Lemez gyorstár - 45. hét

Valószínűtlen mestermű, konceptalbum középkori brit boszorkányperekről, illetve az Apokalipszis során elpusztult zenekarok slágereiből, plusz az új Brian Eno - négy lemez, amit beszerzésre ajánlunk az elmúlt egy hét felhozatalából.

Jesse Boykins III & MeLo-X: Zulu Guru

Kiadó: Ninja Tune/Neon Music

Megjelenés: 2012. november 4.

Stílus: soul-elektronika, afrobeat-hiphop, dancehall-bass

Kulcsdal: Black Orpheus

Mi szól itt? Egy ezredfordulós forradalmi neosoul-lemez, mai elektronikai stílusok köntösében? Egy alternatív R&B-album, totális stíluskavalkádban? És egyáltalán kik ezek az előadók? Jesse Boykins III dalszerző-énekes, MeLo-X rapper eddig nem igazán kerültek előtérbe, egymás lemezein kollaborálva jutottak el e közös albumig, ami valami valószínűtlen mestermű. Legjobb pillanataiban odatehető a How To Dress Well/Holy Other-lemezek mellé, másik legjobb pillanatiban olyan, mintha Bilal, vagy D’Angelo elkészítette volna várva-várt visszatérését, harmadik legjobb pillanataiban meg semmihez sem fogható. Hallani kell.

9/10

Dömötör Endre

Darren Hayman & The Long Pariament: The Violence

Kiadó: Fortuna Pop!

Megjelenés: 2012. november 4.

Stílus: indie, folk, pop

Kulcsdal: Impossible Times

A gondolkodó ember indie-pop fétiselőadója. Darren Hayman már akkor rászolgált erre a címre, amikor a Hefner frontembereként a múlt században elkezdte pályáját, és azóta is bőven igaz rá, hogy zenekara 2002-es feloszlása óta szólóban aktivizálta magát (különböző nevű, állandóan változó felállású kísérőzenekarral). Olyannyira aktív mostanában, úgy jönnek friss kiadványai, mintha nem lenne holnap. 2011-ben például négy lemezt adott ki (a January Songs a címben szereplő hónap minden egyes napján szült újabb és újabb szerzeményeket fogja össze), de már idén is volt ezt megelőzően két anyaga (az egyik Lido címmel egy instrumentális munka, a szabadtéri uszodákról, huh?). Az essex-i dalszerző The Violence című mostani albumával az ’Essex-trilógiának’ nevezett sorozatát zárja le – meglehetősen lenyűgözően. A ’tizenhetedik századi essexi boszorkányperekről szóló dupla konceptalbum’ talán nem feltétlenül az a meghatározás, ami miatt rohannánk meghallgatni egy lemezt, de ezek az élettel teli, döntően akusztikus (zongorás, gitáros, ukulelés, rézfúvósokkal feldobott), megkapó melódiájú dalok valószínűtlenül szerethetőek.

9/10

Dömötör Endre

Brian Eno: Lux

Kiadó: Warp

Megjelenés: 2012. november 4.

Stílus: ambient

Kulcsdal: Lux 1

Tegyünk egy hirtelen pillantást Brian Eno új albumának borítójára. Nem az Another Green World ugrik be róla? Akárhogy is, a Lux nem a hetvenes évek egyik avantgárd-rock kulcslemezének a folytatása, hanem a szokásos Eno. Persze mi is az a szokásos Eno? Hiszen a Lux-on hallható hetvenhat perces, négy darabból álló, de hatását feltétlenül egyvégtében kifejtő ambient már elég régen volt a szokásos tartományban a folyton aktív zenész pályáján. Eleve 2005-ben adott ki utoljára szólólemezt (Another Day On Earth), instrumentális szólólemezt meg 1997-ben (The Drop), legutóbbi három-négy kollaboratív albumán kacérkodott a kortárs elektronikával, de a Lux-hoz legközelebb mégis az installációkhoz készített zenéi állnak. No meg klasszikus ambient albumai, kezdve a szintén négytételes Music For Airports-szal. Eno a maga által tökélyre fejlesztett stílusban nagyon magabiztos, a Lux tökéletesen megfelel az elvárásoknak: háttérzene, ami nem untat, de jobbá teszi a környeztet azzal, hogy ott van.

8/10

Dömötör Endre

Prince Rama: Top 10 Hits Of The End Of The World

Kiadó: Paw Tracks

Megjelenés: 2012. november 6.

Stílus: poszt-apokaliptikus slágerlistazene

Kulcsdal: Those Who Live For Love Will Live Forever

Tegye fel a kezét, aki ne talált volna ki legalább egy zenekart képzeletben. Az indiai klasszikus zenei elemekkel áthatott pszichedelikus rockot játszó Prince Rama duója ennél tovább ment egy lépéssel, és a két nővér, Taraka és Nimai Larson nem létező együttesek dalaiból válogatta össze új, ötödik albumát. Na jó, valójában az történt, hogy ez a tíz csapat odavesztett az Apokalipszisben, amit ugye mi - a Prince Ramával együtt - túléltünk, a lányok pedig médiumi képességeik révén visszajátszották nekünk ezeket a világvége előtti top 10-es slágereket, amelyek igen széles stíluspalettát fognak be a szintipoptól a kozmikus diszkón át a törzsi rockig. A dalidéző szeánszok helyszíne az Ariel Pink’s Haunted Graffiti stúdiója volt, a végső formába öntésben az Animal Collective és az Arcade Fire lemezeket is keverő Scott Colburn segédkezett, az egységes misztikus atmoszféráról pedig a lányok médiumi csatornája tehet, mi más. Különös és szórakoztató stiláris kaland ez az album - reméljük, még december 21. után is módunkban áll hallgatni.

8/10

Forrai Krisztián

A teljes lemez meg is hallgatható rögtön itt:

Ez pedig a lemez kulcsdalának klipje: