Programterv – biztos pontok a Szigeten

2011.08.05. 16:21, -recorder-

Az idén 19. alkalommal megrendezésre kerülő Sziget Fesztivál a megszokottnál jóval több aktuális (vagy legalább viszonylag aktuális) Magyarországon még soha nem járt előadóval, zenekarral hívogat, de még a visszatérő formációk között is több az izgalmas színpadi produkció, friss lemezzel újrázó zenekar, úgyhogy mese nincs, ezúttal felkészülten, programtervvel kell az Óbudai-szigetre érkezni! Összeállításunk ehhez nyújt segítséget – bár néhány kiemelt program sajnos pont egy időben zajlik majd.
 

Prince
(augusztus 9., kedd, 19:00, Nagyszínpad)
A poptörténelem egyik legnagyobb géniusza, az 53 évesen is csúcsformában koncertező amerikai dalszerző-producer-multiinstrumentalista-énekes Prince (született: Prince Rogers Nelson) tavaly júliusi bécsi fellépésén két és háromnegyed órát játszott, és hat ráadásblokkot adott zenekarával – reméljük, első magyarországi koncertjén is bedobja magát.

The Maccabees
(augusztus 10., szerda, 15:00, Nagyszínpad)
A Nagyszínpad az elmúlt évtized brit indie-popjának második hullámával érkező, szépreményű, de az első ligába betörni képtelen Maccabees koncertjével nyit. Soha rosszabbat!

Terry Poison
(augusztus 10., szerda, 17:00, A38/WAN2 színpad)

A hangolódás jegyében megfelelőnek ígérkezik az izraeli Terry Poison trió rockos elemekkel tűzdelt elektro-popja. Csipkelődő, évődő, slágeres dalaik vannak, fesztiválos hangulatba lehet kerülni tőlük.

Empire Of The Sun
(augusztus 10., szerda, 19:30 Party Aréna)
2008-ban lépett fel a Szigeten az MGMT, három évvel később pedig ausztrál „testvérzenekara”, a Sleepy Jacksonból is ismerős Luke Steele vezette Empire Of The Sun is megérkezik hozzánk fantasy világba zárt szintis, a nyolcvanas éveket megidéző fülbemászó popdalaival, többek között a nagy slágerré vált Walking On A Dreammel és a We Are The People-lel.

Interpol
(augusztus 10., szerda, 19:45, Nagyszínpad)
A hívószavakkal nagyjából már mindenki tisztában van: a szeptember 11. után újjáéledő New York, a poszt-punk, és a Joy Division felől érkező sugarak az Interpol prizmáján keresztül megtörve. Aki kicsit is érdeklődik a popkultúra iránt, annak ott a helye, hogy megnézzen néhány zakós-inges harmincas férfit (még ha az eredeti basszusgitáros, Carlos D nélkül is), amint előadnak a kétezres évek fontosabb dalai közül egy tucatnyit.

Pulp
(augusztus 10., szerda, 21:30, Nagyszínpad)

A zakó-ing viselet itt is garantált, SZTK-keretes szemüveggel és egy cérnavékony testtel kombinálva, hiszen a figyelem középpontjában Jarvis Cocker lesz. Na, és persze az idei turnéhoz újjáalakult brit Pulp kulcsdalai (Common People, Disco 2000, Do You Remember The First Time?), az 1995-ös Different Class lemez klasszikus hattagú felállása, szóval egy újabb szelete a poptörténeti kánonnak. Megtekintése egyszerűen kötelező!

Hurts
(augusztus 10., szerda, 23:30, A38/WAN2 színpad)
Nemcsak hangzásukban idézik meg az oly sokak által gyűlölt vagy imádott évtizedet, hanem megjelenésükben is: úgy néznek ki, mint akik a Bros-casting utolsó előtti körében estek ki (már ha nem az 1936-os berlini olimpia megnyitó ünnepségén parádézó német úszók jutnak eszünkbe)” – írtuk a Hurts tavalyi bemutatkozó lemezéről. Akik a nyolcvanas évek szinti-pop hangzásában szeretnének elveszni egy órán keresztül, azok keresve sem találhatnak maguknak jobbat ennél a koncertnél.

La Roux
(augusztus 11., csütörtök, 16:30, Nagyszínpad)
Holott a La Roux hivatalosan duó, a zenekart általában a jellegzetesen felállított, vörös hajáról ismert Elly Jacksonnal azonosítják, nem is véletlenül. A szintén a nyolcvanas évek időkapszulájából előhalászott, eddigi egyetlen, 2009-es nagylemezen szereplő agyonjátszott slágerdalokat (In For The Kill, Bulletproof, Quicksand) nagyrészt ő szerzi, stúdiózenész-producer alkotótársát, Ben Langmaidet pedig nem viszi magával turnézni. Reméljük, az új – a szinti-poptól a hírek szerint eltávolodó – második La roux-lemez is hamarosan megjelenik.

Xiu Xiu
(augusztus 11., csütörtök, 17:00, A38/WAN2 színpad)
A Xiu Xiu nevét úgy kell ejteni, hogy „su su”, a Jamie Stewart vezetésével születő bolond, kattant zene pedig teljes természetességgel ingázik a fülbemászó dallamok és kitekert zenei megoldások között. Kétszer is jártak már nálunk, de nem lehet elégszer megnézni őket – „su-su bolondság!

Kasabian
(augusztus 11., csütörtök, 19:45, Nagyszínpad)
A Gallagher testvérekhez hasonlóan nagyszájú Kasabian tagjai attitűdben az Oasis nyomvonalán haladnak, zeneileg viszont belemarkolnak a Stone Roses és a Primal Scream tánczenébe oltott rockjába is. Ez már a harmadik (és egyben második szigetes) magyar fellépésük lesz, ám mivel időközben már elkészült a szeptemberre ígért negyedik Kasabian-nagylemez, jó eséllyel kapunk abból is ízelítőt, szóval már csak ezért is érdekes és aktuális lesz a koncert.

Crystal Castles
(augusztus 11., csütörtök, 20:10, A38/WAN2 színpad)
Kapucnis felsők, Alice Glass sikoltozása, zaj, káosz, videójáték-hangzás, mostanában már néha lassabb elektro-pop is, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a kanadai duó élőben – jó szokásához híven – a punk attitűd felől közelít majd a koncerthez. Sajnos a Cure-főnök Robert Smith – aki a Not In Love kislemezváltozatában énekel – nem lesz itt velük.

Hudson Mohawke
(augusztus 12., péntek, 01:00, A38/WAN2 színpad)
Hudson Mohawke név mögött rejtőző színészcsemete, Ross Birchard (a Batman filmekből ismerős Paul Birchard fia) DJ-ként keltett feltűnést egészen fiatal korában, saját zenéivel pedig dekonstrukcionista felfogásban alkot – többféle elektronikus stílust, dubstepet, hiphopot, electrót, chipmunkot és a már eleve olvasztótégely wonkyt keresztezve. Agyat megdolgozó, de lábakat is beindító esemény várható.

British Sea Power
(augusztus 12., péntek, 16:30, Nagyszínpad)
A British Sea Power fellépése igazán üde színfoltnak ígérkezik. Szimpatikus, alulértékelt együttesről van szó, amely a poszt-rocktól a new wave-en át a barokk popig húzódó széles skálát is ügyesen be tudja járni (Waving Flags címmel még egy klasszikus fesztiválhimnusza is van), ráadásul nagyon jó koncertzenekar hírében áll: a szextett tagjai egy idei fesztiválfellépésükön például robot- és medvejelmezekben mutatkoztak.

Skunk Anansie
(augusztus 12., péntek, 18:00, Nagyszínpad)
Az idei nagyszínpados fellépők közül egyértelműen a tíz-tizenöt évvel ezelőtt sikeres Skunk Anansie a leginkább múltidéző. Bár 2009-es újjáalakulásuk óta kiadtak még egy lemezt (Wonderlustre – 2010), az életmű legerősebb darabjai a kilencvenes években készült dühös, fülledt agit-rock dalok közül kerülnek ki.

Dizzee Rascal
(augusztus 12., péntek, 19:45, Nagyszínpad)
Dizzee Rascal rettenetes rondán hadaró, külvárosi fekete srácból lett viszonylag jól szituált popsztár, miközben végig megmaradt az angol hiphop (és grime) megkerülhetetlen figurájának. Van egy sor, kifejezetten fesztiválokra termett, agyeldobós száma, szóval garantált az őrületes bulizás a Nagyszínpad előtti területen.

Sly & Robbie feat. Junior Reid
(augusztus 12., péntek, 19:45, Világzenei Nagyszínpad)
A jamaikai nemzeti ritmusszekció, azaz a dobos Lowell "Sly" Dunbar és a basszusgitáros Robbie Shakespeare nemcsak a karibi szigetország összes stílusának legfontosabb beszállítója, de hangszeres közreműködőként és produkciós teamként látták a rocktörténelem egy jelentős szeletét. Őket látni ugyanezt jelenti. A velük érkező Black Uhuru-énekes Delroy "Junior" Reid szintén egy élő reggae legenda.

Peter Bjorn And John
(augusztus 12., péntek, 20:10, A38/WAN2 színpad)

Bár könnyen előfordulhat, hogy a közönség egy része leginkább a Young Folks miatt lesz kíváncsi a Peter Bjorn And John trióra, de éppen ezért lesz kiváló lehetősége a svéd indie-pop együttesnek, hogy megmutassa, a füttyös slágerén túl bőven rendelkezik egy órányi sokszínű, izgalmas poprepertoárral, főleg ha az áttörést meghozó 2006-os Writer’s Blockról bőven szemezget, és az idén megjelent Gimme Some számai mellett eljátszik néhányat a 2009-es Living Thingről is.

Deftones
(augusztus 12., péntek, 20:30, Rock-Metal Nagyszínpad)
A metál színpadról – a megunhatatlan Motörhead mellett, persze – szerintünk a sacramentói Deftones fellépése lehet a sziget legjobb koncertje, még ha ezzel nem is mindenki fog egyetérteni. Chino Moreno és társai legutoljára 2010-ben jelentkeztek a remek Diamond Eyes albummal, melyet eredeti basszusgitárosuk, a 2008-ban autóbalesetet szenvedett és hosszú időre kómába került Chi Cheng nélkül voltak kénytelenek rögzíteni.

Hindi Zahra

(augusztus 13., szombat, 17:00, A38/WAN2 színpad)
A marokkói származású Hindi Zahra az egyik legizgalmasabb új énekesnő a francia színtéren, amit az is jelez, hogy angol nyelvű Handmade című 2010-es soul-folk-dzsessz albumával rögtön elnyerte a két legfontosabb francia könnyűzenei díjat (az év felfedezettjének járó Prix Constantint és a Victoires de la musique-et, világzenei kategóriában).

 

Kate Nash
(augusztus 13., szombat, 18:00, Nagyszínpad)
Aranyos, kedves, bájos, de közben pimasz is – lehetne halmozni a jelzőket és keresni a szinonimákat, egy a lényeg: az angol Kate Nash még ha nem is lett Lily Allen-kaliberű sztár, de van jópár szerethető, slágeres, néhol játékosan csúnya cockney akcentussal előadott dala, amivel remekül ki tudja majd tölteni a rendelkezésére álló időt.

Kaiser Chiefs
(augusztus 13., szombat, 19:45, Nagyszínpad)
Az emlékezetes és slágeres gitárpop dalokra épülő 2005-ös Employmenttel berobbanó, majd a 2007-es Yours Truly, Angry Mobbal is jól szereplő, ám azóta egyre kevésbé izgalmas lemezekkel jelentkező leedsi Kaiser Chiefs 2008-as szigetes fellépése kissé fásultnak tűnt, ám Ricky Wilsonék most eredeti terjesztési formában megjelent új albummal érkeznek, ez talán adhat egy újabb lökést nekik, na meg egy esélyt, hogy újból elballagjunk a kedvükért a Nagyszínpad felé.

Buraka Som Sistema
(augusztus 13., szombat, 21:50, A38/WAN2 színpad)
A lisszaboni Buraka Som Sistema az angolai barkács-tánczene, a kudoro európai terjesztője, önfeledt bulizenéje pedig táncolásra, fesztiváli fieszta-hangulatra termett, itt csepegni fog az izzadság mindenkiről.

Gaslamp Killer
(augusztus 14., vasárnap, 01:00, A38/WAN2 színpad)
Hogy mi köti össze az Omega együttest és Flying Lotust? A válasz kiszúrja a szemünket: hát Gaslamp Killer. A Los Angeles-i DJ mixeiben az Omega is előfordult már, Flying Lotus-lemezeken pedig mint producer szerepelt (sőt Gonjasufi tavalyi lemezét is ő felügyelte). Szóval aki egyszerre akar hallani innovatív hiphopot, dubstepet vagy éppen hatvanas évekbeli pszichedelikus rockot, annak mondani sem kell, hogy merrefelé vegye az irányt szombatról vasárnapra váltva.

The National
(augusztus 14., vasárnap, 18:00, Nagyszínpad)
Internetes szakzsargonnal élve az Interpol New York-i ikertornya az öttagú National. Ugyanolyan jól öltözött férfiak játszanak szomorkás gitárpopot, csak a rideg, nagyvárosi Joy Division-hangzás mellé néhol melegebb tónusú alt.country és kamarapop is belép. A sajtó által folyamatosan ünnepelt zenekar magyarországi bemutatkozása erősen várt esemény, bár ehhez a zenéhez talán szerencsésebb lett volna egy későbbi idősáv vagy egy intimebb, sátras helyszín.

Kid Cudi
(augusztus 14., vasárnap, 19:30, Party Aréna)
Kid Cudi egyértelműen a Kanye West-iskola nebulója, olykor elektróba hajló, amúgy is szerteágazó hiphopja lemezen kissé egyenetlen színvonalú, de – a Day ’n’ Nite Crookers remixe révén – övé az elmúlt évek egyik legnagyobb crossover slágere, úgyhogy gyorsan meg fog telni a Party Aréna.

Manic Street Preachers
(augusztus 14., vasárnap, 19:45, Nagyszínpad)
A két évvel ezelőtti Szigeten már bemutatkozó walesi Manic Street Preachers a 2010-es Postcards From A Young Man album után már be is harangozza ősszel megjelenő új lemezét. James Dean Bradfieldék koncertje ezúttal is ajánlott, hiszen egy élőben lehengerlő zenekarról van szó, mely a fesztiválfellépéseken sorra eljátssza két évtizedes karrierje legfontosabb slágereit.

Marina And The Diamonds
(augusztus 14., vasárnap, 20:10, A38/WAN2 színpad)
Az elmúlt években erősödő brit csajos énekes-dalszerző vonalon a karakteres hangú Marina Diamandis nagy feltűnést keltett. Nem csoda, hiszen a görög származású walesi lány new wave-ből, elektro-popból és zongorás dalokból álló repertoárja bővelkedik emlékezetes dallamokban, színpadon pedig elbűvölő jelenség, ráadásul biztosan elhangzik majd valami a „70%-ban kész” második nagylemezről is. A Sziget egyik legjobb koncertjét várjuk tőle.

White Lies
(augusztus 14., vasárnap, 21:30, Nagyszínpad)
A londoni White Lies talán kicsit megkésve lépett rá a melankolikus poszt-punk Interpol és az Editors által kitaposott útjára, de még így is sikerült befutnia 2009-ben. A trió idei második lemeze nem sokat változtat a bevált formulán, fellépése mégis aktuálisnak számít.

Cowboy Junkies

(augusztus 14., vasárnap, 21:30, Pesti Est Világzenei Nagyszínpad)
A veterán kanadai Cowboy Junkies – melynek magját a három Timmins testvér adja, élen a gyönyörű hangú énekesnővel, Margo Timminsszel – két és fél évtizede szállítja megbízható színvonalon szomorkás, lassú sodrású country-folkos rockdalait. A torontói zenekar fellépése nem igazán számít „aktuálisnak” (bár mióta Margóék 2007-ben leporolták The Trinity Sessions című 1988-as csúcslemezüket, két új albummal is jelentkeztek), mi mégis ennek a koncertnek szavaznánk meg a Sziget méltó zárása titulust.

összeállította: Soós Csaba
 

a Recorder összeállítása ajánlott Sziget-fellépők videóiból 110 percben:

https://recorder.blog.hu/2011/08/05/programterv_a_szigetre
Programterv – biztos pontok a Szigeten

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr903128249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.