Lemez gyorstár - 42. hét

2012.10.21. 15:00, rerecorder

image640x480.jpg

Ahogy azt múlt szombaton ígértük, hétvégi lemezajánlónkban friss kiadványokkal foglalkozunk: van itt kanadai folk-pop énekesnő, Interpol-frontember szólólemezzel, Caribou másképp, vartyogós zajongó fiúk, francia italo-diszkó, amerikai melankólia, és egy ütős EP! Nyitóképen Martha Wainwright, hét kritika alább.

Martha Wainwright: Come Home To Mama

1 martha.jpgKiadó: V2 Coop

Megjelenés: 2012. október 15.

Stílus: folk, pop

Kulcsdal: Four Black Sheep

A Wainwright-család idén kitett magáért: Loudon Wainwright III jó formát mutat friss lemezén; fia, Rufus végre egy popos megközelítésű albumot adott ki; lánya, Martha viszont talán mindegyiküknél jobb anyaggal rukkolt elő, melyen nemcsak feldolgozza anyja (anyjuk) elvesztését (a szintén zenész Kate McGarrigle 2010-ben hunyt el), de következetesen tovább is építi első két szólólemezével megkezdett életművét. A folkos kezdetek után 2008-as második albumán már popos dalszerzői erényeit is teljes fényében csillogtatta, ezúttal pedig a korábbiaknál is magabiztosabb dalait az egykori Cibo Matto-s Yuka C. Honda öltöztette érzékeny-puha-szolidan elektronikus zenei köntösbe. Sláger (Radio Star), diszkós trappolás (I Wanna Make An Arrest), anyja utolsó dalának feldolgozása (Proserpina), kóválygó effektes búkiéneklés (Leave Behind) – ez bizony már sokszor Kate Bush szintje.

9/10

Dömötör Endre

RUFUS WAINWRIGHT-TAL KÉSZÍTETT INTERJÚNKBAN SZÓ ESIK A HUGI ÚJ LEMEZÉRŐL IS.

Paul Banks: Banks

1 paul-banks-banks.jpegKiadó: Matador Records

Megjelenés: 2012. október 22.

Stílus: indie rock, metropolisz-rock

Kulcsdal: I'll Sue You

Az Interpol első lemeze (Turn On The Bright Lights, 2002) óta sok idő telt el, Paul Banks frontembernek még első szólóanyagára is jutott ideje Julian Plenti néven három éve, bár ez az album nem volt túl emlékezetes. Viszont a mostani lemez az Interpol világánál változatosabb és néha könnyedebb zenei megoldásokat produkál (vonósok, elektronika, bevágott párbeszédek, barátságos gitárok, crooner-stílus), és Banks hangját mintha pont a sötét, hideg éjszakákhoz találták volna ki, még akkor is, amikor arról énekel, hogy Summertime Is Coming.

7/10

Sugó Lilla


Daphni: Jiaolong

1 daphni-jiaolong_260x260.jpgKiadó: Jiaolong

Megjelenés: 2012. október 15.

Stílus: house, leftfield house

Kulcsdal: Ye Ye

A Caribou-ként ismert kanadai Daniel Snaith a 2010-es Swim album írása közben ismét szerelembe esett a sötét klubokkal, ahol minden kiszámíthatatlan és azonnali (szemben a hatásvadász stadiontánczenékkel, amire ő a mókás barfplosion szót találta ki), és ahol még így a harmincas éveinek közepén is átélt mágikus pillanatokat. Daphni nevű projektje ezeknek az élményeknek a megfogalmazása, és bár szűz terepre lépett, egy csepp verejtéket sem tudunk letörölni a house-osított végeredményről: szolid, de furfangos kaland ez, ami nem fél visszautalni a 90-es évekbeli virágkorra – amikor nem volt más, csak a tánc.

8/10

Unger András


CARIBOU MINDEGYIK SORLEMEZÉRŐL MESÉL ITT EGY KICSIT.


Boys Noize: Out Of The Black

1 boys noize.jpgKiadó: Boysnoize Records

Megjelenés: 2012. október 8.

Stílus: electro, acid-techno

Kulcsdal: What You Want

Alkalmi társulások (Handbraekes Mr. Oizo-val, Dog Blood Skrillex-szel) után Alex Ridha idén újra odatette magát, mint Boys Noize és elkészítette fő alteregójának harmadik albumát. A lemez furamód ugrás vissza 2007-be, a franciaelektró évébe, amikor minden a recsegősre tört ritmusokról, diszkóbasszusokról és fűrészelős szintihangokról szólt á la Justice. Ridha ezt a hangzásvilágot keveri ki ismét, kevésbé sötét tónusokkal, több a diszkóval, aciddel és izomtechnóval illetve új színként a dubstep vuttyogtató technikájának (wobble) bevetésével. A hajszás tempón zárásként egy dögösen belassult elektró-hiphop szám fékez nagyot – Snoop Doggal!

7/10

Forrai Krisztián


Yan Wagner: Forty Eight Hours

yan w.jpgKiadó: Pschent Music

Megjelenés: 2012. október 1.

Stílus: szinti-pop, francia italo-diszkó

Kulcsdal: Forty Eight Hours

Meg lehet unni valaha az italo-diszkót? Nem! Mi baj lehet abból, ha egy fiatal párizsi srác (aki New Yorkban a klubéletről írt PhD-t) 2012-ben készít egy italo-diszkó lemezt? Semmi! Na, ennél azért kicsit összetettebb a képlet, de Yan Wagner bemutatkozó lemezén a fő kérdés persze az, hogy '83-as, vagy inkább már kicsit puhább, '85-ös stílusú italo volt a fő ihlető forrás, amire aztán jött máznak Moroder és Robotnick, New Order (sőt a mély énekhangot figyelembe véve annak elődje is), Depeche Mode, tech house ésatöbbi. A kemény ütemeken az is jól hallatszik, hogy a Black Strobe-os Arnaud Rebotini volt az album társproducere (Etienne Daho pedig a francia sztárvendég). Mike Mareen elégedetten csettint a háttérben.

8/10

Dömötör Endre


Jason Lytle: Dept. Of Disappearance

1 lytle-260x260.jpgKiadó: ANTI-

Megjelenés: 2012. október 15.

Stílus: indie rock, space rock

Kulcsdal: Your Final Setting Sun

Jason Lytle idén újraalakította a Grandaddyt néhány koncert erejéig, de új albumát már ismét szólóban adta ki. Ez a második, saját néven megjelentetett lemez – szemben a 2009-es pasztorálosabb, döntően akusztikus elsővel – viszont minden további nélkül lehetne Grandaddy-kiadvány is, annyira úgy szól, mint az 1997-2006 közötti albumok. E tény persze arra is rávilágít, hogy Lytle tulajdonképpen mindig is maga volt a Grandaddy, zenészei vajmi keveset tettek a végeredményhez. Az őszi melankóliához bőséges munícióval szolgáló új dalok nagyon hangsúlyosan a régi vénából erednek, mollos akkordozás, szintiputtyogás, megtört dallamok – újdonságot csak a záró, tempóváltogató Gimme Click Gimme Grid bájosan programozott technós alapjai jelentenek. Ezt most leginkább rajongóknak ajánljuk.

8/10

Dömötör Endre


KÉTRÉSZES MÉLYINTERJÚNKBÓL MINDEN KIDERÜL A NAGYPAPÁKRÓL ÉS LYTLE-RŐL!



Kodek: Ultraviolet Dreams EP

1 kodek.jpgKiadó: Chi Recordings

Megjelenés: 2012. október 15.

Stílus: IDM,  electronica

Kulcsdal: Golden Field

A 2000 óta elektronikus zenéket készítő (és sound design-oló) Kodek legújabb EP-je a kilencvenes évek – Planet Mu kiadó vagy Aphex Twin Rephlex labele által fémjelzett – jellegzetes IDM-jének legjobb hagyományaiból merítve fest fel három digitális hangtájképet. Melankolikus barangolás egy gépek teremtette világ kietlen vidékein, ide-oda cikázó nyekkenő-percegő idegenhangoktól, hirtelen feltörő morajlásoktól kísérve, miközben időnként valahonnan (az emberi világból?) megnyugtató dallamok úsznak be. A belépéskor óvatosan, fürkészve haladunk (Golden Field), aztán hirtelen pánikszerűen megiramodunk (Fckstp), végül a nyugalmunkat visszanyerve, szökdécselve lépünk ki (Kinda Track).

8/10

Forrai Krisztián

https://recorder.blog.hu/2012/10/21/mini_lemezkritikak
Lemez gyorstár - 42. hét

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr124860278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.