„Kaptunk olyan címkét is, hogy poszt-doom” – marionette ID

2012.02.11. 14:00, rerecorder

A Recorder magazin negyedik számát ünneplő Recorder Party fellépői között megtaláljuk a tatabányai gyökerű, a kétezres évek elején-közepén Sammy Sosa Bandként ismertté váló, majd 2008-tól marionette ID néven zenélő kvartettet (Kovács Ákos - gitár/ének, Marjai Tamás - gitár, Győrffy Máté - basszusgitár, Bíró Péter - dob) is. Az indie rock, énekes poszt-rock és experimentális zene határvidékén alkotó zenekar 2011 őszén jelentette meg az amerikai Fluttery Recordsnál Alluvion címmel második albumát, szépen kibomló dalaival már többször körbeturnézták Európát. A gyerekkori jóbarátokként már a kilencvenes évek közepe óta együtt zenélő Kovács Ákos frontemberrel és Bíró Péter dobossal áttekintettük a zenekar történetét, és a marionette ID körüli aktuális történéseket.

 

- Ki volt az első előadó, mi volt az első lemez, ami arra ösztönzött benneteket, hogy zenélni kezdjetek?

Bíró Péter: - Mindketten 1980-as születésűek vagyunk, és amikor ilyen szempontból a leginkább befogadó képes az ember, hetedik-nyolcadikban, a gimnázium első éveiben, akkor éppen a grunge ment. Pearl Jam, Alice In Chains. Ezektől voltam megőrülve.

Kovács Ákos: - Mivel gyerekkori barátok vagyunk, nekem is hasonlóan történt. Az Alice In Chains mellett még a 16 Horsepower volt nagyon nagy hatással rám a zenélés lényegét tekintve. Főleg a Low Estate című lemez.

Péter: - Ezzel párhuzamosan még Jeff Buckleytól a Grace volt ránk nagy hatással, és ez az egész zenekarra vonatkozik.

- Buckley amúgy valóban beilleszthető a marionette ID-képbe.

Péter: - A gitároknak a stílusa szerintem is hasonló kissé.

- Alapítottatok is egy zenekart ekkoriban, Vain Us névvel, az milyen zenét játszott? Grunge-os stílusút?

Ákos: - Ez klasszikus gimis zenekar volt 1996-97-ben, de nem feldolgozásokat játszottunk, saját számaink voltak. Kicsit grunge-os volt a zene és még egy saját lemezünk is megjelent. Volt Tatabányán egy tehetséggondozó program, ami a mai napig működik Peron Music Alapítvány néven, és ők rendszeresen szerveztek TAZMánia (Tatabányai Amatőr Zenekarok Fesztiválja) néven megmozdulásokat. Tatabányán ekkoriban, 1995-2000 között országos szinten is jelentős és aktív szcéna működött, főleg dark-vonalon. Na és ők szereztek pénzt arra, hogy válogatáslemezeket jelentessenek meg, erre is rákerültünk. A lemezünkről pedig még a Metal Hammerben is jelent meg kritika, Uzseka Norbi tollából.

Péter: - Rockos lemez volt, az említett hatásokkal, de az a vicces, hogy koncerten Supergrass-feldolgozásokat játszottunk.

- Ezek szerint britpopot is hallgattatok?

Péter: - Nagyon sokat, volt egy ilyen korszakunk is, legalábbis nekem erősen. Mansun volt a csúcsok csúcsa.

- Meglepő, hogy ezt is említitek, mert a Mansun is kihallható a zenétekből az első marionette ID-lemez idejéből.

Péter: - Igen, ez mind benne van, legalábbis szeretnénk azt hinni.

Ákos: - Szeretnénk azt hinni, ez a jó megfogalmazás. Nekem az Attack Of The Grey Lantern című első Mansun-lemez biztosan ott van minden idők öt legjobb albuma között.

Péter: - Nekem meg a Six című 1998-as második Mansun (nevetnek). Aztán a Suede, a James, a Gene, ilyenek.

Ákos: - Ezek mind nyilván összegyúródnak kicsit, de hogy akkor ezeket bele lehet-e hallani, vagy hogy tényleg benne is vannak, azt már nem tudom.

- Aztán néhány év szünet után a kétezres évek első felében Sammy Sosa Band néven kezdtetek zenélni.

Péter: - Körülbelül három évig létezett a Sammy Sosa Band, az első négyszámos lemezt még a régi énekessel, Pál Szabival vettük fel, punkosabb, hardcore-osabb volt a zene, a második anyagnál már Ákos énekelt. Ezen lemez és a marionette-anyagok között már szinte csak névbeli különbségek voltak.

- Az énekesváltás pont egy olyan koncert idejére esett, ahol egy jónevű amerikai indie-rock-zenekar, az Enon előtt léptetek fel 2005-ben, miért volt ez botrányos koncert?

Péter: - Ákos akkor debütált énekesként és azt nem így kellett volna. Nem egy ilyen nagy bulin. Nem erre számított a közönség.

- Amikor te lettél az énekes, akkor történt meg az a zenei váltás is, ami már a mostani megszólalás felé mutatott?

Ákos: - Nyilván alakította egymást a kettő. Tempóban volt talán komolyabb váltás, viszont a harmóniák tekintetében nem állt olyan messze a Sammy Sosa Band a marionette ID-től. Lehet, hogy vesztettünk a punk-közönségből hallgatókat, de nem hiszem, hogy nagyon mások hallgatják ezt a zenét, mint az akkorit. A Sammy Sosa talán kicsit könnyebben befogadható volt.

Péter: - Mindig ugyanazzal a hevülettel írunk számokat, amik aztán a kívülálló számára nyilván mutatnak eltéréseket egymástól.

Ákos: - Soha nem volt koncepció arra, hogy most egy kicsit ilyen lemezt kéne, most egy kicsit olyan dalt.

- Hogyan lettetek marionette ID?

Ákos: - Amikor a PANKK-támogatással felvehettünk egy lemezt, akkor váltottunk nevet, mert felmerültek bizonyos jogi problémák és ekkor cseréltük a régit a marionette ID-re. A marionette ID név egyébként az Anders Klarlund által rendezett Strings című 2004-es filmből jött. Sammy Sosa pedig egy létező személy, egy híres baseball-játékos…

Péter: - …aki ráadásul alapított egy zenekart, amiben basszusgitározik. Úgyhogy ekkor jött el az a pont, amire azt mondtunk, hogy na jó.

Ákos: - Ez volt egy olyan lehetőség a váltásra – első rendes nagylemez –, amikor meg lehetett lépni ezt a névcserét, és megléptük, akármilyen negatív következményei is legyenek.

- Milyen zenék hatottak rátok amikor már megtaláltátok a saját hangotokat, ekkoriban, 2005-2006 körül?

Ákos: - Akkor már hívhatjuk leegyszerűsítve indie-nek, amiket hallgattunk, főleg kilencvenes évekbeli amerikai zenekarokat. A korai At The Drive-In, az Engine Down, a Hot Water Music volt nagy hatással. A svédek hardcore/punk-zenekarok, Jr. Ewing korai lemezei, és persze a Refused.

Péter: - Ezek mellett én a poszt-rock világában is találtam magamnak jó dolgokat. Továbbá a Tool, az A Perfect Circle és a dEUS is hatott ránk, nagyjából a kilencvenes évek óta folyamatosan.

- Dismemberment Plan?

Ákos: - Hát az óriási, igen.

Péter:- Nekem a Travis Morrison a non plus ultra, az egyik legnagyobb zseni.

- Nem kerülhetjük meg a poszt-rock kérdést a marionette ID-vel kapcsolatban és említettétek is, hogy hallgattatok ilyen zenét. Akire azt mondják, hogy poszt-rock, az általában mereven elzárkózik ez elől. Mit mondotok arra, ha azt mondom, hogy a marionette ID poszt-rock is.

Ákos: - Az, hogy mereven elzárkóznánk ez elől, az nem igaz, arra szoktam törekedni, hogy ilyenkor legalább csak egy kicsit árnyaljuk a meghatározást. Így már egy ésszerű, korrekt meghatározás lehet.

Péter: - Kaptunk olyan címkét is, hogy poszt-doom a zenénk. Ezt a stílust előtte még csak nem is hallottam (nevetnek). Hadd mondjam erre ugyanazt, amit már mondtunk. Ugyanúgy megyünk le a próbaterembe zenét írni, ugyanúgy hagyjuk, hogy előjöjjön belőlünk, ami ott van, ugyanaz a folyamat és a végén azt mondják ránk, hogy kilencvenes évekbeli emo, utána azt, hogy indie, aztán hogy poszt-rock.

Ákos: - Amikor zenél az ember és rámondják, hogy ilyen, vagy olyan, akkor önkéntelenül is az lép működésbe, hogy te magad szereted-e azokat a zenéket. Én soha nem hallgattam poszt-rockot úgy igazán, és bennem ezért is van egy kis averzió, hogy nem tudok vele úgy azonosulni, mint amiket eddig emlegettünk.

Péter: - Egyébként sem az elsővonalas poszt-rockot hallgatjuk.

Ákos: - Igen, vannak ezek a kisebb énekes poszt-rock zenekarok, mint az olaszoknál a Neil On Impression, ez az egyik legjobb kortárs sokadvonalbeli zenekar. Vagy a San Franciscó-i Sholi, ami szintén nem feltétlenül poszt-rock. Szóval inkább az ilyenekkel azonosulnék.

Péter: - Amúgy rengeteg ilyen poszt-rock zenekarral játszottunk, és élőben nagyon más hangulata van. Nagyon jó zenélni velük, meg hallgatni őket ott, de otthon már nem annyira vesszük elő.

- Az első marionette ID lemez, a 2008-as Emptiness Will Change Your Mind szerteágazó anyag, a hosszan kibomló szerzemények mellett még van rajta egészen poszt-punkos, Interpolt idéző hagyományosabb struktúrájú dal is…

Péter: - …én nagy Interpol-fanatikus vagyok!

- Volt ekkoriban olyan elképzelés, hogy elmenjetek-e esetleg egy popzenekarosabb irányba?

Ákos: - Ezen sose gondolkodtunk komolyan.

Péter: - Az biztos, hogy ódzkodtunk szöveg-refrén-szöveg-refrén megoldástól. Ezeket a tipikus formákat próbáltuk kerülni, de eleve nem is ilyenek jöttek ki belőlük.

Ákos: - Azon a lemezen azért valóban van egy-két ilyen hagyományosabb dal. Az első lemeznek amúgy nagyon sok mindent köszönhetünk, a kereteinkhez képest nagyon elkezdett működni. Sokkal jobban kötődöm ahhoz a lemezhez, bár értelemszerűen a második óta még nem telt annyi idő, hogy ez kialakuljon. Az első lemezzel találtunk kiadót, azzal sikerült eljutni először külföldi turnéra, azzal tudunk itthon nagyobb zenekarok előtt játszani, azzal tudtunk elmenni vidékre koncertezni. Az a lemez hozott egy minimális ismertséget a szcénában. Szerteágazó volt, de lehet épp azért működött.

Péter: - Úgy tűnhet, hogy egy folyamat része az új lemez, de fenntartjuk a lehetőségét, hogy a harmadik ismét olyan legyen, mint az első.

Ákos: - Sőt, nagy esély van rá!

- Tavaly ősszel jelent meg az Alluvion című második album. Hogy látjátok a két lemez közti különbséget belülről? Mi történt másképp a két album megszületése során?

Péter: - Alapjaiban határozta meg a második lemezt, hogy basszusgitáros-váltás volt kétszer is a két lemez között. Az alapító tag, Nagy Krisztián kiszállt és jött helyette a Kővári Gábor, aki Lincolnban volt énekes-gitáros, de a basszusgitárhoz is jól nyúlt. Az ő stílusa alapvetően meghatározta a zenét, de aztán ő is kiszállt. Helyére érkezett a Győrffy Máté, a Képzelt Városból, aki szintén hasonló stílusban játszik, így kicsit hozzájuk kellett igazítani a megszólalást.

Ákos: - A folyamatokban amúgy semmi változás nem történt, sem abban, hogy hogyan írtuk a számokat, sem abban, hogy hogyan rögzítettük a lemezt.

- Hogyan hasonlítanátok össze a két marionette ID-lemezt a végeredmények tekintetében?

Péter:- Az első dolog, ami eszembe jut az az, hogy a debütálás egy kicsit amorf, szerteágazó, a második viszont egészen konkrét, van rajta hét szám, mindegyik hat perces. Az elsőre sem mondanám, hogy útkeresés, vagy maximum azt, hogy tudattalan útkeresés. Az egyik szabadabb, a másik kicsit kötöttebb.

Ákos: - Azért már eltelt annyi idő, hogy össze tudom hasonlítani őket, a második egy hülye szóval profibb lemez, minden szempontból jobban kivitelezett, kiforrottabb. Az elsőnek viszont van egy bája, amiatt, hogy kicsit változatosabb, és egy kicsit béna. De ettől még tetszik, mégiscsak mi voltunk azok is.

Péter: - Nem tudjuk magunkat függetleníteni saját érzelmi állapotunktól, az első lemez idején nagyon sok minden történt, amit rákapcsol az ember a lemezre. A második óta meg még nem telt el annyi idő.

- Sok minden történt, például leszerződtetek egy amerikai kiadóhoz, a Fluttery Recordshoz. Mennyiben tud segíteni egy amerikai kiadó egy magyar zenekart?

Ákos: - Keveset, de tudnak. Promóban tudnak egy keveset segíteni, legyártatják a lemezt, ami nagyon fontos. Nem annyira komoly ez a kooperáció, nem óriási szinteken zajlik. Ez egy underground kiadó, csak éppen Amerikában működik, így egy kicsit nemzetközi szinten is jelent tud lenni.

Péter:- A legnagyobb segítség, hogyha valaki például Indiában szeretne venni egyet a lemezünkből, akkor azt megteheti, tőlünk már nem annyira tudná, úgyhogy ez talán a legnagyobb segítség.

- Arról nem volt szó, hogy kiadói segítséggel elmenjetek egy amerikai turnéra?

Péter: - Nem kiadói segítséggel, de van róla szó. Igazából egy repülőjegyre lenne szükségünk, mert az Empire! Empire! nevű zenekar, akivel Európában turnéztunk segítene egy pár hetes sorozat leszervezésében.

Ákos: - Amikor ez először szóba került, akkor épp lemezt is akartunk készíteni, amit azóta megtettünk, úgyhogy most majd talán történik valami ez ügyben. Még Japánról is volt szó. Meglátjuk.

- Már kétszer is turnéztatok Európában, biztosan sok kaland esett meg veletek, melyik volt a legviccesebb?

Ákos: - Az a vicces az, hogy nem történtek vicces sztorik. Nincsenek rock’n’roll-toposzos csajozós történeteink. Amikor végigmegy tíz ember Európán, az önmagában egy nagy kaland. Óriási élmény, és jobb, mint egy nyaralás, de nagyon fárasztó is, az is biztos. Amúgy két alapvető sztorik van, de mindegyik magyarországi. Az egyik az, hogy amikor még a Krisztián velünk volt, játszottunk valahol Győrben, és egyszerűen ott felejtettük. Beszálltunk a buszba és senki nem vette észre, hogy eggyel kevesebben vagyunk, hazajöttünk nélküle (nevetnek). A másik egy szép nagy cintányérral esett meg, bepakolásnál nekitámasztottuk a keréknek, ott felejtettük, átmentünk rajta és kifordult. Viszont nem tört el. Gondolkoztunk, hogy hogyan lehetne visszafordítani, és valamelyik agyas kitalálta, hogy ez olyan, mint amikor beszorulsz a kerítés rácsai közé, ugyanúgy kell kibújni, hát akkor menjünk át rajta még egyszer! És működött! Utána még sokáig használtuk.

- Magyarországon milyen gyakran tudtok játszani? Hogy látjátok a vidéki koncertezés lehetőségeit jelenleg?

Ákos: - Meglepő, de relatíve sokat szoktunk játszani vidéken. Szeged a második bázisunk, de sokfelé fellépünk Pécstől Győrön át Kecskemétig. Ahová hívnak, oda elmegyünk.

Péter: - Általában attól is függ, hogy az adott városban van-e egy hasonló zenekar és Győr ebből a szempontból a Rosa Parks és a Pozwakowski miatt jó példa.

- Milyen hazai zenekarokkal éreztek rokonságot?

Ákos: - Rosa Parks mindenképpen, és a Pozwakowski is ilyen természetesen, velük is sokat játszottunk. Máté másik zenekara, a Képzelt Város is nagyon ügyes, ők egy kicsit alterosabb poszt-rock zenét játszanak.

Péter: - A screamo-közegből a Duna zenekar nagy barátunk, mint oly sokan még abból a szcénából.

Ákos: - Volt egy egyszemélyes projekt Félperc néven, egy szombathelyi fiú csinált otthon zenéket. Nagyon jó.

Péter: - Last.fm-es mutatók alapján külföldön ő a legismertebb a magyar poszt-rock előadók közül. Most kint él Bécsben és némi szünet után azt hiszem újra összeállt magával (nevetnek).

Ákos: - Írt egyszer nekünk egy levelet, hogy nagyon szereti, amit játszunk, ennek a hatására is kezdett ilyen zenéket írni.

- Ákos, honnan merítesz ihletet a dalszövegekhez? Az új lemezen van egy dal, amihez egy Jorge Louis Borges-novella adta az inspirációt, gyakran nyúlsz az irodalom felé?

Ákos: - Többnyire teljesen triviálisan a saját személyes élményeimből, aztán próbálom egy kicsit megokoskodni, ami nem mindig sikerül. Az, hogy angolul van, ami talán szintén felmerülne kérdésként, annak semmi olyan oka nincs, hogy külföld felé is szeretnénk szólni. Eleinte a kihívás érdekelt az angol nyelvben, de egyáltalán nem kizárt, hogy fogunk magyarul is számot csinálni. Engem most már nagyon érdekelne, hogy hogyan szól ez magyarul, nagyon lázba hoz, úgyhogy talán a következő lemezen, vagy egy kislemezen elképzelhető, hogy létrejön. A borgeses dal meg kivétel, mert ilyet nem szoktunk csinálni, de nagyon érdekelt a sztori, sokat gondolkoztam rajta, úgyhogy egy ilyen belefért.

- Az első lemez borítója klasszikus Joy Division-ös stílusú, a másodiké viszont kicsit misztikusabb, a Borges-novella hangulatát is eszembe juttatja.

Ákos: - Most, hogy mondod, valóban rímel a borító arra a novellás világra, de véletlenül jött így ki, nem volt szándékos. Egy tatai barátunk, Kele Róbert készítette a második lemez borítójához a rézkarcot és az ő munkáira építkezik a honlapunk is. Elküldte egyszer a munkáit, és úgy éreztük, hogy ez a misztikusság passzol a zenéhez.

- Többször emlegettétek a következő lemezt, körvonalazódik már belőle valami?

Péter:- Nálunk ketté kell választani a lemez készítését és az egyéb dolgokat, a turnézást, pólók gyártását, és idén inkább a másodikra koncentrálunk, legyen meg egy, vagy két turné, legyenek újra pólóink, mert az előző nyomás elfogyott, legyenek normális zenekari fotók, hogy egyáltalán utolérjük kicsit magunkat.

Ákos: - A másik, hogy soha nem tudtam eldönteni, hogy befogadói részről mire számíthat ez a zene, de az utóbbi egy, másfél évben volt annyi visszajelzés, hogy lehetne tágítani azok körét, akikhez eljut. Mert bármennyire is reménytelenül underground a dolog, de a következő feladat az, hogy ilyen, vagy olyan úton, de eljusson az emberekhez a zenénk. Effektíve ne csak arra számítsunk, hogy ránk találnak, hanem kicsit elébe menjünk ennek, legyünk jelen több fórumon. Ha már egyszer van ez a zene, akkor az emberek botoljanak bele.

interjú és duófotók: Dömötör Endre

www.marionetteid.hu

az első lemezről való Disgraceful videója:

az Alluvion album hivatalos trailere:

(X) A február 11-ei Recorder 004 Party minden 25. belépőjegyéhez ajándékba adjuk Lana Del Rey új CD-jét, a Born To Die albumot!

A helyszínen mindenki beszerezheti az ingyenes Recorder magazin 2012. január-februári számát.

Jegyár: 1000 Ft

a rendezvény Facebook-eseményoldala:

http://www.facebook.com/events/313426545359965

http://www.hangmas.hu
http://marionetteid.bandcamp.com
http://www.facebook.com/drumanddj
http://www.hs7.hu
http://www.kodaly-method.com/
http://soundcloud.com/grabowsky
http://www.facebook.com/kollektivaofficial
http://ghettobazaar.blog.hu/

https://recorder.blog.hu/2012/02/11/kaptunk_olyan_cimket_is_hogy_poszt_doom_marionette_id
„Kaptunk olyan címkét is, hogy poszt-doom” – marionette ID

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr804093412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása