Szégyentelen nyári lemezek – a nyolcvanas évekből

2012.08.01. 16:30, rerecorder

wham club.jpgMiután a 2000-es években a popzenei retródivat a szokásos két évtizedes késleltetéssel utolérte és kirabolta a nyolcvanas éveket (igen, a legműanyagabb ágát is, azt ráadásul pont az indie-hipszterek, élen Bon Iverrel és a Destroyerrel), már cseppet sem szégyen a Wham!-ért, vagy Chris Rea dalaiért lelkesedni. De hogy is lenne! Ezek a tökéletes popzenék a leggondtalanabb években készültek és ez ordít is róluk. Ezek a lemezek azért születtek, hogy akármelyik forró nyáron újból és újból elővegyük őket – a hatásuk garantált és állandó!  A Duran Duran ráadásul alig pár hete járt nálunk, a Wham! összeállásáról hangosan cáfolt pletykák keltek szárnyra, a Laid Back nemrég új kislemezt jelentetett meg és a Spandau Ballet is újra koncertezik 2009 óta. Chris Rea meg örök. És az R-Go? Hát Szikora Robinak köszönhetjük a „tiszta erőből nyár" kifejezést!

duranduranrio.jpgDuran Duran: Rio (1982)
A Duran Duran harminc éve megjelent második albuma ugyan zeneileg színes, lendületes és vibráló (funkos dob- és basszusalapokra szárnyaló szintitémák és ének, szúrós gitárokkal), de azért nem egy felhőtlen, tiszta erőből nyári lemez. De mégis úgy feltöltődik, felfrissül tőle az ember, mintha egy paradicsomi vakáción vett volna részt, ahol csupa új kalandot élt át. Amúgy pont ez történt a zenekarral: a tagok a lemez londoni felvétele alatt szinte tobzódtak az ötletekben és az új szintetizátorok, dobgépek adta lehetőségekben, aztán pedig elhúztak Antiguára és Srí Lankára nyaralni, no meg felvenni néhány ikonikussá lett, mini-játékfilmnek tekinthető klipet. A Hungry Like The Wolf dzsungeles videója befuttatta őket Amerikában, a Rio pedig a karibi kúlság csúcsa – azok a selyemöltönyben jachton parádézó szépfiúk!

spandau ballet.jpgSpandau Ballet: True (1983)
A Spandau Ballet a Blitz klubból kinőve szúrta le zászlaját az újromantikusok mellett, első két lemeze sikeres volt a zsáneren belül, ezek némileg még a kommersz new wave hangzást is befolyásolták – és persze Kempék is a Duran nyomában menekültek a lányrajongók hada elől. A True című harmadik albumon azonban fordítottak egyet a kormányon, és a funk-soul-pop hangzással már az egész világot meghódították. A címadó szám a zenekar feloszlása után is sláger lett (1991-ben a PM Dawn emelte hiphopba), de a történet igazi érdekessége, hogy ez az igazi értékén talán sohasem kezelt album időtlen és tökéletes a nyári lazuláshoz. És miközben szól, borzasztó könnyű bármilyen napsütéses klisébe beleképzelni magunkat – naná, hogy a Bahamákon vették fel a lemezt, a Compass Point stúdióban.

wham.jpgWham!: Fantastic (1983)
Fiatalok vagyunk, nem kell dolgoznunk, élvezzük az életet és szarunk bele mindenbe – ezt harsogta George Michael a Wham! bemutatkozó albumának dalaiban. Ez a szégyentelenül hedonista attitűd pedig nyáron az igazi, amikor a haverokkal végigbulizzuk a vakációt. Ha a nyolcvanas években voltunk fiatalok, akkor ezt valami olcsó, tengerpartra szervezett társasutazáson tettük, ahol este a hotel bárjában szólt a diszkózene és ezerrel zajlott az alkalmi párkeresés – na, ezt fogta meg és figurázta ki nagyon jól a Club Tropicana habkönnyű dzesszes-funkos bohóckodása. Ez a 100% napfénytartalmú sláger el is üt a szándékos gondtalansággal elkövetett Fantastic többi számától, amelyek a salsoul beütésű kongás-fúvós-tapsos diszkó és az elektrofunk jegyében készültek, a Wham Rap! pedig Madonna Holiday-ének párja lehetne.

laid back.jpgLaid Back: Keep Smiling (1983)
Két szó: Sunshine Reggae. Egyenesen A nyári szám a nyolcvanas években, amely pont 30 éve aratott először a listákon. Ugyan lehet utálni a lusta funkos és műanyag-reggae-s zenét meg a gimigimizős bugyuta szöveget, de ettől még tökéletesen visszaadja a tengerparti nyaraláson a strandon árnyékban bágyadozás kellemes érzését. Ahogyan a dán Laid Back duó második albuma is tulajdonképpen egy képzelt luxushálidéj soundtrackje, nagystílűnek, lezsernek és vagánynak mutatkozó fickók kalandjairól (ha figyelünk a szövegekre, nyilvánvaló az önironikus humor). Barbadoson ilyen laza, karibi hangulatú zenét csinálni nem kunszt, de Koppenhágában egy kertvégi stúdióban... Nem is beszélve a White Horse-ról, mert az ”minden idők legjobb elektrofunk száma, amit nem Prince jegyez”.

chris_rea.jpgChris Rea: On The Beach (1986)
Chris Rea az, aki évről-évre megtölt egy budapesti helyszínt, ahol korosodó bluesrajongók bólogatnak, hogy de jó is ez. Hát, ja. De Chris Rea az is, akiért az elmúlt évtized közepén az újraéledő space- és italo-disco láz idején megőrültek a gyűjtők a nyolcvanas évekbeli maxijai (és főleg azok 12"-es lassú diszkós editjei) miatt. Csúcslemeze egyértelműen az On The Beach, amelynek mindegyik dala a vízpart örömeiről szól. De szó szerint! Az 1986-os Chris Reát nem kicsit irigyeljük: kiült valamelyik nyaralójának a teraszára, elnézett a tenger (óceán) felé és csukóból kirázott egy chillwave-előfutár dalt. Nem viccelünk. Az Air France-tól a Neon Indianig mindenki tőle tanult. Hogy ez a tökéletes lemez még bosszantóbb legyen, hát még télen is működik! Naná, elvágyódós.


r_go_r_go.jpgR-Go: R-Go (1983)
Az nem kérdés, hogy az R-GO bemutatkozó albumának abszolút helye van a nyolcvanas évek tökéletes nyári hangulatú lemezei között, viszont most visszahallgatva azt is meg kell állapítsuk, hogy simán hozza az akkori nyugati színvonalat. A Hungaria együttesből viharos módon kivált Szikora Robi nagyon ráérzett az önfeledten bulizós karneváli fílingre, és zenésztársaival megalkotta a magyar tropical pop, vagyis a csikidam „fülledt pesti éjszakák" szülte mesterművét, fantáziadús hangszerelésű és szellemes szövegű, mai füllel is élvezetes dalok füzérét. A kor divatos funkos-diszkós újhullámos popzenéjét latin-amerikai műfajokkal (bossanova, cha-cha-cha) és karibi ritmusokkal fiesztásító, az egészet közel-keleti motívumokkal és afrikai dobokkal tovább bujásító hangzás önmagában is teljesen egyben volt, ehhez társult a Rejtő Jenő-féle légiós regényeiből kölcsönzött szaharai kalandor-imidzs, az egzotikum-faktort pedig tovább növelte az olasz dobos és a vietnámi-francia származású gida. Ugyan lerí róla, hogy a Kid Creole & The Coconuts ihlette, de kit érdekel: jól kitalált, kerek produkció volt, igazi valóságpótlék az egzotikus nyaralásról akkoriban csak álmodó magyaroknak.

Forrai Krisztián-Dömötör Endre


a Duran Duran és a Rio:

a Spandau Ballet és a Gold:

a Wham! és a Club Tropicana:

a Laid Back és a Sunshine Reggae:

Chris Rea és az On The Beach:

az R-Go és az Ergo: létezem:

https://recorder.blog.hu/2012/08/01/szegyentelen_nyari_lemezek_a_nyolcvanas_evekbol
Szégyentelen nyári lemezek – a nyolcvanas évekből

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr524687054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.