A világ bolondítása - A Pixies és az 1991-es Trompe Le Monde

2012.10.21. 19:10, rerecorder

pixies-f93c.jpg

Nem könnyű méltó albummal lezárni egy karriert, különösen nem az egy befolyásos zenekar esetében. Kijárat rovatunkban az ABBA, a Police, a Talk Talk, a Roxy Music és a Smiths karrierlezáró korongjait tárgyaltuk eddig. A Pixies búcsúalbuma vegyes megítélésű, de a Recorder a kiváló jelző mellett foglal állást.

333.jpgEbben a rovatban eddig főleg olyan karrierlezáró albumok (az Abbáé, a Police-é, a Smiths-é és a Talk Talké) szerepeltek, amelyek klasszikus mivolta fölött teljes konszenzus alakult ki rockzenei körökben. A nyolcvanas-kilencvenes évtizedforduló egyik legnagyobb hatású zenekara, a Frank Black vezette bostoni Pixies életműve, azaz bemutatkozó EP-je (Come On Pilgrim, 1987) és négy stúdióalbuma (Surfer Rosa, 1988, Doolittle, 1989, Bossanova, 1990, Trompe Le Monde, 1991) többféle megítélés alá szokott esni. Legtöbben a teljes katalógus zsenialitása mellett foglalnak állást, a másik két verzióban van, aki szerint a Trompe Le Monde keménykedése túlzás, és van, aki szerint a Bossanova volt kissé tompább. Az kétségtelen, hogy a háromféle producerrel-hangmérnökkel felvett első három anyag instant klasszikus. A Paul Kolderie hangmérnökösködésével készült nyolcszámos EP, a Steve Albini felügyelte első stúdióalbum és a kánonban mára legmagasabban jegyzett, Gil Nortonnal rögzített Doolittle surf-rockból, punkból, new wave-es rockból összeálló, dinamikai váltásokkal teli dalai valószínűleg még a Sonic Youth-Hüsker Dü-Dinosaur Jr. zajrock-hármas hatásánál is jelentősebb nyomot hagytak a következő évtizedek alternatív és indie gitárzenéire, elég csak a legnyilvánvalóbb példát, a Nirvanát és kulcsslágerét, a Smells Like Teen Spiritet megemlíteni. A hangosHALKhangos esztétikát követő kvartett (Black Francis gitáros-énekes mellett Joey Santiago gitáros, Kim Deal basszusgitáros és David Lovering dobos) már ezekkel az albumokkal is kultstátuszba került volna, de a két utolsó és tényleg csak némiképp egyenetlenebb anyag is fontos része az életműnek.

HATALMAS SPORTEMBER ÉS ÓRIÁSI PIXIES-RAJONGÓ? INTERJÚNKBÓL MINDEN KIDERÜL!

A Doolittle felvételein és turnéján éleződtek ki a különbségek először Francis és Deal között, utóbbi több saját dalt szeretett volna a Pixies-be beemelni, előbbi egy stuttgarti koncerten egy gitárt vágott a basszeres csajhoz. A zenekar pihenőre vonult, Kim Deal pedig megalapította a Breeders-t, amellyel már 1990-ben kiadta Pod című bemutatkozását. A Pixies visszatérésekor (és az utolsó lemezen is) maradt Gil Norton producernél. Talán az utolsó pillanatban, a stúdióban megírt dalanyag kidolgozatlansága miatt is, de a Bossanova valóban nem tündököl a korábbiak fényében. A Kim Deal kivételével Los Angelesbe költöző zenekar csak rövid időt töltött gyakorlással és a stúdióval is akadtak problémák, de a tagságon belül végleg megromlott viszony is érezhető a felvételeken. A Doolittle erényeit ismétlő és azt némileg több surf-rockos, itt-ott space-rockosabb témákkal kiegészítő, viszont Deal vokáljait már jórészt nélkülöző Bossanova után a Trompe Le Monde egyértelműbb zenei törés a pályaívben. Részben visszatérés a korai nyersességhez, részben bátran rockosabb, keményebb hangvételű. Ha nagyon akarjuk, akkor a lemez játékosságába, zenei vicceibe utólag azt is beleláthatjuk, hogy a Pixies-t fejben talán már ekkor feloszlató Black a felszabadultságát is belevitte a dalokba.

1034824.jpgMár a felszínen sem indult szépen a dolog: a Bossanova is sikeres album volt, a fesztiválokon tömegek imádták a zenekart, így a folytatás valahol természetes volt, ám a Trompe Le Monde felvételei előtt egy héttel Black kirúgta Dealt, aztán amikor a gépezet működtetésére hívták fel a figyelmet, nyugodtan jelentette ki, hogy „ó, nem számít, úgyse veszek fel lemezt." Egy héttel később persze mégiscsak stúdióban voltak mind a négyen, a dalok nagy része ezúttal is ott született, viszont ezúttal már addig a fokig romlott a viszony, hogy nemcsak Deal és Black nem volt egyszerre jelen, de szinte mindenki egyedül vette fel a maga részeit. Amikor az utolsó stúdiónapon a 4AD vezetője, Ivo Watts-Russell a szokásos záróvacsorára vitte volna a zenekart, csak a producert és a hangmérnököt sikerült megetetnie, más nem is volt a környéken, egyedül Black, aki inkább nem tartott a többiekkel és hátrahagyott egy dalsorrendet – abc rendben. A történet eredeti vége még csúnyább, a U2 előzenekaraként lehúzott turné után '92 nyarán Black egy faxon értesítette a többieket, hogy a Pixies feloszlott (persze, mint azóta tudjuk, 2004 óta újra turnéznak és egy visszatérő album híre is fel-felröppen, talán jobb lenne ezt már nem bolygatni). A Trompe Le Monde mindettől függetlenül kiváló lemez lett, sokkal energikusabb, mint a Bossanova, nagyon fülbemászó (hallgassuk meg az egybefolyó U-Mass-Palace Of The Brine-Letter To Memphis daltriászt) és vagányan felszabadult. Pont, ahogyan a Pixies-re emlékezünk.


Dömötör Endre


az Alec Eiffel klipje:


a Jesus & Mary Chaintől feldolgozott Head On videója:

https://recorder.blog.hu/2012/10/21/a_vilag_bolonditasa_a_pixies_es_az_1991-es_trompe_le_monde
A világ bolondítása - A Pixies és az 1991-es Trompe Le Monde
süti beállítások módosítása