Nesze nektek, gyereklemez! – Bëlga, Amorf Lovagok, Kardos-Horváth János

2011.12.25. 17:20, rerecorder

A Recorder magazin harmadik számának címlapanyagát adó óriás összeállításunkban a gyerekek és a popzene sokszoros kapcsolódási pontjait járjuk végig: a gyereksztárokról szóló nyitócikkünk, illetve a gyerekként sztárrá lett Stevie Wonder és Michael Jackson korai karrierjének áttekintése után először a külföldi, aztán a magyar gyereklemezeket vettük sorra, most pedig a nemrégiben készült hazai gyereklemezek közül emelünk ki hármat, és vizsgáljuk megszületésük körülményeit. Gyereklemezt készíteni nem csak a bejáratott gyereklemez-készítőknek szabad, szabad a pálya bárkinek, és az elmúlt néhány évben bele is vágtak páran, olyanok is, akiktől nem feltétlenül vártuk volna. Cikkünkben arra kerestünk választ, hogy vajon feladatként izgatta-e őket egy ebbéli projekt, vagy netán belső ihletésre, gyerekeik születése terelte őket efelé. Na és persze, hogy üzlet-e még gyereklemezt kiadni?

A Bëlga kezdte a sort a Zsolti, a békával 2005-ben, majd tavaly oktatási segédanyagot adtak ki. Aztán az egykori Kaukázus vezetője, Kardos-Horváth János 2010 elején hozta ki a Földlakó!-t (idén ősszel pedig egy energiaszolgáltató kérésére működött közre egy energiaprevenciós programban, melynek keretében írt egy albumnyi dalt a gyerekeknek az árammal való takarékoskodás jegyében), az egykori Amorf Ördögök két dalszerzője (Tövisházi Ambrus és Tariska Szabolcs) pedig Amorf Lovagok néven jelentkezett pszichedelikus gyereklemezzel 2010 végén (Tócsarobbantó). Persze ezek nem teljesen új példák a magyar popzene történetében arra, hogy váratlan műfaji váltással a gyerekekhez szóljon egy korábban intellektuális közönségnek játszó, vagy akár csak népszerű együttes (Kaláka, Z’Zi Labor), de attól még elég meglepőek.

Tövisházi Ambrus az Amorf Lovagokból így összegzi gyereklemezük tapasztalatait: „kicsit fából vaskarika, mert egy ilyen pszichedelikus gyereklemezt próbáltunk csinálni, elvontat, őrültet. Közben a gyereknek meg kell mondani, hogy mi van, nem lehet velük ironizálni. Nem lehet idéző jelbe tenni dolgokat, azt kell mondani, ami van, és ebben nem voltunk olyan sikeresek.” Kardos-Horváth számára „inspiráció volt a gyereklemezhez a gyerekek születése, akkoriban már állt a Kaukázus, legalábbis lemezeket már nem vettünk fel és én nem tudok úgy létezni, hogy ne írjak dalokat. A kreatív energiákat beleengedtem ebbe.” A Bëlga együttes esetében ugyan a tagok közül kettőnek is éppen akkoriban született gyereke, amikor megjelent a Zsolti a béka, de a gyereklemezt pusztán azért készítették, mert „nagyon sok szülő hallgatja a zenekart és át kell tekerniük a csúnya számokat, amikor a gyerek is ott van, szóval szerettünk volna egy albumot, amit együtt hallgathat a család.” Tövisházi számára a lemez készítése egyértelmű tapasztalatot hozott: „nem létezik olyan, hogy gyereklemez, mindenféle zene tetszhet a gyerekeknek. Lehet zenét csinálni olyan szándékkal, hogy a gyerekek is megértsék, de az magának a zenének a lealacsonyítása.” Szerinte a gyereklemez az, amit annak hívnak, tehát nagyon sokféle lehet.

Általános nézet, hogy a gyereknek mindent megadunk. Ha magunknak már nem is veszünk lemezt, a születésnapok, ünnepek közeledtével még mindig hajlandóak vagyunk a pénztárcánkba nyúlni egy-egy Halász Judit-albumért. Az Amorf Lovagok tagjai számára ugyanakkor „nem a gyors meggazdagodás volt a cél, kíváncsiak voltunk mind a ketten, hogy tudunk-e ilyet.” A Bëlga tagjai is azt mondják, nekik sem jutott eszébe az üzleti megfontolás: „nem akartunk azért gyereklemezt csinálni, mert azt viszik. Nem a pénzügyi része miatt csináltuk, ahogy az oktatásit sem, hanem mert kedvünk volt hozzá. Soha nem csináltunk lemezt, csak azért mert viszik.” Kardos-Horváth Jánost is belső motivációk vezérelték első gyereklemeze megjelenésekor, eszébe sem volt átpozicionálnia magát, hogy az „underground hősből” gyereklemezek készítője legyen. Ugyanakkor látja a műfaj jelentős piaci szegmensét: „lehet rá kellene állni, mert csak a magam példájából látom hogy a szülő tényleg költ a gyerekre, de nehéz lenne összekapcsolni a két karrierem. Hajnali kettőkor a VOLT-on játszok, másnap délelőtt meg egy matinén gyerekeknek.” A Bëlga négy tagjából háromnak már van gyereke, és könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy fognak még gyereklemezt készíteni, de aligha a pénz miatt, sokkal inkább számos kibontatlan ötletet sejtenek a téma mögött. Tövisházi Ambrus is látja a gyereklemezek népszerűségét: „a kultúrafogyasztás divatja diktál bizonyos trendeket. Most például a népieskedés nagyon megy, azt hívják.”

Mindhárom előadó egyetértett abban, hogy a gyerekeknek nagyon fontos az élő produkció, viszont nagyon speciálisak is az igényeik, mindannyian teljesen új kihívásokkal találkoztak. A Bëlga nem is turnézott kifejezetten a gyerekeknek, mert ahhoz költséges jelmezeket, performanszokat tudtak volna csak elképzelni, azt viszont nagyon visszásnak érezték, hogy a koncerten ott virítson egy szponzor logója. Az Amorf Lovagok számára egyértelműen kiderült, hogy a gyerekek sokkal konkrétabban igénylik, hogy bevonják őket a produkcióba, hogy csak a zenével lehetetlen lekötni őket. Ugyanígy látja Kardos-Horváth is: „kevés ideig tudnak figyelni a gyerekek a koncerten, úgyhogy kell valami, ami eltereli a figyelmüket, azt találtuk ki, hogy eljátsszuk közben a dalokat.”

Dömötör Endre

www.belga.hu
hu-hu.facebook.com/amorflovagok
www.kardoshorvathjanos.hu

a Bëlga gyereklemezéről való Skatulya bácsi:

az Amorf Lovagok és a Laszti:

Kardos-Horváth János Hasonlítunk egymásra című dala:

https://recorder.blog.hu/2011/12/25/nesze_nektek_gyereklemez_b_lga_amorf_lovagok_kardos_horvath_janos
Nesze nektek, gyereklemez! – Bëlga, Amorf Lovagok, Kardos-Horváth János
süti beállítások módosítása