A nyomtatott Recorder magazin negyedik számában megjelent drogok és a popzene kapcsolatát tárgyaló cikksorozatunk első nagy blokkjában Drog, pop, sztori – „Drogozom, hogy olyan zenét csináljak, amire drogozhattok” címmel  vázoltuk a témakör történetét, három részben: az első fejezet a kezdetektől a hetvenes évek végéig tárgyalja a sztorit, a második a nyolcvanas-kilencvenes éveket, a harmadik pedig a kétezres éveket és a hazai vonatkozásokat foglalta össze. A sorozatot a legjellemzőbb drogfűtötte albumokkal (és az azokról egy-egy dalt bemutató összeállítással) folytattuk, most pedig tíz obskúrus kábszeres dalról lesz szó. A negyvenes években már az amphetaminok áldásos hatásáról boogie-woogie-ztak, az ötvenesekben doo-wopban sírták el a heroinfüggőséget, a hatvanasokban még a viccből összehozott pszichedelikus szerzemények is ütöttek (képünkön Peter Cook & Dudley Moore komikus párosa látható!), a hetvenes években meg vidám drogos számot vittek téves értelmezés miatt templomba – íme tíz elsőosztályú, ám nem túl ismert felvétel, melyek a cikk végén meg is hallgathatók.
 

Harry ’The Hipster’ Gibson
Who Put Benzedrine In Mrs. Murphy’s Ovaltine? (1944)
A negyvenes évek vicceskedő boogie-woogie zongorista-énekese az amphetamin származék+kóla kombóra esküdött.

James Wayne
Junco Partner (1951)
New Orleans-i rock’n’roll óda a heroinhoz, számos feldolgozása létezik: James Wayne nevéhez fűződik az első ismert rögzített verzió, de a Roland Stone-féle változatok is híresek (az egyikben a fiatal Dr. John ül a zongora mögött), és akkor a Clash átiratáról már ne is szóljunk.

Phil Philips
Sea Of Love (1959)
Ahogy jó húsz évvel később a Stranglers-féle Golden Brown, a Sea Of Love is transzszerű zenével (doo-woppal) szédítve mesél a heroinról.

The Smoke
My Friend Jack (1967)
Maximumom is túltekert tremolo effekt biztosítja, hogy ez a freakbeat himnusz nyilvánvalóan az LSD-ről szóljon. Vajon ez a Boney M tagjainak is egyértelmű volt, amikor 1980-ban feldolgozták?

Peter Cook & Dudley Moore
The L.S. Bumble Bee (1967)
Paródia a fűről és az LSD-ről, a drogozásról és egyben a pszichedelikus zenéről is. Persze simán működik elszállt acid-popként is – 2.20-nál babasírás-effekt!

Brewer And Shipley
One Toke Over The Line (1971)
Ez az ártatlan country-rockos együtténeklős dal tulajdonképpen a fűről íródott virágnyelven, de bármilyen szer behelyettesíthető rá – és még templomban is előadták vallási utalásai miatt.

King Hannibal
The Truth Shall Make You Free (1972)
Hardcore gospel-funk, torzított gitárokkal és durva visszhangokkal, „a drog csak egy új elnevezés a rabszolgaságra” refrénnel!

The Dramatics
The Devil Is Dope (1973)
Ez a szép vonósokkal dolgozó, tulajdonképpen szép soul szám a heroin pokláról szól, melyet a 40 másodperces bevezető precízen érzékeltet is.

Fingers Inc
Mystery Of Love (1985)
Új zene (az egyik első house), új drog (MDMA), új hatásmechanizmus a tánctéren.

Cujo
Fat Ass Joint (1996)
A cím mindent elmond, csak azt nem hogy ez Amon Tobin egy korai projektje volt.


a Recorder összeállítása a fenti tíz dalból:

 


összeállította
: Dömötör Endre

Címkék: rec004 drog és pop
https://recorder.blog.hu/2012/03/10/tiz_obskurus_drogos_dal
Tíz obskúrus drogos dal

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr764299914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása