Amber Smith: Amber Smith – albumpremier!

2012.02.21. 15:27, -recorder-

A két korai albuma (Nincs szükség ránk – 2001, My Little Servant – 2003) után a 2006-os rePRINT és a 2008-as Introspective idejére már a hazai indie rock szcéna legfontosabb zenekarává előlépő Amber Smith 2009 októberében leállt, és csak 2011 elején tért vissza a remek Square 1 EP-vel. Az elmúlt év folyamán a tagokat más formációkban is láthattuk – Poniklo Imre dalszerző-gitáros-énekes a Poster Boy kvartettel készített egy EP-t (sőt alkalmilag a Krapulax & Bellepomme duó tagjaként is vállalt fellépéseket), Ács Oszkár basszista-vokalista a Twisttel koncertezett, Bátor Bence dobos beszállt a Naked Woodsba, Szabados Gergely gitáros és Póka Zalán billentyűs pedig párhuzamosan a Spacesh!t kulcsemberei maradtak – de közben gond nélkül elkészítették ötödik Amber Smith-albumot, és az minden szempontból méltó lett az együttes eddigi életművéhez. A lemezbemutató koncertre február 25-én szombaton kerül sor az Akvárium Klubban (ex-Gödör), a címnélküli új album pedig itt és most a Recorderen hallható először.

Az új anyagról a zenekarvezető-frontember, Poniklo Imre mesélt a Recordernek:

Most már nem tudom ellőni azt, hogy 'ez egy nagyon személyes lemez', mert már az Introspective-re meg a szólólemezemre is ezt mondtam. Na meg, én nem tudok másképp írni, csak ha egy erős hatás ér és azt adom ki, vagy dolgozom fel. Jelen esetben ez egy olyan erős hatás volt, amit szívesen kihagytam volna az életemből – főleg a válásom (az érzelmi oldalát tekintve), ami elég padlóra küldött 2010-ben és 2011 első felében. Többek között ezért is hagytam félbe a szólóprojektemet, mert volt egy jó pár hónap az életemben, amikor a legkevésbé sem érdekelt sem koncert, sem zene, sem az, hogy írok-e, vagy bármi ilyesmi. Később meg nem szívesen gondoltam vissza arra a korszakra. Az egyik legrosszabb és főleg legnehezebb időszak volt az életemben.

Így elsősorban és főleg ez a lemez erről szól, pontosabban egy monumentuma annak, amire pár évig azt hittem, egész életemben végig fog kísérni – ami mégsem történt meg, hanem összedőlt, ráadásul elég csúnya körülmények között. Eléggé érthető, hogy ilyenkor, amikor az ember elkezdi összeszedi magát, csomót analizálja önmagát, a kapcsolatot, miért, mitől nem működött, ki, hogyan volt hibás, mit kellett/lehetett volna másképp csinálni. Na meg azt is, hányszor lehet még újrakezdeni, nekifutni valaminek? És miért, minek? Ha már úgyis mindenki hasonlítgat és párhuzamokat akar találni, akkor ezt az albumot szellemiségben leginkább a Blur 13 című lemezéhez hasonlítanám. Zeneileg azonban teljesen más, bár a Bourbon And Soda pont arra a Blurre hajaz. Nehezen tudnék zenei hatásokat mondani, amik ezt az albumot ihlették (ha nagyon kéne, még talán a Nationalt tudnám mondani, amit Bence hatására kollektíve megszerettünk, de ez főleg a dobsoundon hallatszik meg). Inkább filmes, irodalmi, kulturális élmények, amik erősebbek ez alkalommal.

Például a számomra nagyon fontos központi dal a lemezen, az Ise. Ise egy japán város, ott található egy nagy shinto szentély, ami több száz éves, és húsz évenként szétszedik darabjaira, kicserélik, ami kicserélendő, és csavarra pontosan újraépítik. Vagyis egyszerre mindig több száz éves, és mindig új. Miképp egy ember is, hiszen x évente teljesen kicserélődik a sejtkészleted, azaz gyakorlatban semmi közöd pl. a 15 évvel ezelőtti emberhez, aki voltál. De valahol persze mégis. Ez egy elég erős szimbólum az élet örökös ciklusosságát illetően, ennyiben ez kicsit vissza is nyúl a rePRINT lemezhez.

Az ázsiai hatás amúgy is elég erős ezen a lemezen, nagyon sok Murakami-regényt olvastam az utóbbi két évben, és többször jártam is a Távol-Keleten 2008 óta (például a Hong Kong Falls is egy konkrét nap naplója, amivel elég nehéz szembenéznem még ma is).

A Faster Than The Speed Of Light című számban Hodosi Enikő énekel a Neóból. Sosem gondoltam, hogy női hangot szeretnék egy Amber Smith-dalba, és persze, Enikő is sok helyen énekelt már a Neón kívül, de ez a dal adta magát, és szerintem az egyik legjobb felvétele lett Enikőnek is. A végén levő kórus spontán alakult egy próbán: először fúvósszekciót hallottam ki belőle, de ez így szerintem sokkal izgalmasabb, bizarrabb, és jobb. Ehhez a számhoz tervezünk videót amúgy a következő hónapokban.

Sok dal nagyon direkt szövegileg, és persze első hallásra fájdalmas vagy épp vádló, éppen ezért is volt fontos nekem, hogy azért humor/önirónia is legyen a lemezen, és a Bourbon And Soda pont ilyen. A „that's nothing a little bourbon and soda wouldn't fix” mondat egy az egyben a Játszd újra, Sam! című filmből van. Már sokkal jobban voltam, mikor fanatikusan ráálltam a Woody Allen-filmekre, és már nevetve tudtam nézni a szenvedő középkorú férfi sirámait. Egy jelenetben is épp szenved Woody, és megkérdezi az elképzelt Humphrey Bogart-alakot: „te hogy bírtad ki, hogy elveszítetted Ingrid Bergmant?” Erre mondja lazán "Bogart", hogy „áh, ez nem olyasmi, amit egy kis Bourbon szódával ne hozna helyre”.

Van újra Oszkár-dal is a lemezen, amit ő énekel: a Your Life Is My Death. Igaz, már négy dalt írtunk felesben erre az albuma, de főleg úgy, hogy egymás ötleteihez tettük hozzá a magunk kiegészítését. Ez is ilyen: ő írta a Flash Gordon-os alapot (ami nem meglepő tőle, hiszen nagy Queen-rajongó), én pedig a dal fokozódó, drámai közepét. Amúgy egymás között mai napig a munkacímén emlegetjük ezt a dalt, ami az, hogy „Madonnás”, mert a verze énekdallama a Like A Prayerre hajaz. A Select All/Delete Allhoz hasonlóan Oszi bedobta, hogy ezt a címet – Your Life Is My Death – képzeli el a dalnak, én ehhez igazítottam a szöveget.

Szerintem nagyon sokat tesz hozzá a lemezhez, hogy hat évvel a rePRINT után megint vonószenekarral dolgoztunk több dalban is. Például pont az említett Your Life Is My Death középrészénél, vagy az Ise leállásánál, ahol épp a vonósok mondják el, ahogy „folyik az építkezés a templomon” – hogy aztán, mint egy folyam, mehessen tovább minden, ahogy azelőtt. Bizonyos szempontból grandiózusabb, nagyívűbb ez az album bármelyik korábbinál, de ugyanakkor érett és összefogott is, nem terjeng, nem „folyik el”. Tényleg azt gondolom, ez a legjobb lemeze az Amber Smith-nek.


a címnélküli új Amber Smith-album itt hallható:

 


A lemezbemutató koncertre a keddi Recorder-premier és hivatalos digitális megjelenés után négy nappal, február 25-én kerül sor az Akváriumban (az Amerikába induló Moog lemezbemutatójával közös rendezvényen), ahol már CD-n is kapható lesz az új Amber Smith-anyag, és a zenekar állandó vizuáltervezőjének, az aktuális album borítóját is jegyző José Simonnak a kiállítása is megtekinthető.

http://ambersmith.hu
http://www.facebook.com/ambersmithband

a lemezbemutató koncert Facebook-eseményoldala:
http://www.facebook.com/events/171035273006319


lejegyezte: 
Déri Zsolt

 

FRISSÍTÉS: a lemezbemutató koncert beharangozó kisfilmje!

Címkék: premier amber smith
https://recorder.blog.hu/2012/02/21/amber_smith_amber_smith_albumpremier
Amber Smith: Amber Smith – albumpremier!

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr714158227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.