Csada Gergely – kedvenc 2011-es dalok

2012.01.04. 17:15, rerecorder

Az év végi listadömping keretében közreadtuk a nemzetközi szaksajtó évösszegzéseit, összeírtuk, hogy szerintünk melyek voltak 2011 legjobb albumai, sőt személyenkénti listákkal is bemutattuk a Recorder szerzőinek kedvenc lemezeit. Aztán rátértünk az év dalaira – szerkesztőségi összegzést ugyan nem készítettünk, inkább csak néhány szerzőnk egy-egy saját összeállításával csemegézünk 2011 legjobb számaiból. Klág Dávid mixe után Soós Csaba kedvenc dalait hallhattuk (ami egyben Képzeletbeli Heti Top 10 különkiadásnak is számított), Szabó Benedek után a nyomtatott Recorder magazin felelős szerkesztője, Dömötör Endre következett, most pedig Csada Gergely 2011-es kedvenceit hallgathatjuk meg.

 

 


 

Michael Kiwanuka: Tell Me a Tale
A zeneipar halálának legnyilvánvalóbb jele lenne, ha ebből az ugandai felmenőkkel rendelkező londoni srácból idén nem próbálnának meg rengeteg pénzt csinálni az illetékesek. Szerencsére most nagyon úgy néz ki, hogy ez nem következik be és megtörténik, aminek meg kell történni: 2012 részben Michael Kiwanukáról fog szólni. Egyébként nem tudom, van-e bármi is ebben a számban, ami ne lehetett volna benne harminc évvel ezelőtt is, de lehet, hogy épp ez tetszik benne annyira.

Bodies Of Water: My Hip Won’t Let Me
Ha egy dalt kéne választanom tavalyról akkor ez lenne az. Észrevétlenül zár magába ez a letisztult, ma már alig létező szenvedéllyel teli duett a Metcalf házaspártól.

Youth Lagoon: Seventeen
Ez aztán egy klasszikus dal, van eleje, vége, közepe, és a katarzis is jön, amikor jönnie kell. Nincs benne semmi váratlan, de bármikor jólesik.

Yalls: Weave It
A 2011-es kedvenc számaim közül ez az, amit leginkább szeretnék eljátszani – már ha tudnék bármin is játszani.

Atlas Sound: Lightworks
Rosszul érezném magam, ha a Parallaxről nem kerülne ide semmi, mert ugyan, mint album az igazi, de van rajta néhány hibátlan popszám, ami önmagában is megállja a helyét.

The War On Drugs: Baby Missiles
Nem tudom, Bruce Springsteen hallotta-e ezt a számot, de lefogadom, hogy még ő is elismerően csettintene, na meg nosztalgiázhatna arról milyen is volt bombasztikus, szintivezérelt pop-rock slágereket írni a nyolcvanas években.

M83: Midnight City
Talán onnan ismerszik meg egy igazi sláger, hogy még akkor sem tudod kiverni a fejedből, ha egyébként nem is szeretnéd szeretni.

Shlohmo: Seriously
Ez talán még épp belefér a dal kategóriába, a sok billegő ütemeket szállító hangmágus közül Shlohmo lemezét szerettem 2011-ben a legjobban. Talán, mert a számainak nem csak hangulata, de története is van, ami ebben a műfajban tényleg nagy szó.

Charles Bradley: Why Is It So Hard
Ha valakinek, akkor a debütáló nagylemezével 63 évesen jelentkező – nyitóképünkön látható – Charles Bradley-nek elhihetjük: még Amerikában is nehéz az élet, de ha ilyen fantasztikus soul dalok segítenek közben, akkor egy kicsit minden könnyebbnek tűnik.

Gil Scott-Heron & Jamie XX: Ill Take Care Of You
Ugyan vannak olyan vélemények, miszerint a Drake-féle változat (Take Care) jobban sikerült, sőt valakinek a Florence + The Machine átdolgozása nyerte el a tetszését, én maradok az „eredetinél” (ami ugyebár egy átdolgozás Gil Scott-Heron 2010-es eredetijéből). Századszorra is felemelő, heroikus, ellenállhatatlan.

https://recorder.blog.hu/2012/01/04/csada_gergely_kedvenc_2011_es_dalok
Csada Gergely – kedvenc 2011-es dalok

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr583518881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.