kezelhető az utóélete. Az Aerodynamics-et sem tudtuk igazán hatékonyan becsatornázni, mert amikor kijöttünk volna egy új klippel (You Stop The Motion of Time), maga a dal már nem volt friss. Személy szerint szeretem az album-műfajt, viszont egy dalt sokkal fókuszáltabban lehet népszerűsíteni manapság. A terv egyébként az, hogy két-három hónapig futtatom ezt a dalt, utána nyáron kijövök egy újabb dallal és ősszel lesz album.

- Mennyire célzol a nemzetközi piacra az új dallal?

- Érdekes, hogy ezt kérded, mert eddig az összes eddigi klipes dalom megjelent külföldön is, és a Hello-val is tervezzük, viszont azt eddig sem tudtuk előre megjósolni, hogy milyen lesz a dalok nemzetközi fogadtatása. Az I May Be Your Star-t itthon mérsékelten fogadták, Olaszországban, Izraelben és Angliában viszont jól pörgött. A My Baby My-ról azt gondoltuk, ez tuti befutó lesz külföldön, ehhez képest itthon volt óriási siker. Promóciós szempontból ezúttal a magyar piacra koncentrálunk elsősorban.

- A klip mellett Hello inspiráció - Egy dal születése címmel egy összesen félórás dokumentumfilm-sorozatot is forgattok a dal készítéséről – milyen indíttatásból?

karányi2.jpg- Amikor a Libido-t csináltuk, akkor csak poénból, miután sokan faggattak már erről, fogtam és felvettem magam dalkészítés közben és alámondtam, éppen mi történik. A házi videót felraktam YouTube-ra és nagyon jó visszhangja volt. Mivel azóta is nap mint nap kérdeznek a dalkészítésről, arra gondoltam, hogy bemutatjuk rendesen ezt a kreatív folyamatot. a dalszerzéstől a keverésen és a masteringen át egészen a kiadós teendőkig. Igazi insider anyag, ilyen személyes dokut még nem is készítettek itthon: több barátom és zenészkollégám is szerepel benne, itthon szerintem hiánypótló lesz. És van egy stratégiai oka is, hogy megcsináljuk. Tartalomközpontú világban élünk, minden az exkluzív tartalomról szól, mint amilyen ez az interjú is. Egy új dal, album megjelenése önmagában már nem elég exkluzív, csupán egy pukkanás, a folyamatosan adagolt tartalom fontos eleme egy zenész, zenekar vagy dj kommunikációjának. Szóval, ezt a dalt szeretném jobban „előmelegíteni”. Óriási film- és videojáték-rajongó vagyok, és ennél a két területnél már egy ideje bevett gyakorlat, hogy a filmelőzetesek mellett több rövid filmrészletet is bedobnak teaserként, és ezzel akár fél évig is kitart egy-egy kampány. Miért ne lehetne ezt alkalmazni a zenénél is? A zenében is törekedni kell a kapcsolt tartalmakra és extra megoldásokra, ráadásul bárki bármivel áll elő, nem konkurenciája a másiknak, mert a rajongók vevők mindenre; ha egy zene tetszik az embereknek, akkor bármilyen formában szívesen fogyasztják. Már kész a teljes jövő évi promóciós terv, amiben sok hasonló, izgalmas aktivitás és fejlesztés lesz.

- Jövőre lesz tíz éve, hogy elindult a zenei pályafutásod. Hogyan értékeled ezt az évtizedet?

- Nekem nem tűnik tíz évnek, az biztos, nem érzem ilyen hosszúnak. Pár napja hallgattam bele az Oktogonba (Karányi első albuma – a szerk.), amiről azt gondoltam akkoriban, hogy pár év múlva ezt majd megmosolygom, de érdekes módon megoldásaiban, dallamaiban ma sem tudnék máshogy gondolkodni. Homogén egységnek tekintem az elmúlt tíz évet, minden elemét felvállalom, hogy az én vagyok. Én örök kísérletező vagyok, tudom és hiszem, hogy a próbálgatásokból lehetnek izgalmas és új dolgok, és mivel minden eredményem egy újabb kísérletem következménye, nem érzem azt, hogy bármit megváltoztatnék utólag, vagy ne vállalnám fel - mindennek megvolt az adott helyzetben a miértje és a funkciója. Visszatekintve hiányérzetem nincs, de a munkában maximalista vagyok és szerintem életem végéig nyughatatlan maradok ilyen tekintetben. Alapvetően egy boldog ember vagyok, örülök, hogy ezt közvetíthetem a zenémmel és ezt sokan meghallgatják, szeretik. Ez a sikeresség egy bizonyos formája.

- Most múltál harminc. Korban nyilván nem vagy öreg, attitűdben, szellemiségben mennyire őrzöd a fiatalságod?

- Öreg?! Menj a francba! Szeretek minél több korosztályba tartozó ember – tizenévesek, húszas-harmincasok és negyvenesek – társaságában mozogni folyamatosan, emiatt is kifejezetten fiatalosnak érzem magam. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy minél többet lássak, hogy zeneileg képezzem magam, figyeljem a trendeket, ne szakadjak el egyetlen közegtől sem. Ez megfiatalít, és hasznos művészileg is, mert épben vagyok, hogy mi működik a fiatalabb, mi az idősebb korosztálynál.

- Mi a véleményed a jelenlegi itthoni zenei helyzetről?

- Alapvetően optimista vagyok, sok fiatal van, 19-20 évesek, akik nagyon ügyesek. Pár éve a dj-kultúra pörgött, vagyis a zene lejátszása, amit most élünk, az a producer-éra; amellett, hogy dj-zel, a zene előállítása már alapkövetelmény. Ami picit elszomorít, hogy továbbra is érzem a magyar ízt sok zenében, kevés még az olyan előadó, aki bevallottan külföldre alkotna, az itthonra megfelelési kényszer még mindig dominál; nincs ezzel gond, csak ez beszűkíti a mozgásteret. Mindenesetre ma itthon nagyon jó kezdeményezések és könnyebben beszerezhető hangszerek, szoftverek vannak, amik megkönnyítik a zeneírást - amit korábban nekem például autodidakta módon, a net vagy erre szakosodott suli nélkül kellett megtanulnom -, az elektronikus fronton sokan írnak zenét és pár kiemelkedően tehetséges fiatal kezd kitűnni. Az új zenéimet pont ilyen tehetséges fiatalokkal szeretném remixeltetni majd.

interjú: Forrai Krisztián

Címkék: cls karányi karanyi
https://recorder.blog.hu/2012/12/06/_sokkal_nyitottabb_vagyok_karanyi_interju
"Sokkal nyitottabb vagyok" - Karányi (interjú)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr474950647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása