Franciák filterrel – a French touch 15 éve

2011.12.31. 17:00, rerecorder

Manapság a kilencvenes évek reneszánszát éljük az elektronikus tánczenében, így nem meglepő, hogy az utóbbi pár évben visszaköszön a kettővel ezelőtti évtized második felének egyik jellegzetes hangzásvilága, a French touch. Most, hogy a Daft Punk stílusjegyeit kezdettől magán viselő Justice már hetvenes évekbeli amerikai stadion-rock zenekart játszik (és Rick Rubinnal dolgoztatja át On'n'On című legújabb kislemezdalát, melynek a napokban közzétett meztelen nős EP-borítójával is képes botrányt kelteni), egyre-másra tűnnek fel a korai Daft Punk és kortársaik stílusjegyeit újrahasznosító producerek (mint a múlt hónapban Budapesten is járt Louis La Roche), így időszerű átpörgetni a franciás house történetét. Bulizzunk, mintha 1999 lenne! A Recorder ezzel a nagy történeti áttekintéssel kíván minden olvasójának egy utolsó nagy bulizást 2011-ben – és Boldog Új Évet 2012-re!

Mint a modern elektronikus tánczenében minden, a French touch is a diszkónak köszönhető. Ha úgy vesszük, a diszkó eleve francia találmány (a diszkóklub mindenképpen: a második világháborúban a német megszállás alatt titokban működő dzsesszklubokat hívták discothèque-nek, ahol gramofonról szólt az amerikai szvingzene), és a franciák mindig nagyon erősek voltak diszkóban, folytonos, gyümölcsöző kölcsönhatásban a műfaj amerikai „őshazájával”. Két francia producer, Henri Belolo és Jaques Morali csinálta meg az amerikai diszkó első számú posztercsapatát, a Village People-t (érdekes, hogy a két francia New Yorkban ismerkedett meg egymással a Greenwhich Village-i Les Mouches melegdiszkóban), de szintén az ő projektjük volt a philadelphiai énekegyüttesként induló Ritchie Family diszkósítása (Brazil, The Best Disco In Town). Nagyjából ugyanekkor, 1977-79 között (vagyis a diszkó tündöklésének idején) a párizsi dobos-énekes-dalszerző-producer Cerrone (korábban a honfitársa és későbbi társproducere, Alec R. Costandinos zenei irányításával működő Kongas nevű afro funk-rock formáció tagja) hatalmas sztárnak számított az USA-ban, milliós lemezeladásokkal, mega(lomán) fellépésekkel. Nem véletlenül, hiszen döngetős lábdob-alapú és erőteljesen perkusszív hangzásvilága ekkoriban mozdult el a buja élő hangszereléstől a Giorgio Moroder-féle szintetikusabb irányba; ráadásul erotomániában Cerrone lazán, khm, rávert az I Feel Love-ra (pl. Love In C Minor, Cerrone’s Paradise, Give Me Love, a filmzene-tétel Striptease), illetve a másik fő tematikában, a sci-fi vonalon ugyancsak maradandót alkotott – a szövegében bújtatottan a génmanipuláció emberiségre káros hatásait ecsetelő Supernature minden idők legjobb klasszikus űrdiszkó-száma!

Cerrone ouvre-je előtt a mainstream French touch-slágergyáros Bob Sinclar tisztelgett 2000-ben az I Feel For You című slágerrel, majd 2001-ben egy spéci re-edit mixben (Cerrone by Bob Sinclar), de az egykoron bajszos kujon kétségtelenül hatott a Daft Punkra is. Ezzel pedig eljutottunk a franciás vonású tánczene galaxisának legfényesebb csillagához, de rögtön ugrunk is vissza a múltba, hiszen a két robotrocker zenei inspirációiból az egész French touch genealógia levezethető. A Daft Punk 2001-es popmesterművének nem véletlenül Discovery a címe: utal a számokba zseniálisan beledolgozott diszkó-hangmintákra és a gyerekkor felfedezéseinek örömére. A két dolog Thomas Bangalter esetében ráadásul elválaszthatatlanul összekapcsolódik, a fiatalabbik Daft Punk-tag ugyanis beleszületett a diszkóba: édesapja az a Daniel Bangalter (a szakmának Vangarde), aki – általában a belga Jean Kluger-vel közösen – a hetvenes-nyolcvanas években sorra gyártott olyan világslágereket, mint az Ottawantól a D.I.S.C.O., a Gibson Brotherstől a Cuba, a Black Bloodtól az Aie a Mwana (ennek feldolgozása volt 1981-ben a Bananarama első kislemeze), fiát pedig már kisgyerekként zongorázni taníttatta, és később is egyengette a pályafutását. A saját felvételek mellett Papa Bangalter lemezgyűjteményében valószínűleg ott figyeltek a kor nemzetközi diszkó és amerikai funk kiadványai, illetve az akkori francia űrdiszkó-remekek, az Arpadys, a Universal Energy, a Sumeria, a Black Disco (Bernard Fevre különc projektje, amelyet 23 év szünet után 2006-ban Black Devil Disco Clubként élesztett újjá) vagy a Rockets konceptzenekar és a Space nevű stúdióduó albumai (utóbbi kettő a szkafander-szerű jelmezeivel tulajdonképpen a Daft Punk imidzs-előképének is tekinthető) – mindenesetre, ezek a hatások teljesen nyilvánvalóak a Discovery albumot hallgatva.

A diszkó és funk leckét (abból is főként a Parliament-áris irányzatot és a nyolcvanas évek elejének elasztikus-szintetikus boogie vonalát) a Daft Punk-páros már 1997-es debütáló albumán is felmondta, ahogyan megvillantották tudásukat sulykolós technóból és acid house-ból, pontosabban a Chicago house gyorsabb, nyersebb street válfajából („jacking”), amit pattogós dobgép-alapokból, nyersen „felvágott” funk, diszkó és hiphop hangmintákból, funky basszusokból gyúrtak össze a kilencvenes évek első felében olyanok, mint DJ Sneak, Cajmere vagy Armand Van Helden. Utóbbi trombitálta össze 1996-ban a „Mongolidiótákat”, a neves house előadók nemzetközi kollektíváját, amelynek tagjai (többek közt a Basement Jaxx, Todd Terry, Roger Sanchez, a Masters At Work) a szellemi közösségen túl időnként összedolgoztak: Thomas Bangalter társszerzője volt az egyetlen Da Mongoloids-számának (Spark Da Meth), illetve a brancs felelt a Homework számainak remixeléséért. A Daft Punk 1996-ban otthoni house producerek új hullámába is belesodródott – ebben az évben robbant a French touch.

A French touch kifejezést a már nem létező brit Melody Maker zenei hetilap dobta be a köztudatba 1996-ban, Étienne de Crécy első Super Discount EP-jének kritikájában. A lyoni születésű Crécy egy főiskolára járt az Air tagjaival és Alex Gopherrel, majd a későbbi Cassius-tag Philippe Zdarral közösen csinált egy albumot Motorbass név alatt; ennek a kifinomultabb, dzsesszes-funkos house/downtempo hangzásvilágnak a továbbgondolása jellemzi az 1997-es Super Discount albumot, amelyen ő, illetve a Solid nevű kiadójához tartozó fent említett iskolatársainak zenéi szerepelnek. A képünkön látható Cassius duó első száma 1996-os, bár számukra a nagy áttörést a ’99 januárjában megjelent Cassius 1999 hozta meg. Ez a rádióbarát sláger á la jacking house a Super Discount-osokénál jóval közelebb áll a French touch hangmintaalapú, beloopolt diszkó-house groove-okra és felszabdalt vokálokra épülő fővonalához, amit az előszeretettel használt szűrő-effekt után filter house-nak szokás becézni.

A francia filter house az ezrdefrodulón jött igazán divatba világszerte: ennek az abszolút slágerkirálya a kezdetben magát nagyvilági playboynak beállító Bob Sinclar volt (akinek Jane Fonda aerobic videójáról hangmintázó 1998-as első sikerét, a Gym Tonicot gyakorlatilag Thomas Bangalter készítette), de a Modjo duó Chic-hangmintára épülő 2000-es Lady (Hear Me Tonight)-ja és a Stardust (az Alan Braxe DJ-producerrel és Benjamin Diamond énekessel közös Bangalter-projekt) 1998-as Music Sounds Better With You-ja is a mai napig pörög a rádiókban és a slágerpartikon (említésre méltó még a marseilles-i Superfunk duó, amely legnagyobb sikerét Madonna Lucky Starjának átdolgozásával aratta 2000-ben). A filter house keményebb, underground csapását – micsoda meglepetés – a Daft Punk két tagja jelölte ki: a mindenhol jelenlévő Bangalter 1995-2003 között a Roulé label alatt adott ki zenéket néhány spanjától és saját magától (illetve a DJ Falconnal közös Together nevű formációjától, amelynek So Much Love To Give című számát később Eric Prydz koppintotta le Call On Me című megaslágeréhez, de DJ Mehdi 2006-os Signatune-jában is az ő hatásuk hallatszik), míg Guy-Manuel de Homem-Christo 1997-2003 között Crydamour nevű – a Roulé agresszív house hangzásvilágánál szofisztikáltabb és funkybb utat választó – kiadójánál élte ki magát (és persze, hogy neki is volt egy producer-duó perojektje, Le Knight Club néven a label társtulajdonosával, Éric Chedeville-lel).

A 2000-es évek második felében a kifáradt és ellaposodott French touch-ot felváltotta a French electro, mint a világot meghódító aktuális francia tánczenei divatirányzat, ám az egykori Daft Punk-menedzser Busy P által vezetett Ed Banger kiadó fémjelezte recsegős-torzítós-metálkodós zene, élén a Justice duóval, még gyorsabban, nagyjából 2008-ra lecsengett. Ebben az évben terjedt el hisztérikus gyorsasággal a menő zeneblogokon egy Love című szám, amelynek előadója ismeretlen volt, de legtöbben Bangalterre tippeltek. Tévesen, mivel a számot egy akkor 18 éves londoni srác csinálta, egy bizonyos Brett Ewels, akinek letagadhatatlan French touch-kattanását művészneve is jelzi: Louis La Roche. Az 1990-es születésű srác zenéje ugyanakkor messze nem utánérzés: a kilencvenes évek végi francia filter house-t, plusz a nyolcvanas évek electro-funkját és a hetvenes évek diszkózenéjét egyedi módon, nagyon mai brit popérzékenységgel tálalja. Eddig fél tucat kiadványt tudhat magáénak (köztük a Modjo egykori énekesével, Yann Destallal közös My Turn kislemezt), Hello You című bemutatkozó albuma 2012-re várható. A briteknél amúgy is kialakult egy kisebb újgenerációs filter house színtér (pl. Burns, Grum, sőt némi ráhagyással akár Alex Metric is belefér), de komoly bástyája az update-elt French touch-nak a portugál Discotexas kiadó, míg idehaza például a Neo-frontember Kőváry Péter készít ilyen zenéket.