A 2011 végén fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Quimby tagjai 2012-ben sem lazítanak: épp most kezdik nyári koncertszezonjukat (június 1-jén Kalocsán, 2-án Diósgyőrben, 3-án a budapesti Belvárosi Fesztiválon játszanak), de előtte még május közepén egy kéthetes nyugati-európai turnét is lebonyolítottak Berlin, Hamburg, Amszterdam, Brüsszel, London és Párizs érintésével. A külföldi tapasztalatokról az együttes billentyűs-vokalistáját, Balanyi Szilárdot kérdeztük, aki épp a kiutazás előtti napokban állt elő két új szólódallal, melyek most a Recorderen is hallghatók – a Quimby-turnét értékelő interjúnk után.


- Melyik volt a legjobb vagy legemlékezetesebb koncert ezen a kéthetes turnén?

- A berlini második koncert volt a legizgalmasabb, ami improvizatív fellépésnek volt meghirdetve: az első egy hagyományos klubkoncert volt, a második a Magyar Intézetben egy improvizációs est, ami gyakorlatilag egy négyórás koncertté bővült, és ott mindent játszottunk, ami eszünkbe jutott – ott szép dolgok történtek a színpadon! Más értelemben véve Brüsszel volt még kellemes meglepetés, mert ott nagyon jó helyen játszottunk, és telt házat produkáltunk, nagyon jól is sikerült. De az összes koncert jól sikerült, abszolút emelt fővel jöhettünk haza Nyugat-Európából.

- Volt olyan állomás, ahol eddig még nem játszottatok?

-Minden országban, sőt mindegyik városban játszottunk már korábban, Hamburgot kivéve. Ahhoz képest, hogy elég kevés magyar él ott, és az első koncertünk volt ott, ahhoz képest az a hamburgi buli is jól sikerült. Ez amúgy is egy építőkocka-játék: el kell kezdeni valahol és kiindulási pontnak ez jó volt. Oda vissza kellene menni még párszor.

- Milyen volt a magyarok és külföldiek aránya?

- Alapvetően ezen a turnén még mindig magyarok adják a közönség nagyobb százalékát. Általában az van, hogy a magyarok hozzák a külföldi ismerőseiket. De arra is volt példa, hogy Londonban már második alkalommal volt ott egy srác az első sorban, aki senkinek az ismerőse nem volt, valahogy megtalált magának minket és már törzsnézőnek számít. Ezen a téren szándékozunk majd kicsit tágítani a kört, majd kitalálunk ehhez valami jópofa promóciót, amivel tudjuk bombázni a helyi médiának a munkatársait.

- Ez a londoni látogatás hányadik alkalom volt, a harmadik?

- Igen, sőt az egyik évben kétszer is játszottunk. De még mindig felfedezhetünk az első sorban embereket az itthoni közönségből. Voltak, akik kijöttek utánunk.

- Mennyire játszottatok mást ezeken a külföldi koncerteken a megszokott magyarországi programhoz képest?

- Csak annyiban volt más, hogy egy másik országban játszottunk: mivel ilyenkor új szituációban vagyunk, mintha egy hegyet akarnánk megmászni, van bennünk egy plusz hév, egy plusz energia. Tudjuk, hogy megmérettetünk, és a zenekar óhatatlanul is másképp áll hozzá zsigerből, mint egy megszokott helyszínen.

- Nem játszotok ilyenkor több angol nyelvű számot?

- Eleve nincs is sok angol nyelvű számunk, és nem szedtünk elő mostanában régieket emiatt. Ezen majd akkor érdemes elgondolkodni, ha valaki egy komolyabb ajánlattal áll elő, és akkor eldönthetjük, fordítsunk-e le számokat vagy írjunk angolul, de addig felesleges ezzel foglakozni.

- Mikorra tervezitek a következő ilyen turnét? Évente lesz egy-egy?

- Évente egy mindenképpen, jövőre is megyünk. Az sincs kizárva, hogy évente két rövidebb. De az évi egy, az fix. Mert ez működőképes, ez most már bebizonyosodott. Hogy ez sűrűsödik-e, az már tényleg csak tőlünk meg a vendéglátóktól függ, meg hogy mekkora igény van kinn a zenekarra.

- Más zenekarok koncertjét láttátok, amíg kinn jártatok?

- Londonban egy olasz zenekar játszott előttünk (a londoni olasz és argentin zenészekből álló Magic Tombolinos - a szerk.), belenéztem egy szám erejéig, de nem az én világom volt. Brüsszelben betévedtünk a szórakozó negyedbe, ahol játszott egy helyi banda ilyen New Orleans-i hangulatú zenét, az tetszett. Meg Párizsban majdnem elmentünk Garbage-koncertre, de már sold out volt, nem tudtunk volna jegyet szerezni.

- A kilencvenes évek közepén már voltak német turnéitok. Mennyiben volt más ez a mostani?

- Mikor még sokat játszottunk Németországban, akkor még sokkal fiatalabbak voltunk, és sokkal kevésbé érdekelt minket, hogy mi lesz jövőre, és nem sok követ mozgattunk meg annak érdekében, hogy ez az egész nekünk a jövőben visszatérüljön. Akkoriban nem építettünk kapcsolatokat.


Az interjú után most következzék Szilárd bevezetőnkben ígért két új felvétele, az Ego és a Tűz, melyek Varga Livius társszövegírói segítségével születtek, míg a felvételeknél – több zenészbarát mellett – egy másik Quimby-kolléga, Gerdesits Ferenc dobos is besegített. Az egy évtizede tartó párhuzamos szólópályáján három stúdióalbumot (Halmazállapot – 2002, Súlytalanság – 2005, Sorminta – 2009) és egy remixlemezt (Egy más világ – 2007) jegyző dalszerző-billentyű-énekes ezt a két új dalt kizárólag digitális formátumban jelentette meg (ahogy egy rendes digital single-hez illik, mindkettőhöz csatolt borítóképet), de albumot nem tervez köréjük.

„Ez a két szám jó lassan készült: az elmúlt másfél-két évben született és nyerte el végleges formáját. A Quimbyvel csomó minden történ sokat játszottunk közben, és annyira nem volt túl sok lehetőségem meg energiám, hogy ennek nekifeküdjek. Most ennyi lett meg, továbbá van már jó pár újabb ötlet is felvéve, ami még nincs véglegesítve, de a dalkezdemények már ott figyelnek a számítógépemen és várják, hogy mikor állok nekik komolyabban. Továbbra is egyesével-kettesével jelentetném meg őket, nem lesz album, nincs értelme, teljesen felesleges az most már, nekem legalábbis. A Quimby az még ellébecol ezen a vízen, mert a Quimby közönsége akkora, hogy még van értelme CD-t kiadni. Nekem már semmi értelme, csak feleslegesen kerülne pénzbe, hogy kinyomjunk valami olyan dolgot, ami úgyis csak állna a polcok mélyén. Inkább közzéteszem így digitálisan, és akkor legalább el is jut jó néhány emberhez. Mondjuk ha már 12 dal egymás után kijött, lehet, hogy elgondolkozom azon, hogy ezek hogy jönnének egymás után, össze lehet-e őket albummá fűzni. De ez annyira felesleges most még, hogy el sem kezdtem rajta gondolkodni. Kicsit szomorúan mondom ezt, mert szeretem az originál lemezeket, másrészt meg be kell látni bizonyos dolgokat. nem lehet vakon, széllel szemben menni.”

Az új dalokat élőben legközelebb a június 18-án a Kobuci Kertbe meghirdetett Szilárd-koncerten (illetve néhány nyári fesztiválfellépésen) lehet majd hallani, stúdióverziójukban pedig itt:

.

.

a dalok az alábbi helyekről tölthetők le:
http://www.dalok.hu/lemez/id/2496
http://www.dalok.hu/lemez/id/2497

http://www.korlatlanzene.hu/artist/?b149294_Tuz
http://www.korlatlanzene.hu/artist/?b149293_Ego

 

http://www.quimby.hu
http://www.szilard.net

interjú és összeállítás: Déri Zsolt
 

a Quimby elindul a nyugat-európai turnéra:

a zenekar a londoni KOKO színpadán:

két Quimby-tag, Kiss Tibor és Mikuli Ferenc közös I Love Paris videója a címadó városból:

 

 

Címkék: quimby szilárd
https://recorder.blog.hu/2012/05/31/quimby_nyugat_europai_turne_szilard_interju
A Quimby nyugat-európai turnéja + Szilárd: Ego/Tűz (digitális kislemezdalok)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr864532245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.