„Az emberi kultúra és a természet összefonódása” – Thy Catafalque

2011.12.28. 17:58, rerecorder

A Thy Catafalque mára Kátai Tamás billentyűs-dalszerző vendégekkel kiegészülő egyszemélyes projektjeként működik, de az 1998-ban Makóról indult formációban sokáig tag volt Juhász János gitáros is. A hagyományos formulákhoz cseppet sem ragaszkodó, így leginkább talán avantgárd metálnak címkézhető zenekar az 1999-es Sublunary Tragedies, a 2001-es Microcosmos, a 2004-es Tűnő Idő Tárlat és a 2009-es Róka Hasa Rádió után a 2011-es év 11. hónapjának 11. napján jelentette meg Rengeteg című ötödik nagylemezét, mely az egyre komolyabb nemzetközi visszhangnak köszönhetően már a műfaj egyik legfontosabb kiadójánál, a francia alapítású, de amerikai képviselettel is rendelkező Season Of Mistnél látott napvilágot (a tengerentúli megjelenésre januárban kerül sor). Íme a Recorder interjúja az év legjobb magyar metállemezének születéséről.

 

- Az új Thy Catafalque-lemez, a Rengeteg már Juhász János gitáros nélkül készült el. Ettől függetlenül volt külső kontrollod a dalszerzési folyamatban, olyan valaki, akinek ki tudtad kérni a véleményét, és aki hozzá tudott tenni a végeredményhez?

- A legtöbbet Bakos Attila segített az énekkel. Voltak dolgok, amiket az ő javaslata alapján változtattam meg. Például a Kő koppan című dalban lett volna egy dobalap is, ami a legelső változatban még nem volt meg. Ő arra énekelt rá, majd amikor a véglegesnek szánt, dobos verziót elküldtem neki, azt mondta, próbáljuk meg inkább dob nélkül, neki jobban bejött úgy, és beláttam, hogy tényleg jobb úgy. Hasonló dolgok előfordultak, Attila nagyon kreatív és sokoldalú, fontos a véleménye. De igazából a barátnőm véleményezte az albumot a legtöbbet, mivel neki végig kellett küzdenie az egész folyamatot velem együtt az albérletünk méretéből adódóan. Ő nem zenél, nem ért a hangszerekhez, teljesen más közegben mozog, viszont kiváló ízlése van, és egész más nézőpontból látja az egészet, ami sokat segített. Nem bánt velem kesztyűs kézzel, hozzá kell tennem.

- A lemezen több vendég is szerepel, akiket már a korábbi anyagokról is ismerhettünk: Bakos Attila (Taranis) és Tóth Ági (The Moon And The Nightspirit) énektémái és Simkó-Várnagy Mihály csellista betétjei hogyan születtek? Ők írtak hozzá a dalhoz, vagy te adtad meg nekik, hogy mit játsszanak?

- Attila és Ági már a második alkalommal járultak hozzá egy Thy Catafalque-lemezhez. Az egész művelet egyszerűen zajlik: megírom a zenét, az énekdallamot, a dalszöveget; elküldöm együtt és külön az alapot, majd feléneklik a saját intuícióik alapján. Ági csak egy dalban énekelt most, Attila viszont majdnem mindben. Van, amikor teljesen ugyanazt, amit küldök, de olyan is volt, hogy egész grandiózus ötleteket hozott, több sávon, kórusszerű végeredménnyel. Én ezt mindig támogatom, hogyha olyan a zenei alap. Van, hogy megbeszéljük, hogy ide egy sáv elég, maradjon puritán, egyszerű az ének, de vannak témák, amik elbírják a nagyobb teret. Maximálisán megbízom mindkettejük munkájában.

- A Rengeteg rögzítése során, azon túl, hogy először vettél gitárt a nyakadba, volt-e más olyan metódus, folyamat vagy kísérlet, amit eddig nem próbálhattál ki a Thy Catafalque-ban, ám az új anyag esetében most mégis helyet kapott?

- A gitár az nagyon komoly változás volt. Én előtte egy-két dalban gitároztam csak, de most egy egész albumot kellett megírnom és feljátszanom úgy, hogy konkrétan két évvel ezelőtt vettem az első hangszeremet. Ehhez eléggé össze kellett szednem magam. Nem is lettem igazi gitáros, de a lemezre elég volt. A gitárfelvétel módja teljesen új volt: eddig hagyományos módszerrel rögzítettük a gitársávokat, erősítővel, mikrofonnal, feltekert hangerővel, de erre ezúttal nem volt mód, úgyhogy mindent szoftveresen, számítógépen keresztül vettem fel – nincs is erősítőm, se semmilyen effektpedálom. Muszáj volt így dolgozni, de nem bántam meg, elégedett vagyok a gitárhangzással, ennél jobbat amúgy sem tudtam volna kihozni. Ezúttal négy ritmusgitár-sáv szól végig, az előző két albumon három volt, az első kettőn meg kettő. Új volt a basszus is, a dobhangzás viszont maradt a megszokott. Cselló is volt már korábban. A gitár és a basszus tehát, ami új, ezek viszont eléggé nagyban befolyásolják az összképet.

- Az új lemez egységességét talán épp az adja, hogy annyira teszi függetlenné magát a bevett zenei-műfaji hálóktól és rendszerektől, amennyire az összhatás mégis természet- és életközeli. Ez persze az eddigi lemezeken is megjelent, azonban mi inspirált arra, hogy a kozmikusabb távlatokból most talán minden korábbinál direktebben az emberi kultúra legelemibb és legősibb közösségszervező távlatára, az erdőre összpontosíts?

- Az erdő a földi természet kézzelfogható megtestesülése és egyben szimbóluma. Egy olyan rendszer, amely önmagában működőképes, megteremti a saját létéhez szükséges alapanyagokat, újrafelhasznál, mozog, él a saját ritmusában. Ugyanakkor az emberi kultúra alapvető bölcsője is, úgy ahogy mondtad. Évezredek történelmének és történeteinek adott az erdő otthont és hátteret. Épp tegnap jártam a skót Felföld lábánál fekvő birnami erdőben, ahol még mindig ott áll a Tay folyó partján a Macbeth-ben szereplő birnami tölgy, ami már Shakespeare idejében is többszáz éves volt. Egy hatalmas tölgyfa, ami egymagában 600 életformának biztosít otthont. Az emberi kultúra és a természet ilyen összefonódása mély tiszteletet és szeretet ébreszt bennem. Amióta Skóciában élek, sokkal inkább érzem ezt, megváltozott az életfelfogásom, megerősített az érzéseimben, a tiszteletemben a természettel szemben, és ez tükröződik az albumon is, legalábbis szeretném azt hinni.

- Szerinted a folklór hogyan őrizheti meg a tisztaságát és az erejét egy alapvetően modernizált és (esetedben épp így a steampunk modorában) időtlenné tett zenei közegben?

- Én nem foglalkozom hagyományőrzéssel. Nem szokott ez jól elsülni általában, személy szerint azt gondolom, hogy ezek a modern, naprakész keretbe feszített hagyományőrző kísérletek a legkevésbé sem érik el a céljukat, sőt inkább kontraproduktívak, mivel eleve nem az önkifejezés ereje hozza felszínre őket, hanem egy görcsösen elérni kívánt cél. Nekem nincs ilyen célom, nem foglalkozom ezzel, csak próbálok olyan zenét játszani, ami a saját kulturális otthonából táplálkozik. És ez a legkönnyebb a világon.

- A lemez a méltán patinás Season Of Mist cég (Cynic, Mayhem, Jarboe, stb.) kiadásában jelent meg. Kaptál már visszajelzést a kiadó olyan zenekarainak egyes tagjaitól, akik meghatározták zenei ízlésedet és úgy általában a felnövésed?

- Nem, ottani zenészektől nem kaptam semmilyen visszajelzést egyelőre. Persze óriási hatással volt rám egyik-másik zenekar – a Morbid Angel, a Cynic, a Sólstafir, a Drudkh, az Atheist, sőt még az Arcturus is náluk van! A Morbid Angel nélkül az új lemez legelső dala meg sem született volna, az Arcturusról nem is beszélve!

- Nem tudnád elképzelni, hogy a barátaiddal és zenésztársaiddal koncertképessé tedd a Thy Catafalque-ot?

- Erre egyre több ajánlatot kapok, de egyelőre semmi kedvem hozzá. A Gire-ral nagyon jó volt a koncertezés, tényleg az életem legszebb évei voltak azok, de ma már sokkal jobban érdekel a zeneszerzés az előadásnál. Persze lehet, hogy muszáj lesz előbb-utóbb elgondolkodnom ezen is, de jelenleg még nem prioritás. Ebből is látszik, hogy nem vagyok igazi zenész.

interjú: Bali Dávid

www.thycatafalque.hu

az új lemezről való Fekete mezők:

a Róka Hasa Rádió című előző lemezről való Köd utánam videója:

Címkék: thy catafalque
https://recorder.blog.hu/2011/12/28/thy_catafalque_interju
„Az emberi kultúra és a természet összefonódása” – Thy Catafalque

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr243502279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.