Amióta a Recorderben megjelent a magyar szobazenét bemutató cikk, azóta a szerkesztőség tömkelegével kapja a demókat, írott cédéket és kazettákat. Sajnos sem ideje, sem energiája nincs a stábnak arra, hogy mindegyiket meg is hallgassa, és ha meg is hallgassa, írjon róla. Július legmelegebb napján azonban kaptunk egy neonsárga C60 kazettát, amire valaki körömlakkal egy mosolygó arcot festett. Semmi más információ. Kaptunk már bőven bonyolult illusztrációjú sickpop-kazikat, zsíros ujjlenyomatokkal teli fuzz-cédéket, de ez valami más volt.
Ami aztán megszólalt az irodai hifiből, arra semmiképpen sem számítottunk. Olyan volt, mintha a KLF egész életművét belezsúfolták volna egyetlen 60 perces megamixbe. Stadiondobok. Recsegő ipari szirénák. Máshonnan lopkodott, galoppozó basszusok. Táncdalfesztiválos felvételekből kiollózott dívavokálok, amikből nem sikerült kiszedni a kísérőzenekart. Fáziskéséssel fújt sípok. És ez csak az A-oldal volt. A B-oldalon mindez átfordult ambientbe: spalettákon átszűrődő hangok a természetből, egy madárcsicsergés, egy kutyaugatás, egy elhúzó autó, vízcsobogás, szintiszőnyeg.
Mindenkin átfutott az érzés, hogy ez lesz a következő lépés a magyar hálószoba-forradalomban, amikor a sok zenei futóbolond leteszi a gitárt és úgy gondolja, inkább szerencsét próbál egy szekvencerrel és egy megafonnal. Ez is lo-fi, csak nem dalokkal, hanem izzasztó hajnali himnuszokkal. Honnan jött ez a kazetta? És főleg milyen korból? Az egyetlen utalás, amit találtunk egy szám volt, a tok belsejébe vésve: 2309. Lórév irányítószáma.
Rossz vicc. Valaki összegányolt Audacity-ben egy csomó hangsávot, véletlenül szinkronba kerültek, aztán kitalálta magának ezt a baromságot, hogy ő a lórévi rave. Mi is ezt hittük addig, amíg a szerkesztőség címére meg nem érkezett egy kézzel (!) írt levél, ami rávilágított a részletekre. Úgy döntöttünk, hogy teljes terjedelmében közöljük.
azért írom ezt mert amúgy nem lenne mit írnotok rólam. amit kaptatok tőlünk nyáron az csak a tízer a ravehegy csúcsa, csak hogy halljátok hogy pörög a low rave, hogy csináljuk amit csinálunk fejér megyében ahol nincsen klub nincsen diszkó nincsen bár csak berek és mező és dunapart ahol ha mi nem csináljuk nem csinálja senki más. mi vagyunk a low rave. abból csinálunk zenét amivel felnőttünk azt hordunk amit gyerekkorunkban láttunk. kinézünk az ablakon és nincs semmi ezért a szántás az ütem, a töltés a dob, a kolomp a basszus, a komp meg a drop. a sípot mi faragtuk a szirénát mi heggesztettük. abbidas felsőt és neik cipőt hordunk mert nincs más, 486oson mixelünk mert nincs más, kazettára másolunk mert nincs más. ne is legyen. ha megkaptátok az Első Low Rave Samplert, ne terjesszétek. nincs más, csak mi vagyunk.
Ez az egyetlen kazetta, azóta se kaptunk más (csak egy adag fényképet, jelzés nélkül, de úgy gondoljuk, ezeket is ugyanonnan). Nem tudjuk, hogy a lórévi szcéna tényleg létezik, vagy csak egy ember kitalációja az egész. Többször is meghallgattuk az anyagot, és nem lehet kibogozni belőle, hogy ez egyetlen személy műve, vagy többek munkája. Azt sem tudjuk, hogy pontosan mivel készült a zene, mert a kazetta sistergése elnyom mindent, ami alapján meg lehetne ítélni. De azon aztán senki se lepődjön meg, ha a 6-os útról lehajt Lórévnél, akkor hangfalakat lát az ablakokban kovászos uborkák helyett.
Rave Fülöp
ITT MEGHALLGATHATOD HÁLÓSZOBAPOP-VÁLOGATÁSUNKAT!
a. szerk.
Ez a kazetta lenyűgözött bennünket. És hiába várjuk a folytatást. Pedig már reménykedtünk benne, hogy írhatunk a Low Rave-szcénáról, minden hülyeséget összehordva. Hogy a lóréverek lórájderrel járnak bulizni három csikós melegítőben és kilenc lyukú dorkóban, hogy Low-Power (és Gatorave) az energiaitaluk és Overdose a szintetikus drogjuk, és hogy még Rave Ace Sándort is előszedték a tanyáról egy featuring erejéig. De semmi. Úgyhogy nem várunk tovább a lóréviekre. A Low Rave mindenkié. Jöhetnek a kazik!
