Pótolhatatlan Halhatatlanság! – A Vágtázó Halottkémek életereje

2011.09.16. 14:30, -recorder-

A magyar zenetörténet egyik legkülönlegesebb, zabolátlanságában utolérhetetlen kultzenekara, az 1975-től bő negyedszázadon át tomboló Vágtázó Halottkémek – nyolcévnyi szünet és számtalan különböző projekt után – 2009 tavaszán tért vissza a koncertszínpadokra, immár Vágtázó Életerő néven, majd a VHK pecsétet visszavéve. A meglehetősen ritka, ám annál emlékezetesebb, magával ragadóan impulzív élő fellépéseiről híres kollektíva idén januárban az Isten Háta Mögött társaságában már fellépett egyszer a Dürer Kertben, a mai napon, szeptember 16-án este pedig ugyanott ismétel – ezúttal a hasonlóan öntörvényű Korai Öröm közreműködésével, nagy közös dobolással. A két fellépés között jelent meg Dudich Ákos hiánypótló VHK-biográfiája, melyet most először dedikál zenekar teljes tagsága (rögtön a szabadtéri koncert után, háromnegyed 11-től a Nagyteremben, miközben a a színpadon az est harmadik fellépője, a Capunka Singers hangoskodik), ráadásul kötetet a helyszínen a bolti árnál jóval olcsóbban lehet beszerezni.

Ha valaki korábban azt mondja, hogy én fogok könyvet írni a VHK-ról, kiröhögöm” – írja fanyar humorral a Wan2 szerzőjeként és fordítóként egyaránt ismert Dudich Ákos a Pótolhatatlan Halhatatlanság! utószavában, pedig ki más lenne alkalmas egy ennyire nehezen definiálható, minden konvenciót és bevett formulát nélkülöző pályaív bemutatásának kísérletére, mint valaki, akinek zenei újságíróként, de ami sokkal fontosabb, rajongóként is alkalma nyílt hosszan követni azt? Dudich ráadásul az egyetlen működőképes megoldást választva szinte végig alázatosan a háttérbe húzódik, fejezetenként egy-egy személyes kiszólással, történettel szerepel csupán, inkább egyfajta csendes narrátorként, sőt moderátorként figyeli, terelgeti az egykori és jelenlegi zenekari tagok, technikusok, roadok és híres rajongók – mint Jello Biafra és Henry Rollins – visszaemlékezéseit.

A zenekarral folyamatos együttműködésben készült kötet – melyet a legendás VHK-tag, Soós L. Szónusz lektorált – éppen ezért sokkal inkább hasonlít interjúgyűjteményre, mint klasszikus biográfiára, de ez csupán a fősámán-frontember Grandpierre Attila védjegyszerűen csapongó, élettől, pozitív energiáktól duzzadó nagymonológjainál jelent némi problémát, egyébként sokkal többet profitál belőle a kiadvány, mintha Dudich megpróbálta volna folyamatos életrajzszövegként megszerkeszteni ugyanezt – hogy a szerzői intenció is pontosan ez volt, ő maga támasztja alá rögtön a bevezetőben. Az 1975-ös alakulástól a 2001-es szétesésig, a Grandpierre nélküli – Vécsi Tiborral és Both Miklóssal felálló – Új VHK-n és a tagok számtalan különböző projektjén át egészen a 2009-es egymásra találást követő fellépésekig meglepő könnyedséggel, korabeli és új interjúk, koncertbeszámolók segítségével öleli át ezt a szinte végtelenül hosszú, nagy érzésektől és impulzusoktól hemzsegő időszakot, miközben az olvasó észrevétlenül, mindenféle nehézség nélkül megismeri, megérti a zenekar történetét, az induláskor szított hatalmas indulatokat, az underground világhírt, a feloszlás okait és az újjáalakulás örömét. Egyvalamit persze továbbra sem lehet írásban elmagyarázni, ez pedig a VHK koncertjeinek hatása a közönségre – ehhez ott kellett, ott kell lenni.

A függelékben további interjúk mellett egy egészen friss, idén januári kerekasztal-beszélgetés jegyzőkönyvét, hazai és külföldi lemezkritikákat, koncertbeszámolókat találunk, különös tekintettel a 2010. szeptember 5-én a Jello Biafra And The Guantanamo School Of Medicine társaságában adott West Balkán-os koncertre. Apró szépséghiba, hogy a mellékelt setlist – ahogy szinte az összes korabeli beszámoló is – hiányos (emlékezzünk csak a magyar rockújság egyik kis szégyenére: szinte minden fontosabb koncertbeszámoló Biafráék VHK-val közös dzsemmjénél fejeződik be, merthogy a türelmetlen zsurnaliszták hazamentek a második ráadásblokk előtt, melyben Jello Biafra egy további Dead Kennedys-szám mellett a Guantanamo School Of Medicine albumának záródalával, a negyedórásnál is hosszabb I Won't Give Uppal zárta keretbe koncertjét, amit két órával korábban a lemez nyitószámával nyitott – a szerk.)


Szabó Benedek


Dudich Ákos: Pótolhatatlan Halhatatlanság! – A Vágtázó Halottkémek életereje
Silenos kiadó, 2011
302 oldal
3200 forint

(a ma esti VHK-koncert és -dedikálás helyszínén a kötet 3200 helyett 2000 forintért kapható)
 

https://recorder.blog.hu/2011/09/16/a_vagtazo_halottkemek_eletereje
Pótolhatatlan Halhatatlanság! – A Vágtázó Halottkémek életereje

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr993231807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.