Princess Superstar: The New Evolution (lemezkritika)

Princess Superstar a kétezres évek elején-közepén elképesztően jó elektronikus tánczenei pop/hiphop lemezekkel hívta fel magára a figyelmet, aztán Lady Gaga őt másolva elvitte előle a show-t, Princess Superstar pedig Lana Del Reynek mutatott utat – barátnőként és mentorként. Most, hét év szünet után Új evolúciót hirdetve tér vissza, rajongói által pénzelt és a támogatóknak a napokban kézbesített lemezzel.

Kiadó: magánkiadás

Megjelenés: 2012. október 31.

Stílus: pop, hiphop

Kulcsdal: Chick Habit

Szupersztár hercegnő. Hát nem. Legyünk realisztikusak, bármennyire is fantasztikus, amit Princess Superstar eddig letett az asztalra, igazi esélye inkább kevés, mint sok volt arra, hogy világot leigázó, lábai előtt heverő pophercegeket félresöprő szupersztár legyen. Túl okos, túl tudatos mindehhez, plusz olyan kiadók szerződéseit írta alá, amelyekkel nem is erre predesztinálta magát. Sőt, valószínűleg nem is vágyott ilyen hírnévre, csak játszik e szereppel egész karrierje alatt. A Concetta Kirschnerként, zsidó-orosz-lengyel-szicíliai-amerikai vérvonallal New Yorkban született zenész-énekesnő előbb pszichedelikus power-rockot játszó zenekarban mutatkozott be, majd fehér rapperlányként tűnt ki 1996-os első albumával (Strictly Platinum), de már ekkor is egy nagyon kis kiadót választott a Beastie Boys Grand Royalja helyett (később meg a nagy cégek ajánlatai helyett mindenféle kitalált vicces cégnevek alatt jelentette meg lemezeit). Áttörése a Princess Superstar Is című negyedik, immár a !K7-nél kijött 2001-es albummal jöhetett volna el, de a briliáns technikájú és nagyon éles eszű rappercsaj csak négy év múlva jött ki a folytatással. Időközben dj-zni kezdett, és mindenféle menő elektronikus tánczenei producerekkel kollaborálni, hogy a 2005-ös dupla konceptalbuma, a My Machine még ragyogóbb, csavarosabb és hát eladásokban nem sokkal sikeresebb folytatás legyen. Persze tudta ezt ő, a korporációk által gyakorolt művészi kontroll mindig is a legnagyobb parája volt. A nagy szabadsággal készített lemezein nyoma sem volt az átlaghallgató felé tett engedményeknek. Valószínűleg azon sem csodálkozott, hogy Lady Gaga szinte minden trükkjét tőle lesve futott be. Lana Del Rey-jel (akkor még Lizzy Grant) a 2000-es évek végén barátkozott össze, készítettek is közös felvételeket – Superstar mentorként bizonyára jó néhány csapdára felhívta Lizzy figyelmét.

KÍVÁNCSIAK LENNÉNK, HOGY SUPERSTAR MIT MONDOTT LANÁNAK A MEZTELEN CÍMLAPOKRÓL.

Ő maga ugyan nem tűnt el nyomtalanul a popzenei térképről (dj-lemezei jelentek meg, kollaborált, producerkedett, néha még egy-egy dalt is kiadott - no meg gyereket szült), de nyilvánvaló hozzáállása miatt az átalakuló lemezpiacon még kevesebb esélye volt. Szinte rá szabták a rajongók által előre pénzelt 2010-es évekbeli lemezkészítés forradalmi módszerét, bőszen nyilatkozott is a művészi szabadság totális eljöveteléről. A Pledge Music-on futtatott pénzgyűjtés eredményes volt, így itt a hatodik Princess Superstar-album – és valaki még talán egy személyes sztriptízt is kap a művésznőtől. A címében is változást ígérő lemezről az első benyomás egyértelműen az, hogy ez az eddigi legpoposabb PS-lemez. Superstar alig rapper rajta, inkább változatos, végig fülbemászó dalokban énekel. Forradalmi zenei megoldások nem jellemzik, a trendekre hallhatóan nagy ívben tesz, de az izgalmi állapotot végig perfekt dalokkal és se nem divatos, se nem idejétmúlt hangzásokkal tartja fenn. A tizenöt számos, 55 perces albumon szerepel szintetikus popdalokon gúnyolódó, azok formáját szerves érzetű tartalommal kitöltő elektro-pop, soulos címadó szám, gitárvezérelt pophimnusz, karibi nyársláger, ragga-hiphop, Santigold-féle „okos pop”, punkos roham. Tulajdonképpen csak sokszori hallgatás után esik le a tantusz: ez egy olyan stílusgyakorlat, ahol Princess Superstar a legkommerszebb megfogalmazásoknak próbál új, minőségibb tartalmat adni. Természetesen ebben a tekintetben is simán lepipálja Lady Gagát, de a világ igazsága sem most fog helyreállni, aligha lesz a néhány ezer rajongónak eljuttatott lemez siker (mégha a tervek szerint 2013 februárjában szélesebb körben is megjelenik majd). Tulajdonképpen szervesen illeszkedik az életműbe: „íme, tudok csinálni egy tökéletes poplemezt is, ami nem fog eljutni azoknak a fülébe, akik amúgy nagyon élveznék, de hé, ez életem története és végülis én akartam így.” Gondolhatjuk kissé fanyarul.

9/10

Dömötör Endre

A friss The New Evolution teljes egészében végighallgatható: