A Recorder szerzőinek kedvenc nyári számai

2011.08.31. 12:10, -recorder-

A nyár és a popzene kapcsolatát taglaló cikksorozatunkban most következzék egy személyes poszt. Eszünkbe sem jutott listát készíteni a legjobb nyári slágerekből (hiszen annyi és annyiféle van), helyette egyszerűen összeírtuk azokat a személyes kedvenc dalainkat, melyek címében szerepel a summer vagy a nyár szó. Igen, mi sem tudjuk elképzelni a kerti partit a Summertime (DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince) nélkül, nyolcvanas évekbeli popslágerben a Cruel Summer (Bananarama) a legjobb, és a Summer Of ’69-t (Bryan Adams, bocsánat) sem tartjuk cikinek, mint ahogy még hosszan sorolhattunk volna eurotrash himnuszokat (Scooter: Endless Summer), punk rohamokat (The Undertones: Here Comes The Summer), indie-pop/rock kinyilatkoztatásokat (Grandaddy: Summer Here Kids, Belle And Sebastian: A Summer Wasting, The Hold Steady: Constructive Summer), hatvanas évekbeli (Love: Bummer In The Summer) és újkori pszichedelikus popdalokat (The Flaming Lips: It’s Summertime), és még annyi mást! Csak szegény Donna Summert zártuk ki. Íme, a Recorder szerzőinek kedvenc nyári számai!


Bokor Péter
Nancy Sinatra & Lee Hazlewood: Summer Wine (kislemez B-oldal, 1967)

Bár édesapja, Frank Sinatra tizenéves korától egyengette karrierjét, ahhoz, hogy Nancy Sinatrából világhírű popsztár váljék, Lee Hazlewood segítsége is kellett. A bajszos dalszerző-producer a hatvanas évek közepétől írt slágereket a szöszke énekesnőnek, a Summer Wine című „western balladához” jellegzetes baritonját is adta – ez volt kettejük legelső duettje. Nyári estéken – hűsítő szellővel, ideális esetben vízparti lokációval támogatva – tökéletes naplementenéző dal.


Csada Gergely
Hüsker Dü: Celebrated Summer (a New Day Rising albumról, 1985)

A Celebrated Summer az elveszett nyarak és egyben a soha vissza nem térő, gondtalan fiatalkor himnusza. A Bob Mould üvöltéseiből áradó boldog-szomorú nosztalgia olyan elementáris erővel párosul, amelytől az embernek csak az jár fejében: a fenébe is, azért vessük bele magunkat a nyárba, csak még egyszer!


Deimanik László
T.Rex: Celebrate Summer (kislemez, 1977)

Summer is heaven in seventy-seven!Marc Bolan néhány évnyi bénázás után ezzel a T.Rex-dallal kívánt visszatérni, és érezte is a korszellemet: az első öt másodperc, amíg el nem kezd énekelni, simán lehetne bármelyik fiatal punkzenekar! A visszatérés nem sikerült, a ’77-es nyár hűvös és csapadékos volt, a kislemez megbukott, Bolan szeptemberben – nem sokkal 30. születésnapja előtt – meghalt, a nyár ünneplés nélkül ért véget.


Déri Zsolt
Emilíana Torrini: Unemployed In Sumertime
(a Love In The Time Of Science albumról, 1999)

A második leghíresebb izlandi énekesnő, Emilíana Torrini az 1999-es Love In The Time Of Science című perfekt poplemezén ezt a triphopos lustaságú dalt azzal az Eg White-tal közösen írta, aki egy évtizeddel később Adele és Duffy karrierjének beindításánál is segédkezett. Az imádnivaló Emilíana a gondtalan fiatalságról és a barátokkal való hülyéskedésekről énekel („bocs, ne haragudj meg rám, de kitöltöttem a szextesztet a magazinodban”), 21 évesen élvezi a nyarat Londonban, és leszarja, hogy épp nincs se munkája, se pénze, ahogy a dalhoz tartozó home video klipben is a legnagyobb természetességgel mosolyogva ül be a WC-re pisilni, és törli meg magát, mikor fél perccel később feláll onnan. Imádom ezt a dalt, amikor egy nyáron elvesztettem az állásomat, sokat hallgattam, és egyáltalán nem zavart, hogy a verze dallama annyira hasonlít a David Bowie-féle Quicksandre.


Dömötör Endre
Anna Ternheim: Summer Rain (a Leaving On A Mayday albumról, 2009)

Amikor végig sütnie kellene, de helyette egész nyáron esik… Az emberek panaszkodtak a tavalyi nyár miatt, nekem egész más járt a fejemben. Megküzdöttem vele, már mögöttem van, most vissza is tudok tekinteni rá. És ez ugyanakkora boldogsággá nő, mint az első májusi kánikulába belekiáltani, hogy „summer here, kids!” Ez van Anna Ternheim dalában. Pedig lehetne benne egy nyári zápor és egy abban való ázott futás emléke is.


Elekes Roland

Beat Happening: Indian Summer (a Jamboree albumról, 1988)

Mit tudhat az a szám, amit feldolgozott az R.E.M., a Dean Wareham vezette Luna, a Death Cab For Cutie-vezér Ben Gibbard, a Vaselines-főnök Eugene Kelly vagy a Spectrum álnév mögé bújt egykori Spacemen 3-tag, Peter Kember is, mindezt úgy, hogy Kurt Cobain egyik kedvenc albumán szerepel? Igazából nem is a nyarat, hanem a vénasszonyok nyarát idézi meg Calvin Johnsonék dala, de ez mindegy is, hiszen bájos, kétakkordos egyszerűségével garantálja, hogy magányos nyári estékre is a lejátszóban ragadjon.


Fábián Titusz
KFT: Balatoni nyár
(a Siker, pénz, nők, csillogás albumról, 1986)

Egy átlagos augusztusi napon vajon hányszor megy le ez a szám a magyar tenger partján? Furcsamód valahogy az agyonjátszás sem árt neki – ahogy túlélte az elmúlt 25 évet, a Soho Party és DJ Szatmári feldolgozását, de még a Magyar Turizmus Zrt. reklámfilmjét is.


Forrai Krisztián
Texas: Summer Son (a The Hush albumról, 1999)

Nem azért ez a kedvenc nyári számom, mert a dal klipjében szívesen lennék a Sharleen Spiterivel hentergő angyal helyében (pedig de), hanem egy személyes emlék okán: ’99 augusztusában egy barátommal körbeautóztuk Skóciát, és egy hatalmas zuhé után, amikor kisütött a nap, bekapcsoltam a rádiót és pont ez a szám ment – nyálas, na és, ez akkor is A tökéletes pillanat!


Jakab Zoltán
Refused: Summerholidays vs Punkroutine (a Shape Of Punk To Come albumról, 1998)

A dalnak a nyárhoz a címén kívül vajmi kevés köze van, viszont életem első turnéján (persze nyáron) rongyossá hallgattam ezt a lemezt (persze kazettán). Ami aztán alaposan fel is forgatta a világom. A Refused energikus – és mondjuk ki: bájosan naiv – idealizmusa betalált. „Inkább felejtsenek el, minthogy arra emlékezzenek, hogy feladtam.”


Judák Bence
Pavement: Summer Babe (Winter Version)
(a Slanted And Enchanted albumról, 1992)

A sokak által a kilencvenes évek legjobb zenekarának tartott Pavement a lo-fi körökben igen gyakran emlegetett 1992-es Slanted And Enchanted című bemutatkozó lemezét indította eme nagyszerű dallal, amelyben nem csupán az elszánt poptörténészek, de a remek napsütéses slágerek kedvelői is megtalálhatják a kedvükre valót.


Klág Dávid
Jens Lekman: Sweet Summer’s Night On Hammer Hill (a Julie EP-ről, 2004)

A legjobb része? A Martha And The Vandellastól lopott dobok. Nem is, a fúvósok. Nem, inkább a ritmusnak beleszőtt koncertfelvételek egy 2003-as bootlegből. Vagy nem, inkább az, hogy Jens Lekman az elején Warren G-t emlegeti. Vagy az, ahogy a kiállást egy az egyben átvette a Shangri-Lastól. Meg a szájbasszus. Meg a tapsok. A zűrzavar a végén. Az egész.


Lakatos Sándor
Husky Rescue: Summertime Cowboy
(a Country Falls albumról, 2004)

A 2004-es év egyik legszebb meglepetése volt számomra ennek a finn zenekarnak a színre lépése. Debütáló albumuk egy igazi gyöngyszem, csupa remek dallal, amelyek közül a Summertime Cowboy a legjobb. Reeta-Leena Korhola simogató hangja, az intelligens és hipnotikus popzene valami időtlen békét és lazaságot sugároz.


Nagy István
Don Henley: The Boys Of Summer
(a Building The Perfect Beast albumról, 1984)

Azon felül, hogy ez egy tök jó szám, azért is ez a kedvenc nyári dalom, mert teljes egészében visszaadja a tavalyi hangulatomat. „Those days are gone forever, I should just let them go, BUT…”. A hangsúly ezen az egy szón (BUT) van – csak egy szó, de mindennél többet mond.


Németh Róbert
Queens Of The Stone Age: Feel Good Hit Of The Summer (a Rated R albumról, 2000)

A dalcímbe foglalt definíciónak tökéletesen megfelelő, primkó, dögös, egyben popos és fülbemászó zene, hozzá egyszerű, „lényegre törő”, pimasz és szellemes szöveg. Ugrálni- és ordítanivaló. Mi kell még egy – a másik három évszakban is működőképes – instant nyári slágerhez?


Németh Tímea
The Lovin’ Spoonful: Summer In The City (a Hums Of The Lovin’ Spoonful albumról, 1966)

Harminc fok feletti tikkasztó hőség, elsötétített szoba, olvadós mindennapok. Minden mindegy alapon hallgassuk meg a Mark Sebastian (a zenekarvezető John Sebastian testvére) verséből megzenésített klasszikust és párszori ismétlés után garantáltan nekivágunk a nyári éjszakának. Csakazértis. „Come on come on and dance all night / despite the heat it’ll be alright.


Pawlowszky Tamás
Fennesz: Endless Summer
(az Endless Summer albumról, 2001)

A tengertelen Ausztriában fogalmazta laptoppal és gitárral hideg, hullámzó zajrétegek alól előbukkanó, lassan melegedő, melankolikus melódiába Christian Fennesz, milyen érzés is nyári alkonyatkor az éppen megnyugvó óceán felszínén lebegni – mondjuk lovasát vesztett szörfdeszkaként.


Rába Géza
A-ha: Summer Moved On (a Minor Earth, Major Sky albumról, 2000)

Kevés nyolcvanas évekbeli slágerzenekarnak sikerült úgy „kambekkelnie”, hogy egyből jó albummal rukkoljon elő. Az A-ha nyolc év hallgatás után megjelent lemeze ezek közé tartozik. A Summer Moved On pedig a Morten Harket által kivágott és kitartott „stay”-jel, az arra reflektáló vonósokkal, valamint finom melankóliájával a visszatérés egyik legemlékezetesebb és legszebb pillanata.


Soós Csaba
Acid House Kings: I Write Summer Songs For No Reason
(a Sing Along With Acid House Kings albumról, 2005)

Megtévesztő név – jéghideg elektronika helyett szívet melengető svéd twee pop, mézédes dallamokkal, arról, hogy a nyári daloknak általában nincsen különösebb funkciójuk, egyszerűen csak azért vannak, hogy kicsit mindenki jobban érezze magát a bőrében. Ez a dal is pontosan ezt teszi, és ennél többet igazán nem kívánhatunk.


Sugó Lilla
Animal Collective: Summertime Clothes (a Merriweather Post Pavilion albumról, 2009)

Ez a dal a nyári ébredéskor jelentkező agyvelődörzsölő érzéssel kezdődik, amikor az átizzadt ágynemű közt ráeszmélünk arra, hogy nincs menekvés a hőség elől. Az Animal Collective viszont nem olvassa az UV-jelentést, és arra biztat, hogy a legnagyobb napsütésben ugrálva menjünk őrültködni az utcára, és várjuk meg ott az éjszakai zuhét.


Szaák Zoltán
The Barracudas: Summer Fun (kislemez, 1980)

Tengerpart, napsütés, csokibarna lányok, szörfdeszka, rágógumi-punkba oltott Beach Boys-utalások, és szívdöglesztő power pop melódiák szűk három perc leforgása alatt egy olyan zenekartól, melynek tagjai – lévén, hogy angolok – valószínűleg csak képeslapon láttak pálmafát. A Summer Fun ennek ellenére a világ bármely strandján megállná a helyét. Ráadásul pontosan olyan jól működik 2011-ben, mint 1980-ban.


Velkei Zoltán

The Underdog Project: Summer Jam (az It Doesn’t Matter albumról, 2000)

2000 nyara, betöltöttem a tizenötöt, és életem első gólyatáborában vagyok mindentől távol, Eger mellett. Egész nap nem csinálunk semmit, csak egymással ismerkedünk, rúgjuk a bőrt és jól érezzük magunkat. S ehhez szól a Summer Jam reggel, délben és este, mi pedig tinédzser fejjel, magyaros módra vesszük át a menő videoklip életérzését a nap minden percében.


összeállította:

Dömötör Endre


a Recorder nyári dalösszeállítása:

Címkék: nyár és popzene
https://recorder.blog.hu/2011/08/31/a_recorder_szerzoinek_kedvenc_nyari_szamai
A Recorder szerzőinek kedvenc nyári számai

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr133192188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.