„Nagyon sok szabályt állítottunk fel” – Portishead

2011.07.15. 09:27, -recorder-

A Recorder munkatársai az elmúlt pár hétben számos fesztiválon megfordultak itthon és külföldön egyaránt, és most a szezon első szakaszának lezárultával – a Sziget és más augusztusi rendezvények előtt – sorra vesszük eddig elkészült anyagainkat. A hosszú Ting Tings-interjú („A Portishead volt az oka, hogy elkezdtünk közösen dalokat írni”) után következzék egy Portishead-villáminterjú a Balaton Soundról, ahol a bristoli zenekar adta messze a legjobb és legfontosabb koncertet – főleg, hogy ezt a legelső látogatást a kilencvenes évek közepe óta várta már a magyar közönség. A három különbőző évtizedben született tagok, a sebzett hangú énekesnő Beth Gibbons (46), a ritmushangszerek mellett néha gitáron vagy basszuson is játszó DJ-producer Geoff Barrow (39) és a veterán gitáros Adrian Utley (54) – három kísérőzenészükkel, köztük a legutóbbi Radiohead-fellépéseken is besegítő Clive Deamer dobossal – az 1994-es Dummy című debütálás hat kulcsdala és az 1997-es címnélküli második Portishead-album két kiragadott szerzeménye mellett a 16 számos program felét 2008-as lemezükről, a triphoptól kísérleti irányokba elrugaszkodó Thirdről válogatták. A zamárdi fellépés előtt a trió férfitagjaival készült ötperces interjúnk – miután az rögtön kiderült, hogy a negyedik album semmilyen állapotban nincs még – szintén a 2008-as visszatéréstől indult.

- Az első két album után bő tíz évet kellett várnunk a harmadik lemezre. Hogyan gondolkodtatok a zenekarról ez alatt az egy évtized alatt? Felmerült-e például közben bármelyik ponton is, hogy nem lesz harmadik lemez, hogy már nem lesz többé Portishead?

Geoff: - Mindig azt mondogattuk, az nem lehet az alapállás sohasem, hogy nem lesz. De most már nem is tudom. Ha most visszatekintek arra az időre – mit tudhattuk?

Adrian: - Ez azt jelenti, hogy mindig is az volt az alapállás, hogy lesz. Mert mindvégig azon voltunk, afelé haladtunk, hogy legyen.

Geoff: - A lehetőség persze fennállt, hogy ne legyen, de végül lett.

- De miért került végül mindez tíz évbe?

Adrian: - Mert más dolgokat csináltunk, mással foglalkoztunk, és nem volt megfelelő az idő, hogy elkészítsünk egy lemezt. Geoff és én dolgoztunk anyagokon, félútig el is jutottunk…

Geoff: - És elég rossz volt.

Adrian: - Hát nem volt elég jó. Egyáltalán nem.

Geoff: - Nincs értelme, hogy a Portishead előálljon egy albummal, ha nincs valami mondanivalónk vele. Márpedig volt egy pont, ahol kifutottunk abból, amit és ahogy mondanunk kell, elveszítettük a szemünk elől a kitűzött célt, bármi is volt az abban az időben. Szóval fogtuk magunkat, és inkább más dolgokat csináltunk helyette, de igazából főleg csak töltekeztünk különféle hatásokból. Miközben másféle dolgokat csináltunk, új módozatokat tanultuk, hogy hogyan csinálhatjuk a dolgokat másféleképp, hogy amikor majd újra visszatérünk a Portisheaddel, fel tudjuk majd használni mindezeket. És pontosan ezt is tettük.

- Beth és ti hogyan működtök együtt a dalszerzésnél? Hogyan születnek meg a számok? Konkrétan hogy néz ki nálatok a dalszerzési folyamat?

Adrian: - Mindig más és más.

Geoff: - Mindig más és más módon, igen. Kiindulhat egy zenei alapból, vagy egy gitárriffből vagy egy dalból, amit Beth megírt. Nagyon sok módja lehet, hogy maga a dalszerzői folyamat működjön nálunk.

- Változott ezen a téren valami az évek során? Nehezedett ez a része a közös munkának? És merre változhat ez egy esetleges negyedik albumnál?

Geoff: - Azt hiszem, mindig nehéz volt. A dalszerzés nálunk különösen nehéz folyamat. Vannak, akiknek könnyen megy a dalszerzés, aztán a lemezfelvételt találják nehéznek. Mi a lemezkészítést elég könnyűnek találjuk, de magát a dalszerzési folyamatot hihetetlenül nehéznek. És nem tudom elképzelni, hogy a dalszerzés a jövőben bármennyivel is könnyebbé válhatna számunkra.

Adrian: - A Portisheaden kívül, más projektekhez is írunk zenét, mindannyian, és az mindig sokkal könnyebb, mert ott nincsenek meg ugyanazok a szabályok, amiket a Portisheadre alkalmaztunk. Nagyon sok szabályt állítottunk fel, hogy mit csinálhatunk és mit nem, mit nem akarunk és mit szeretnénk. És mindez sokkal nehezebbé teszi a munkát. De a végén olyan zene születik, amit senki mással nem tudnánk csinálni.

koncertfotók: Stern Gábor

közeli fotók + interjú: Déri Zsolt

www.portishead.co.uk

 

a Dummy című 1994-es bemutatkozó album legismertebb dala, az Isaac Hayes-hangmintára épülő Glory Box:

a Portishead tízperces rövidfilmje 1994-ből, a To Kill A Dead Man:

az 1997-es második album Only You című dalának klipje Chris Cunnighamtől:

a 2008-as visszatérő album Machine Gun című száma:

az eddigi utolsó Portishead-szám, a 2009-ben megjelentetett Chase The Tear:

https://recorder.blog.hu/2011/07/15/portishead_interju
„Nagyon sok szabályt állítottunk fel” – Portishead

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr803068979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.