„Az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok” – Jackmaster

2011.10.13. 08:25, rerecorder

A héten jelent meg az év egyik legjobban várt elektronikus tánczenei lemeze, a bass music és a wonky egyik kulcsfigurájának, Rustie-nak a Glass Swords című bemutatkozó albuma, de mielőtt rátérnénk arra az anyagra, íme egy interjú a basst is előszeretettel játszó feltörekvő skót DJ-vel, Jackmasterrel. A sokak szerint ígéretes jövő előtt álló Jack Revillt az A38 Hajón való fellépésekor nem volt nehéz szóra bírni: ugyanolyan szívesen beszélt az őt ért korai hatásokról vagy a DJ-zés íratlan szabályairól is, mint a közeljövőre vonatkozó terveiről. Ugyan Revill még csak idén töltötte be 26. évét, de elég belehallgatni valamelyik szettjébe a Numbers partiszervező és kiadó SoundCloud-oldalán (vagy beszerezni májusban megjelent Fabriclive 57 mixét), és pár perc után úgy tűnhet, mintha a fiatal skót tehetség valójában már évtizedek óta nyomon követné az elektronikus zene fejlődését, és szemtanúja lett volna a műfaj összes forradalmi pillanatának.

A Jackmaster DJ-név mögé bújó Revill órákon át bátran és élesen kever, meglepően sokszor alkalmazva a lemezlovasok hőskorából fennmaradt klasszikus háromperces szabályt, ráadásul egészséges fele-fele arányban rakosgatja egymás mellé a nyolcvanas évek legendás techno és house zenéit a modern kor bass megjelenéseivel. „Tizennégy évesen szakmai gyakorlatot kellett végeznem egy hétig, ez az oktatás része Skóciában. A Rubadub nevű lemezboltba mentem dolgozni, mert nagyon tetszett Ibiza és Ibiza house kultúrája. Viszont ahogy elkezdtem sertepertélni a bakelitek közt, úgy találtam egyre több olyan izgalmasabbnál izgalmasabb zenét, aminek köze sem volt Ibizához. A régi, analógszintis számokba azonnal beleszerettem, különösen a Model 500- és Underground Resistance-zenék nyűgöztek le. A hét végén bakelitekben fizettek ki, és ezt követően minden szombaton visszamehettem dolgozni további lemezekért” – mondja Revill, aki mindmáig alkalmazottja a Rubadub boltnak, és a legfontosabb zenei inspirációjaként tekint a helyre.

Ennél fontosabb azonban, hogy másfél évvel ezelőtt a többi glasgow-i feltörekvő fiatallal megszervezte az első Numbers-partit, ami eklektikusságának és a nemzetközi DJ-k jelentős támogatásának köszönhetően hamar világhírű sorozattá nőtte ki magát, méltó utódjaként a szintén helyi Optimonak, mely tavaly szüntette be működését. A hasonlóság azonban nem szándékos: „Az Optimo nem volt ránk közvetlen hatással, mert ők mindig vasárnap játszottak, mi pedig hétfőnként dolgozunk. Sokkal meghatározóbb az összes helybéli DJ általános hozzáállása a bulikhoz, miszerint mindenki azt játszik, amit szeret, még akkor is, ha ez nem feltétlenül van fedésben az éppen aktuális tendenciákkal. Az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok, és leginkább ez tartja össze a Numberst is.” Ennek megfelelően képes fél órában Steffitől, Prince-től, Blawantól és az egykori Drexciyától is megszólaltatni valamit, úgy, hogy az egész a papírforma ellenére remekül egyben van. Revill nem csapong, folyamatosan halad A pontból B felé, hidat építve az időben egymástól távol eső stílusok és mozgalmak közt.

Boddika folyton azt mondja, hogy a bass zenét már megcsinálták előttünk a múltban, és amit ma csinálunk, az csak szerteágazóbbá teszi azt, de sosem fogja túlszárnyalni. Ezzel a nézettel maximálisan azonosulok” – válaszolja Revill arra a kérdésre, hogy miért nem írt eddig egyetlen zenét sem. „Persze nyilván fogok majd valamikor saját számokat is szerezni, de egyelőre túl nagy nyomás nehezedik rám, és időszűkében vagyok. Nem akarom, hogy az emberek sokat várjanak tőlem, mert csak zenét fognak hallani, semmi többet.” Jack tervei közt ugyanakkor szerepel egy újabb mixlemez elkészítése, ezúttal a londoni Rinse-nek. Még nem tudja, hogy végül melyik számot kapja majd meg, és valószínűsíti, hogy csak 2012-ben lesz esedékes ennek a kiadványnak a megjelenése, de ezt nem is sajnálja, szerinte ugyanis nem szerencsés egy évben két ilyen lemezt elkészíteni. „A Fabriclive 57 a mostani DJ szettjeimnek a hangzását tükrözi vissza, nagyon sok felvételt mindmáig játszom róla. A Rinse-mixem ezzel szemben más lesz, kevesebb slágert fog tartalmazni, és mélyebb összhatásra fogok törekedni. Lehet, hogy elhagyom a múltat, és megmutatom, hogy csak friss zenékből is képes vagyok egy óránál többet játszani.


interjú:
Velkei Zoltán

nmbrs.net/crew/jackmaster

 

Jackmaster: Fabriclive 57 (Fabric, 2011)

Első ránézésre nem sok jót ígér egy számlista, amin olyan korszakos nagyságok felvételei vannak szomszédságban, mint a Splack Pack, Mad Mike, Thomas Bangalter, Hudson Mohawke, Aphex Twin vagy a Radiohead. Jackmaster irányítása alatt azonban a káosz elmarad, és olyan természetesen megy le a 29 felvétel egymás után, mintha direkt úgy írták volna őket, hogy ebben a sorrendben játssza mindet az összes DJ a világon. Nem véletlen, ha azonnal Diplo neve ugrik be az efféle virtuozitás hallatán, legutoljára ugyanis a baltimore-i producer volt képes hasonlóra még 2005-ben a Fabriclive 24-ral. Jackmaster összeállítása iskolapéldája a korszellemnek: dinamikus ritmusváltásokkal folyamatosan ugrál az analóg és digitális hangzások közt egy olyan modern reneszánsz felfogást képviselve, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt a poszt-millenniumi földalatti partikultúrában.

Velkei Zoltán


hatperces részlet egy májusi Numbers buliból, ahol Jackmaster az egyik rezidens:

Címkék: bass jackmaster
https://recorder.blog.hu/2011/10/13/az_egyetlen_szabaly_hogy_nincsenek_szabalyok_jackmaster
„Az egyetlen szabály, hogy nincsenek szabályok” – Jackmaster

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr223297094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.