A családban marad – Zenészek és zenészgyerekek

A Recorder magazin harmadik számának címlapanyagát adó óriás összeállításunkban a gyerekek és a popzene sokszoros kapcsolódási pontjait járjuk végig: a gyereksztárokról szóló nyitócikkünk, illetve a gyerekként sztárrá lett Stevie Wonder és Michael Jackson korai karrierjének áttekintése után először a külföldi, aztán a magyar gyereklemezeket vettük sorra (a frissebbek közül három album születésének körülményeit részletesebben is megvizsgáltuk). Továbbhaladva a hazai vonalon, bemutattunk néhány példát arra, hogy miket hallgattak a popzenészek gyerekkorukban és miket hallgatnak a popzenészek gyerekei otthon, majd pedig leteszteltük, mi tetszik a kicsiknek az oviban. Aztán a Recorder szerzői is színt vallottak: elárultuk, hogy melyek voltak meghatározó zenéink gyerekkorunkban. Ám a sorozatnak ezzel még mindig nincs vége: íme egy összeállítás azokról a zenészekről, akik átadták a stafétát gyermeküknek (nyitóképünkön John Lennon egyszerre két gyermekének, a nagyobbik Juliannak és a kisebbik Seannak is átadja hangszereit).

Ha valakinek nagynevű zenész a felmenője, akkor vagy kapásból érdemes másik szakmát választani, vagy felkészülni arra, hogy valószínűleg elég hideg lesz a neves szülő árnyékában. A Recorder egy kicsit körbetekint a szülő-gyerek témakörben, megemlítve olyan eseteket, ahol az alma messze esett a fájától, és olyanokat is, ahol kevésbé, de olyan példákat is bemutatunk, ahol az utód a szülőnél is nagyobb elismerésben részesült – sőt, bemutatjuk azt az variációt is, amikor a szülő a saját szárnyai alá veszi gyermekét.

ALMA A FÁJÁTÓL

John Lennon > Julian & Sean Lennon

John Lennon két gyermeke két anyától született: a nagyobbik, Julian 1963-ban látta meg a világot (édesanyja Cynthia, a zenész első felesége), a kisebbik, Sean (a második Lennon-feleség, Yoko Ono fia) pedig 1975-ben. Julian 1984-ben adta ki első nagylemezét Valotte címmel. A címadó dal határozottan szép sikert aratott, ahogy a Too Late For Goodbyes is – mindkét szám Top 10 sláger lett Amerikában, és mindkettőhöz a híres rendező, Sam Packinpah készített klipet. Nagy áttörés mégsem lett a dologból – Julian következő albumai többnyire korrekt közepes lemezek, korrekt popdalokkal, amelyek nem nagyon tudnak kibújni a híres apa árnyékából. Az elmúlt években többnyire a fotózásnak élt, aztán 13 év szünet után idén új nagylemezt jelentetett meg. Az Everything Changes nem különösebben felvillanyozó, de kellemes poplemez, a Beatlest megidéző Tears For Fearst idéző számokkal. Persze akkor fogalmazunk pontosan, ha azt mondjuk: a dalok fölött John Lennon szelleme lebeg.

Sean a New York-i művészelitben nőtt fel, menő New York-i és svájci iskolákba járt, 1996-ban csatlakozott a Cibo Matto nevű zenekarhoz, így ismerkedett meg a Beastie Boys-tag MCA-vel, aki szólószerződést kínált számára a B-boyok Grand Royal Records nevű kiadójához. Itt jött ki első albuma, az 1998-as Into The Sun, amely nem gázos, de azért igazából olyan kis semmilyen, kis kedves, lötyögős, kicsit poszt-hippis, kicsit beckesen barkácspopos lemez. A folytatásra, a 2006-os Friendly Fire című albumra aztán közel tíz évet várhattunk. Nem rossz lemez ez sem (bár a kritikák többnyire mostohán, de legalábbis szélsőségesen bántak vele), szerethető, puha singer-songwriter dalok sorakoznak rajta, amelyekről – a jó ég bocsássa meg nekünk – gyakran John Lennon jut az eszünkbe. (Oké, az elmúlt pár évben benne volt pár érdekes dologban: Plastic Ono Band, The Ghost Of A Saber Tooth Tiger, Flaming Lips-kollaborációk – a szerk.)

Lásd még:

Paul McCartney > James McCartney
George Harrison > Dhani Harrison
Ringo Starr > Zak Starkey
Komplett zenekart ki lehetne állítani a többi Beatles-porontyból, és a Lennonokhoz hasonlóan ők sem muzsikálnak túl fényesen: sem a kopasz James, sem az apjára félelmetesen hasonlító Dhani nem villantott eddig sokat – talán Zak vitte eddig a legtöbbre a Who és egy ideig párhuzamosan az Oasis dobosaként (bár hivatalosan egyik zenekarhoz sem csatlakozott).

Bob Dylan > Jakob Dylan
Noha nem túl sokat örökölt apja tehetségéből, Jakob mégis egész nagy sikereket könyvelhetett el zenekara, az amerikaiak által „alternatívnak” nevezett The Wallflowers élén.

John Bonham > Jason Bonham
„Ha meghalt a világ legjobb dobosa, kivel lehetne helyettesíteni?” – kérdezte Robert Plant 1980-ban. Huszonhét évvel később, egy nagy koncert erejéig, csakis a fiával (a megelőző két évtizedben is volt egy-egy jelképes alkalmi fellépésük közösen egy-egy gálaesten, de csak az a 2007-es londoni koncert számított teljes értékűnek).

A CSALÁD KICSI KINCSE / AZ ARANYGYEREK

Tim Buckley < Jeff Buckley

Szomorú, egymást folytató, egymásra rímelő, párhuzamos életrajz – apáé és fiáé. Tim Buckley a hatvanas-hetvenes évek fordulóján alkotó dalszerző-énekes volt, aki folk-alapú, de kísérletező zenéjében a kiindulást jelentő folkot dzsesszel, rockkal, soullal és pszichedéliával párosította. Huszonnyolc éves korában halt meg – rengeteget ivott, de halálát nem az alkohol, hanem a heroin okozta. Fiából, Jeff Buckley-ból generációja egyik legfontosabb dalszerző-énekese lett: bátran állíthatjuk, nélküle másképp nézett volna ki a kilencvenes évek gitárzenéje és azóta sok minden más is. Jeff Buckley nélkül nincs a Radiohead kreatív öntudatra ébredése és szárnyalása és persze a Radiohead-iskola sem, a Coldplay, a Muse – a sort hosszasan folytathatnánk. Életében csupán egy sorlemeze, az 1994-es Grace jelent meg. 1997-ben, 31 éves korában hunyt el. Halála abszurdabb, egyben tragikusabb apjáénál: második nagylemezének memphisi felvételei alatt hülyéskedésből ruhástól ment a Mississippibe, s egy arra haladó hajó hullámai közt lelte halálát. Zenéje elképesztő kevercs: minden hatott rá a Led Zeppelintől a Smithsig, a Genesistől a szufi énekesekig és a dzsesszig, a Televisiontől Al De Meoláig, a soultól a punkig, a heroikus rockpózoktól a stand up comedyig.

Lásd még:

Barry Andrews < Finn Andrews
Az apa egy meghatározó együttesben, az XTC-ben töltött be rövidebb ideig nem túl meghatározó szerepet, fia viszont az utóbbi évek egyik legjobb kamarapop zenekarának, a Veilsnek a dalszerző-frontembere.

Albert Hammond < Albert Hammond Jr.
A szüleink, esetleg a nagyszüleink imádják az It Never Rains In Southern Californiát, de mi akkor is inkább a szólóban sem ügyetlen Strokes-gitárosért lelkesedünk jobban.

Loudon Wainwright III & Kate McGarrigle < Rufus & Martha Wainwright
Nem is lehet kétséges: a nívós folk karriert felvonultató szülőket mind a legkúlabb meleg címre sikeresen pályázó Rufus, mind a még csak két albumnál tartó Martha simán túlszárnyalta a könnyűzenei színtéren.

EGYEZZÜNK KI DÖNTETLENBEN!

Ravi Shankar = Norah Jones

Nehéz lenne eldönteni, hogy ki futotta be a nagyobb karriert: a szitárzenét a világgal megismertető és a Beatlesre (persze elsősorban George Harrisonra) óriási hatást gyakorló Ravi Shankar, vagy lánya, az édesanyja családnevét viselő Norah Jones. (Norah-nak van egy két évvel fiatalabb féltestvére, Anoushka Shankar szitárművésznő, aki a szintén egész komoly zenei pályafutást mondhat magáénak, de azért ő kevesebb figyelmet és elismerést gyűjtött be idáig.) A rengeteg műfajban otthonosan mozgó Norah karrierje mindenképpen figyelemre méltó: eladott már közel negyvenmillió lemezt és nyert kilenc Grammy-díjat, első három albuma transzatlanti listavezető lett, és olyan széles spektrumon elhelyezkedő előadók lemezein működött közre, mint az OutKast, a Foo Fighters, Ryan Adams, Mike Patton, Q-Tip, a Belle And Sebastian, Ray Charles, Jerry Lee Lewis, Herbie Hancock és Danger Mouse.

Lásd még:

Maurice Jarre = Jean Michel Jarre
Az egyik Oscar-díjas zeneszerző, a másik az elektronikus zene úttörője. Lehetetlen dönteni, mivel mindkettejüknek voltak mélypontjaik is bőven.

Frank Sinatra = Nancy Sinatra
Oké, tudjuk, hogy Frank legyőzhetetlen, de a magunk részéről lányának, Nancynek a munkásságát is nagyra tartjuk – aki nem hisz nekünk, hallgassa meg a 2004-es címnélküli albumát, vagy persze bármit Lee Hazlewooddal közös hatvanas évekbeli munkáiból.

Billy Ray Cyrus = Miley Cyrus
Ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy az Achy Breaky Heart vagy mondjuk a Party In The U.S.A. a borzalmasabb. Igazi rém rendes család.

SZÜLŐI FELÜGYELET

Roger Waters > Harry Waters

„Look mummy, there’s an aeroplane up in the sky” –  mondja egy kisgyerek a Goodbye Blue Sky című dal elején a Pink Floyd legendás The Wall albumán. A hang tulajdonosa nem más, mint az egykori Floyd-Führernek, Roger Watersnek a fia, Harry, akit eleinte valahogy kevésbé érintett meg apja együttesének zenéje, és sokkal inkább a dzsessz világában kezdett el kalandozni. A rasztafrizurát és időnként ZZ Top-os szakállat viselő Harrynek van egy saját zenekara, mely a Harry Waters Quartet nevet viseli, de az elmúlt szűk tíz évet elsősorban azzal töltötte, hogy apja mellett billentyűzött a színpadon, elsősorban Pink Floyd-dalokat, esetleg az öreg szólószámait. Ebbeli szerepében háromszor is járt nálunk: 2002-ben egy amolyan Waters best of programmal, négy éve az 1973-as The Dark Side Of The Moon, pár hónapja pedig az 1979-es The Wall anyagát elejétől végéig felelevenítő show-val.

Lásd még:

Peter Gabriel > Melanie Gabriel
Az ex-Genesis-frontember koncertjein gyakori közreműködő a lánya, Melanie – 2004-ben mi is láthattuk emlékezetes, fejjel lefelé lógó duettjüket az Arénában.

Eddie Van Halen > Wolfgang Van Halen
Amikor 2006-ban David Lee Roth végleges visszatértével már majdnem összeállt a klasszikus Van Halen-felállás, akkor a pufók Michael Anthony basszusgitáros távozott, mire Eddie az akkor 15(!) éves fiát állította csatasorba, és Wolfgang becsülettel helytállt.

Prieger Zsolt > Prieger Fanni
Fanni körülbelül akkor született, amikor az Anima Sound System, és a folyamatosan változó tagságú zenekarban a 2000-es évek végére, még gimnazistaként, frontcsajjá avanzsált (az Anima vezére itt vall lánya zenei neveléséről).

összeállította:
Nagy István és Németh Róbert

NÉHÁNY TOVÁBBI HÍRES SZÜLŐ-GYERMEK ZENÉSZPÁR:

Judy Garland – Liza Minelli
Nat King Cole – Natalie Cole
Johnny Cash – Rosanne Cash
Paul Simon – Harper Simon
Leonard Cohen – Adam Cohen
Richard és Linda Thompson – Teddy Thompson
Alvin Stardust – Adam F
Frank Zappa – Dweezil Zappa
Richard és Linda Thompson – Teddy Thompson
Serge Gainsbourg és Jane Birkin – Charlotte Gainsbourg
Bob Marley – Ziggy Marley, Damian Marley és a többiek
Julio Iglesias – Enrique Iglesias
Edgar Froese – Jerome Froese (mindkettő Tangerine Dream)
Ozzy Osbourne – Kelly Osbourne
Sting – Eliot Paulina Sumner (I Blame Coco) és Joe Sumner (Fiction Plane)
Ian Dury – Baxter Dury
Henry Harrison – Blaine Harrison (mindkettő Mystery Jets)
Brian Wilson – Carnie és Wendy Wilson (ők a kaliforniai The Mamas & The Papasból ismert házaspár, John és Michelle Phillips lányával, Chynna Phillipsszel közösen alapítottak együttest Wilson Phillips név alatt)

Szörényi Levente – Szörényi Örs
Bernáthy & Son

Julian Lennon egyik 1984-es slágere, a Too Late For Goodbyes:

Sean Lennon és a Spike Jonze által rendezett Home klip 1998-ból:

Tim Buckley a leghíresebb dalát, a Song To The Sirent játssza egy 1968-as tévéműsorban:

Jeff Buckley és az 1994-es Grace album címadó dala:

Loudon Wainwright III és Kate McGarrigle közös dala, az Over The Hill 1975-ből:

gyermekeik, Rufus Wainwright és húga, Martha a 2007-es Glastonbury fesztiválon adják elő a Hallelujah-t:

Norah Jones és féltestvére, Anoushka Shankar közös dala, az Easy:

Frank Sinatra saját stílusában adja elő lánya, Nancy slágereit – közösen Nancy-vel: