Két félidő közt a pokolban – Super Bowl és a szünet

2012.09.05. 17:45, rerecorder

janet 39809929_janet_out_getty300.jpgA REC006 fókusztémája a sport és zene kapcsolatát járta körbe az olimpia idején és az olimpia után (lásd a megnyitó ünnepségről és az olimpia hivatalos dalairól szóló cikkeinket). Kétrészes összeállításban mutattunk be ötven sportos lemezborítót, aztán közöltünk egy tizenegy részes, sportolók kedvenc zenészeiről, zenészek kedvenc sportolóiról szóló sorozatot (a következő sportolók és zenészek kerültek párba: Jakabos Zsuzsanna/Geszti Péter, Póta Georgina/Ligeti György, Tóth Krisztina/Richie P, Káté Gyula/Dopeman, Imre Géza/Takáts Eszter, Lékó Péter/Szarvas Árpád, Szamoránsky Piroska/Fejes Tamás, Hoffmann Nóra/Minda Endre, Dudás Ádám/Lukács László, Erdei Zsolt/Sub Bass Monster és Nagy Péter/Ganxsta Zolee) és a Szigeten is fellépett Citizens! zenekart is sportos kérdésekkel bombáztuk. A témát átfogó kétrészes nagy cikkünkben a sport és a zene érintkezési felületei mentén a foci és az ökölvívás után az autóversenyzés, a tenisz és a krikett mellett még számos másik sportágat tárgyaltunk. A fókusztémán belül irányítottunk fókuszt a brandekre, majd visszatértünk a versenypályákra és összegyűjtöttük az utóbbi évtizedek legjobban eltalált vagy éppen legrosszabbul sikerült himnusz előadásait, most pedig ismét célba vesszük a stadionok világát, hiszen ma (magyar idő szerint csütörtök hajnali fél kettőkor Mariah Carey és a No Doubt szezonnyitó fellépésével) indul Amerikában az NFL, azaz az amerikaifoci-bajnokság, melynek döntője, az általában minden év februárjában megrendezett Super Bowl popzenei szempontból is jelentős esemény. A Super Bowl szünete gyakorlatilag a könnyűzene és a sport közös nevezőjének tekinthető, áttekintettük hát az esemény múltját és jelenét.

 

A két szál összeér

chubby_checker.jpgA rock and roll szóösszetételt mindenki ismeri, a Super Bowlt viszont nem biztos: a rendezvény az amerikaifutball-bajnokság minden év legelején megrendezésre kerülő hivatalos döntője, amely 1967-es indulása óta igencsak szorosan összefonódott a popipar érdekeltségeivel. Igaz, a szimbiózis csak jóval később valósult meg igazán, és a Super Bowl mára a sporttörténelem része lett, a döntő félidejében lezajló negyedórás koncert pedig integrálódott a könnyűzene véráramába, s az adott döntő fellépőinek találgatása minden évben legalább akkora eseménynek számít, mint megtippelni a BBC Sound Of-listák végső sorrendjét.

A döntő szünetében adott 10-15 perces show nem új keletű találmány, ugyanis az összes amerikaifoci-mérkőzésen már a kezdetektől bevett szokásként van jelen. A megszületéstől számított közel két és fél évtized alatt azonban javarészt egyetemi szimfonikus zenekarok szórakoztatták a közönséget, és bár volt idő, hogy becsúszott egy Ella Fitzgerald-, vagy egy Chubby Checker-fellépés, az első, kiemelkedően népszerű popzenekarra 1991-ig kellett várni, ez volt a New Kids On The Block. Ezt követően leginkább tényleg neves előadók bukkantak fel a félidőben, ám a világsztárt világsztárra halmozás csak a millennium után uralkodott el igazán. Az elmúlt 10-12 évben azonban valóban csak lemezek tízmillióit eladó formációkkal találkozhattunk: a ZZ Toptól és Kiss-től kezdve James Brownon és Stevie Wonderen át egészen a Who-ig vagy Christina Aguilera-ig.

Miért?

mia-super-bowl-4x31.jpg w=488.jpgDe vajon miért annyira kifizetődő fellépni egy rangos sportesemény félidejében? A válasz meglehetősen egyszerű, ha tisztában vagyunk vele, hogy a Super Bowl nem csupán a legnagyobb amerikai futballrendezvény, de közvetítése az egyik legnézettebb műsor is az Egyesült Államokban – így pedig nem nehéz elképzelni a dolog reklámértékét a tengerentúli piacra kivetítve. Nem meglepő, hogy amíg a világ legnagyobb fesztiváljának számító Glastonbury a szokásos fellépti díj töredékéért hívja meg az előadókat, addig az SB sokkal szemtelenebbül teheti meg ugyanezt: a szervezők ugyanis egy árva fillért sem fizetnek az előadásért, ám jóllehet, ha közvetlen nem is, de egyéb utakon sokszorosan megtérül a befektetett munka a fellépő előadóknak. Ha nem lenne elég, hogy mindenféle egyéb költséget (utazás, szállás, táncosok, színpad) a rendező cég áll, vegyük hozzá, hogy egy 12 perces performanszért cserébe a kereskedelmi mutatók is garantáltan megemelkednek.

Tom Petty és zenekara 2008-es fellépése utáni héten kiadványainak eladási rátái több százszorosukra nőttek, Michael Jackson 1993-as koncertjét követően pedig a két évvel korábbi Dangerous című lemeze 90 helyet ugrott előre az amerikai listán. Ma már az sem meglepő, ha valaki tudatosan épít egy Super Bowl fellépésre: a rafinált üzletasszony hírében álló Madonna ugyanis a legutóbbi döntőn akkor még közelgő új albuma és turnéja számára csapott meglehetősen nagy hírverést, és minden bizonnyal 2011-ben bemutatott W.E. című filmjének is jutott néhány friss szelet a tortából.

A show-nak mennie kell

A félidőben léptek már fel egyedül és csoportosan, voltak egyszerű rockzenekarok és furcsa koprodukciók is, adtak elő kevesebb teljes, vagy több lerövidített számot, egy dolog azonban változatlan maradt: a látvány. Már a korábbi, kisebb ázsiójú eseményeken is káprázhatott az emberek szeme, a sztárok eljövetelével ez pedig még nagyobb hatásfokkal folytatódott. Noha az 1988-as döntőn is láthattunk 88 darab egyenként betolt nagyzongorát a már említett Chubby Checker-fellépésen, ez a szám könnyedén eltörpül ahhoz a 3500 gyerekhez képest, akik Michael Jackson társaságában énekelték a We Are The Worldöt öt évvel később. Persze az ellenkező nemet sem kell félteni, Diana Ross '96-os előadása után az énekesnőért ugyanis egy helikopter szállt alá a stadionba, és a félidős műsor történetének legnagyobb botránya is egy Jackóhoz közeli nőhöz fűződik: Janet Jackson 2004-es, mellvillantós balesetéről van szó, amelyről később persze kiderült, hogy megtervezett akció volt, így jó pár évig befagyasztotta mind a nők, mind pedig a 49 esztendőnél fiatalabb fellépők lehetőségeit a döntőben.

prince-halftime-foxnewscom.jpgA bojkott egészen 2010-ig tartott. Addig volt, aki sima rockkoncerttel (Paul McCartney, Bruce Springsteen And The E Street Band), és volt, aki talán a show-k történetének legminőségibb fellépésével (Prince) állt elő. A nagy öregektől azonban a mainstream pop képviselői vették át a stafétabotot: 2011-ben fő fellépőként a Black Eyed Peas adott futurisztikus megaműsort, de a legutóbb szereplő Madonna sem adta alább, akit ókori katonák százai cipeltek hatalmas trónján a pálya közepére. Ekkor egyébként egy újabb (azonban kisebb) felháborodás is történt: az alternatívabb közegből érkező vendégénekesnő M.I.A. az amerikai lakosság mintegy 30%-nak mutatta be a középső ujját, ki tudja milyen következményeket okozva ezzel a Super Bowl és az öntudatos popsztárok kapcsolatának jövőjére nézve.

Fordult már elő ilyen, ezért is lehet, hogy az elmúlt esztendőkkel újabb korszakváltozáshoz érkezett az Super Bowl félidős műsora. Ám ha még nem is tudhatjuk pontosan, milyen irányt fog felvenni az esemény a továbbiakban, az üzleti érdekek és a stagnáló zeneipar garantálja a pop és az amerikaifoci virágzó együttműködését. Ez pedig nekünk csak jó, hiszen mégiscsak izgalmasabb a meccs szünetében mondjuk a Rolling Stones-t bámulni egy hatalmas, nyelv alakú színpadon, mintsem a labdabirtoklásról folyó álszakértői diskurzusokra odafigyelni a tévében.

Judák Bence

a legendás "mellvillantós" Janet Jackson/Justin Timberlake duett 2004-ből:


a másik nagy botrány, M.I.A. középső ujja 2012-ből:


és egy makulátlan produkció, Prince teljes 12 perces fellépése 2007-ből:

https://recorder.blog.hu/2012/09/05/ket_felido_kozt_a_pokolban_super_bowl_es_a_szunet
Két félidő közt a pokolban – Super Bowl és a szünet

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr894710817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása