Mini lemezkritikák – Tame Impala, Flying Lotus, Animal Collective, Jens Lekman

Mostantól minden hétvégén jelentkezünk mini lemezkritikáinkkal, hogy gyorsabbá és könnyebbé tegyük a milyen új zenét szerezzek be döntéseket. Az első eresztésében a friss Recorder magazin albumajánlóit gyűjtöttük össze két részben (itt az első adag), de jövő héttől már az aktuális megjelenéseket szemlézzük. Nyitóképen a Tame Impala és íme újabb négy rövid recenzió.

Tame Impala: Lonerism

Kiadó: Modular Recordings

Megjelenés: 2012. október

Stílus: rock, pszichedélia

Kulcsdal: Music To Walk Home By

A Kevin Parker vezette ausztrál Tame Impala két évvel ezelőtt egy meghökkentően jó nagylemezzel mutatkozott be – az Innerspeaker című kiadványon a trióként működő zenekar a hatvanas évek popzenéjének dallamait bolondította meg a hetvenes évek rockhéroszainak vaskos gitártémáival, aztán nyakon öntötte az egészet egy tonnányi effekttel, miközben érezhetően ügyet sem vetett az éppen aktuális trendekre. A javarészt ismét Parker által egyedül írt és rögzített folytatás (melyet élőben négyen-öten adnak elő) pontosan ugyanezt hozza, de ezúttal meglepő módon a szintetizátorok dominálnak, így egy újabb évtized, a nyolcvanas is bekerül az egyenletbe. A Lonerism az első lemez egyenes folytatása, talán kevesebb egyből működő slágerrel, ám annál tartósabb hatással.

9/10

Szabó Benedek

EZT ÍRTUK AZ ÚJ TAME IMPALA LEMEZ BEHARANGOZÓJÁRÓL.

Flying Lotus: Until The Quiet Comes

Kiadó: Warp/Neon Music

Megjelenés: 2012. szeptember

Stílus: kísérleti elektronika, future jazz

Kulcsdal: Phantasm

A Flying Lotus néven ismert Los Angeles-i Steven Ellison 2010-es Cosmogramma című harmadik nagylemeze a kortárs elektronika egyik kikezdhetetlen sarokköve, ám a folytatás nem hozza azt a zsenialitást, amit a két évvel korábbi darab oly' mesterien prezentált. Nyugodtabb album a mostani, amely ugyan az ismerős stílusjegyekkel dolgozik (kattogó, dülöngélő ritmusok, ciccegések, egyre több jazz), de viszonylagos eseménytelenségével többször hiányérzetet kelt. A lefegyverző erőt kifinomultság és álomszerű textúrák váltották, és bár változatos bő háromnegyed óra, igazi csúcspontok sincsenek, így pedig még jobban fáj, hogy pont a lemez munkálatai miatt nem láthattuk őt a Szigeten.

7/10

Judák Bence

NÉZD MEG A FRISS FLYING LOTUS-ALBUMHOZ KÉSZÜLT ELSŐ HIVATALOS VIDEÓT IS!

Animal Collective: Centipede Hz

Kiadó: Domino/Neon Music

Megjelenés: 2012. szeptember

Stílus: kísérleti elektronika, freak pop

Kulcsdal: Applesauce

A kollektíva működésének 13 éve alatt a ráaggatott és mára viccesnek tűnő freak-folk címkéből csak a freak maradt, a zene átcsúszott elektropopba. Szentimentálisan azt is mondhatjuk, zenéjüket mindig könnyebb volt érezni, mint érteni. Az előző LP szélesebb körben is megkedveltette az addig néhányaknak „túl sok" zenét, ezúttal viszont a rádióadás- és reklámhangokkal szigetelt dalok a hangos, hátat fordítva molyoló, de dallamos vonalat vitték tovább. Nem a legjobb, de az AC még mindig az AC, és Avey Tare is szimpatikusan ordibál.

8/10

Sugó Lilla

MÉG TÖBB ANIMAL COLLECTIVE: ITT MEGHALLGATHATÓ AZ ÉV ELSŐ FELÉBŐL VALÓ EP-JÜK IS!

Jens Lekman: I Know What Love Isn't

Kiadó: Secretly Canadian

Megjelenés: 2012. szeptember

Stílus: skandináv pop, melankolikus trubadúr

Kulcsdal: I Want A Pair Of Cowboy Boots

A 2011-es An Argument With Myself EP már az előszele lehetett annak, hogy 2007 után a svéd trubadúr immáron a harmadik nagylemezével örvendezteti meg rajongóit. Azonban az EP és az idei lemez között nincs átfedés, az irónia (és önirónia) helyett most a szakítás utáni mélabús dalok dominálnak, persze az előbbiben és fülbemászó dalokban sincs hiány. A szívbemarkoló Every Little Hair Knows Your Name két verziója foglalja keretbe a korongot, amely érettebb és komolyabb lett a korábbiaknál, ám nem feltétlenül jobb.

8/10

Elekes Roland