„Éjszakai ember vagyok” – Jamie Woon

2011.12.21. 12:55, rerecorder

Az 1983-as születésű Jamie Woon apai ágon maláj-kínai, anyai oldalról skót-ír felmenőkkel rendelkezik, 2010-ben tűnt fel Night Air című kislemezével (bár már volt egy korábbi független kiadványa, a 2007-es Wayfaring Stranger EP). A neves elektronikus zenei producer, a dubstep guru Burial felügyeletével készült Night Air olyan feltűnést keltett tavaly, hogy az idei év lehetséges befutóit rangsoroló BBC-féle Sound Of 2011 szavazáson Woon a negyedik helyre került, és az áprilisban kiadott Mirrorwriting című bemutatkozó album tulajdonképpen meg is hozta a figyelmet az énekes-dalszerző számára. Jamie Woon ugyanis soulos beállítottságú dalszerző-énekesnek vallja magát, akinek meglehetősen jól áll a nívós, de széles közönség számára is könnyen befogadható – poszt-dubstep/bass music ihlette – elektronikus körítés. Woon Magyarországon forgatta az album nagy slágeréhez, a Lady Luckhoz tartozó klipet, így nem is csoda, hogy előre elkelt minden jegy első budapesti fellépésére, mely a decemberi koncertkínálat messze legaktuálisabb programpontja volt. Az A38-as fellépés előtt néhány órával beszélgettünk tíz percet a kissé dezorientált, halk- és szűkszavú művésszel.


- Üdvözlünk újra Budapesten, ahol a Lady Luck című kislemezdalod klipjét forgattad. Hogyan esett a választás a városunkra?

- A dalhoz először egy home video szerű klip készült, a kambodzsai vakációm alatt, de aztán felmerült, hogy kellene egy olyan videó is, ami visszaadja a zene urbánus jellegét. Budapest a rendező ötlete volt, aki ismerte valamennyire a várost és mondta, hogy gyönyörű. Tényleg az, főleg az épületek lenyűgözőek, és tetszenek a sárga falszínek, amiket eddig csak itt láttam. A klip szempontjából tökéletes választás volt Budapest, mert ránézésre bárhol lehetünk, miközben azért megvan a maga karaktere. És az sem mellékes, hogy Londonban nem ment volna ilyen simán a forgatás, ott folyton megszólítottak volna – itt viszont nyugodtan villamosozhattunk. Amúgy élesben vettük fel a klipet, bár nem énekeltem, csak tátogtam, nem akartam megzavarni az utasokat (nevet).

- A klipnek, bár vannak benne nappali jelenetek, erőteljes éjszakai hangulata van, ahogyan szerintem a Mirrorwriting album is inkább éjjel működik.

- Ebben van valami. A lemez nagy része éjjel készült, én abszolút éjszakai ember vagyok.
Bár törekszem arra, hogy nappali ember legyek, de ez eddig még nem igazán jött össze, pedig kíváncsi lennék, mennyiben változtatná meg a zenémet. Talán ez lesz az újévi fogadalmam (nevet).

- Sok sikert hozzá! Maradva még az albumod fílingjénél: érdekes, hogy miközben a zenei megszólalás nagyon mai, mégis, mintha egy régi lemezt hallanánk.

- Igen, szerettem volna, hogy olyan „hagyományos”, bensőséges élményt adjon, mint nagy példaképeim, Joni Mitchell vagy John Martyn valamelyik klasszikus LP-je, vagy éppen anyukámé (Mae McKenna kelta folk énekesnő, aki fia Night Air című dalában háttérvokálozik is – a szerk.) Ez nyilván azért van, mert én is a dalszerző-énekes iskolából jövök, az albumra került dalokat évekig játszottam egymagam, gitárral; az albumra azok kerültek, amiket én a legjobbnak tartottam ebből az időszakból.

- De akkor hogyhogy nem lett belőled „hagyományos” R&B vagy folk előadó?

- Az túl nyilvánvaló lett volna. Rengeteg lehetőségem kínálkozott volna az elmúlt években, hogy ilyen előadóként befuttassanak, de egyrészt egyik ilyen ajánlattal sem tudtam azonosulni, másrészt kezdettől én magam akartam irányítani a karrierem. Ez az időszak arra volt jó, hogy rájöjjek, mi az, amit biztosan nem akarok.

- És mi az, amit akartál?

- Na igen, ezt sokkal nehezebb volt kitalálni. Mindig is a hibrid hangzások izgattak, és nekem a dalok már megvoltak, csak sokáig nem vettem fel őket, egyrészt mert hiányoztak hozzá az eszközök, másrészt pedig a megfelelő forma, amibe önthettem volna őket. Végül William (William Bevan, azaz Burial, az album társproducere – a szerk.) volt az, aki sínre tette a zenémet. Szóval, kínkeservesen hosszú idő alatt készült el az album, rengeteg frusztráció árán, ugyanakkor rengeteget tanultam belőle, és producerként is nagyot fejlődtem, úgyhogy most sem csinálnám másként.

- Burial hogy jött a képbe?

- Tulajdonképpen véletlenül. Az első kiadott dalomhoz (a 2007-es Wayfaring Strangerhez – a szerk.) kerestünk remixereket, és nekem eszembe jutott, hogy meg lehetne kérni Burialt, mert nagyon bejött az albuma. Ezt egyvalakinek említettem csak meg, viszont ő történetesen ismerte Williamet, és össze is kötött bennünket. Megcsinálta a remixet, és közben annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy úgy gondoltam, dolgozzunk együtt. Azokat a dalaimat vette kezelésbe, amelyekhez a leginkább kötődtem, és a legjobbat akartam kihozni belőlük.

- Mi lesz a következő lépés: a Mirrorwriting egyedi hibridhangzása marad a csapásirány vagy elkalandozol másfelé?

- Ezt most még nem tudom megmondani. Fejben még nem vagyok a következő lemeznél, ez az évet turnézással és az első album dalaival töltöttem. Viszont ahhoz nagyon lenne kedvem, hogy felvegyek egy klasszikus hangzású funk lemezt, élő zenészekkel.


interjú
: Forrai Krisztián

fotók: Dömötör Endre

www.jamiewoon.com

a Budapesten forgatott Lady Luck klip:

Jamie Woon remixe a Lana Del Rey-féle Video Gamesből:

Címkék: a38 burial jamie woon
https://recorder.blog.hu/2011/12/21/ejszakai_ember_vagyok_jamie_woon
„Éjszakai ember vagyok” – Jamie Woon

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr343479912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása