Shabazz Palaces: Black Up

2011.12.25. 11:15, rerecorder

(Sub Pop, 2011)

A 2011-es év egyik legnagyobb visszhangot kiváltó hiphop lemezét talán már nem lehet csak úgy, gyanútlanul meghallgatni, de ha valaki mégis így találkozik vele először, az egészen biztosan néz egy nagyot. Mi ez? Kényelmetlen ez a bő félórás hallgatnivaló, nem kínál fel túl sok kapaszkodót. Ám kényelmetlensége mögött agyat tornáztató és mégis azonnal ható minden perce. Semmi kétséget nem hagy a felől, hogy ha lehet, rögtön vissza kell térnünk hozzá. A Shabazz Palaces 2009-es felbukkanása és két EP-je (Of Light, Shabazz Palaces) már eleve ehhez hasonló motívumokat tartalmazott és szintén így hatott: a saját kiadású anyagokon nem szerepelt semmi lényegi információ, a formáció szinte semmit nem árult el magáról, a felvételeket viszont újra és újra meg kellett hallgatni. A Black Up megfelel az előzetes várakozásoknak, az utóbbi évek egyik legerősebb hiphop albuma (bár alighanem annál is többről van szó), és így természetesen simán felkerült a Recorder 2011 legjobb albumait összegző listára is (és cikkünk alatt rögtön meg is hallgatható).

Ki gondolta volna, hogy ez a futurisztikus, de legalábbis aktuális hangulatokat (dubstep, wonky, bass music) eredeti módon összegyúró – inkább térhez, mint időhöz, és még csak véletlenül sem a kortás hiphop színtérhez köthető – zene főképp egy veterán rapper, Ishmael Butler teljesítménye (a kilencvenes évek első felében szép sikereket elért hiphop-dzsesszes Digable Planets egykori vezetőjéről van szó.) A hatást fokozza, hogy ez a debütáló Shabazz Palaces-nagylemez a független rockzene egyik nagy amerikai bástyájánál, a Nirvanát is felfedező Sub Pop kiadónál jelent meg (Butler már régóta Seattle-ben él – nem kell mindig bonyolult magyarázatot eszkábálni).

Szaggatott, kiszámíthatatlan váltásokkal élő, nyugtalanító atmoszférájú lemez a Black Up, nem is annyira dalok, mint inkább hangulatok gyűjteménye. A szövegeket is ebből az irányból érdemes megközelíteni, mozaikok rajzolata adja ki a nagy képet: „juss el a legbensőbb pontodig, és onnan építsd fel újra valódi önmagad.” Mozaikokból állnak össze az egyes szerzemények is, úgy, hogy ezek a részletek az egészet is egy teljesen új dimenzióba helyezik – elég csak a Free Press And Curl című nyitódalt meghallgatni: legalább háromszor úszik át a ritmus egy másik tempóba, és kétszer radikális váltás áll be, miközben végig agyzsibbasztó hangok kavarognak. Butler a Shabazz Palacest egy Tendai Maraire nevű multiinstrumentalista kollégával közösen működteti, de az agy ez esetben ő, mondhatni egész eddigi pályája erre a lemezre futott ki. Meghallgathatjuk akárhányszor a hatás ugyanaz, mint elsőre: ez az album zseniális.

9/10

Dömötör Endre

shabazzpalaces.com

a Shabazz Palaces a névjegyét 2009-ben ezzel a Belhaven Meridian című egysnittes videóval tette le, melyben három korai felvételét gyúrta össze, és mellyel egy 1977-es Charles Burnett-film, a Killer Of Sheep előtt tiszteleg:

egy ötperces hangulatfestő/ízelítő videó az albumhoz:

egy 18 perces élő produkció, melyet a seattle-i KEXP rádióban rögzítettek:

és a Black Up album teljes 36 perces anyaga a kiadó hivatalos YouTube-csatornáján:

Címkék: shabazz palaces
https://recorder.blog.hu/2011/12/25/shabazz_palaces_black_up
Shabazz Palaces: Black Up

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr183494155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása