Képzeletbeli Heti Top 10 – 2011 / 38. hét

2011.10.02. 13:50, -recorder-

A Jesus And Mary Chain egykori énekesének, a képünkön látható Jim Reidnek a Twitteren közreadott száma, a Super Furry Animals-frontember Gruff Rhys számítógépes játékhoz írt betétdala, újabb hálószobapop, lo-fi, chillwave és dream pop – és megtudjuk milyen az, amikor Beach Boys-dallamokat kilövik a jövőbe (ebből az év egyik legjobb dala kerekedett ki). Képzeletbeli Heti Top10 sorozatunk e heti playlistjének tíz száma itt rögtön meg is hallgatható.

 

 


Jonti: Firework Spraying Moon
Gondolom nem sokan képzelték el még, hogy a kései Beach Boys hogyan szólna, ha mondjuk 2345-ben rögzítette volna a dalait. Most már annyira sem kell agyalni ezen, mert a dél-afrikai (most Ausztráliában élő) Jonti dala – mely a Stones Throw kiadónál októberben megjelenő debütáló albumot vezeti fel – megadja a választ. Lusta, hatvanas évek végi sunshine pop harmóniák nem evilági, kerregő-berregő, széttöredezett ritmusok közé beszórva, ledarálva. A heti playlist legjobb dala – és egyben az év egyik legszuperebb felvétele.

Big Fresh: Rumours
A hét másik parádés száma a lexingtoni Big Fresh nevéhez fűződik. A zenekar nem túl ismert, de a fő dalszerző, John Ferguson valamennyire igen, hiszen az Elephant 6 kollektívából jött Apples In Stereo tagja. A zene ennek megfelelően tele van hibátlan vokálokkal, fülbemászó dallamokkal, és egy csodás fúvóskórus is megszólal, sőt még gitárszólót is hallhatunk! És fő hatásként itt konkrétan a Fleetwood Mac nevét is meg kell említenünk, mert a dalcím az 1977-es Rumours nagylemezre utal.

Gospel Music: This Town Doesn't Have Enough Bars For Both Of Us
A Black Kids basszusgitárosának, Owen Holmesnak a projektje már szerepelt a KHT10-ben közel egy évvel ezelőtt. Akkor egy EP kapcsán, most viszont október végén jön a debütáló lemez, az egyik legjobb címmel az idén (How To Get From Heaven To Jacksonville, FL), és az első dalt is sikerült elég jól elnevezni. A minőség továbbra is magas, a hivatkozási pontok meg változatlanul ugyanazok: Adam Green és Jonathan Richman.

Games: No Disguise
„Einhorn az Finkle, Finkle az Einhorn!” – döbbent rá Jim Carrey az Ace Ventura című filmben, és most mi is felkiálthatnánk, hogy „a Games az Ford & Lopatin, a Ford & Lopatin az a Games!” Persze csak akkor, ha nem tudnánk (de tudjuk), hogy a nyolcvanas évek, az analóg szintik és a dobgépek bűvöletében élő duó Games néven alakult meg, majd idén a tagok a családnevükből csináltak zenekarnevet, így lettek Ford & Lopatin, Channel Pressure címmel lemezük is megjelent, az új dalt viszont a régi nevükön adták ki, benne egy hangmintával a Manhattans klasszikus Crazy című dalából. Stimm?

TV Girl: Girls Like Me
A zenekar nevével és a dalcímmel ellentétben a TV Girlt két srác alkotja San Diegóból, lemezük sincs még, csak néhány EP és kislemez, legújabb éppen a héten jelent meg. A lo-fi és chillwave határán mozgó, nosztalgikus hangulatú Girls Like Me a duó eddigi legfülbemászóbb dala.

Youth Lagoon: Afternoon
Akarunk még újabb hálószobapopot? Hát persze, főleg ha ilyen nagyszerűen tálalja a Youth Lagoon mögött álló, Idaho államból érkezett Trevor Powers, aki tényleg akkora szobazenész, hogy a már hónapok óta elérhető – de hivatalosan csak most a héten megjelent – The Year Of Hibernation című első lemezét úgy írta meg, hogy gyakorlatilag egy évig nem mozdult ki a lakásából. Ez a dal viszont nem ezt tükrözi (az album többi dala azért igen), mert bár visszafogottan csilingelő orgonával indul, de aztán teljesen váratlanul megérkeznek a lüktető dobok, mint amikor valaki hirtelen benyit a szobába, és ezzel az Afternoon ki is kerül szobából, ki az utcára, a levegőbe, hogy körbekeringjen egy tipikus amerikai kisvárost.

Jim Reid: Black And Blues
Mindenképpen a hét egyik szenzációja, hogy a Jesus And Mary Chain egykori énekese, Jim Reid kidobott a Twitterre egy új dalt, Black And Blues címmel. Mondjuk nem annyira kiemelkedő, de arra mindenképpen jó, hogy felhívja a figyelmet a zenekarra, főleg mivel újra kiadják a legendás együttes sorlemezeit, B-oldalak, demók és rádiófelvételek kíséretében.

Hatcham Social: Like An Animal
A londoni Hatcham Social éppen annak a Jesus And Mary Chain és egyéb nyolcvanas évekbeli angol indie zenekarok által inspirált minitrendnek az egyik zászlóshajója, amellyel a The Pains Of Being Pure At Heart is feltűnt. Az első Hatcham Social-lemez producere Tim Burgess volt, a Charlatans énekese, és bőven a 2009-es év legjobb debütálásai közé tartozott. Az új album most jelent meg About Girls címmel, és máris itt van róla az első kislemez, ami ugyanolyan slágeres, mint a legtöbb dal az előzőről.

Still Corners: Cukcoo
A blogoknak köszönhetően a londoni dream pop zenekar október 11-én, a Sub Popnál megjelenő első albumát is – ahogy mondani szokás – felfokozott várakozások előzik meg. A bágyadt női énekhanggal kísért, monotonul kattogó kislemez még nyáron jelent meg, és biztosan az egyik legerősebb és leghatásosabb oldalát mutatja az együttesnek.

Gruff Rhys: Whale Trail
A Super Furry Animals szólóban is aktív vezére, Gruff Rhys nem ismeretlen senki előtt, végigkövettük itt a Recorderen az idei Hotel Shampoo lemez kampányát, és még a márciusi bécsi koncertjéről is beszámoltunk. Új dalát egy iPhone-játékhoz írta, ami – micsoda meglepetés – egy bálnáról szól!

https://recorder.blog.hu/2011/10/02/kepzeletbeli_heti_top_10_2011_38_het
Képzeletbeli Heti Top 10 – 2011 / 38. hét

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr343271812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása