Találkozunk a bíróságon! – 2.rész: Anna Gordy kontra Marvin Gaye

2011.01.14. 09:20, -recorder-

A szórakoztatóiparban rengeteg a pénz, márpedig ahol sok a pénz a reflektorfényben, ott sokat pereskednek is érte – és miért pont a könnyűzene lenne ez alól kivétel? Plágiumperek, zsarnok kiadók és szabadulni kívánó művészek, feldühödött szülők a sátáni rockzene ellen, marakodás jogdíjakon és százalékokon, vagy lemezipari kapcsolatokkal megbolondított szokványos jogi esetek – lássuk csak a leghírhedtebbeket! Hetente jelentkező sorozatunkban George Harrison kacifántos plágiumpere után most jöjjön Marvin Gaye válása – és a furcsa vagyonjogi egyezségnek köszönhető poptörténeti klasszikus.
 
A szerelemnek jó esetben házasság, a házasságnak rossz esetben válás a vége, azzal meg együtt jár a bontóper és a vagyonmegosztás, ami sokszor hosszas és nagyon kellemetlen procedúra. Énekelt már erről Deák „Bill” Gyula („Vagyonát egy ügyvéd, volt asszonyára játssza”) és Zorán is („És jött a leltár, az asszony, a lakás, az ügyvéd, a tanács”), de a témakör jóval előttük megihlette már például a Who-t is: az együttes 1965-ös első albumán hallható Legal Matter című dalt Roger Daltrey küszöbön álló válása inspirálta – inkább nem is ő énekelte a szöveget, hanem az érzelmileg, anyagilag nem érintett Pete Townshend („a házasság nem jó móka, ez innentől már a bíróságra tartozik, bébi”). Ha a házasfelek ráadásul még a popbizniszben is utaznak, az csak tovább bonyolítja a dolgot. Az Anna Mae Bullock néven született Tina Turner 1978-ban vált el felfedezőjétől, az őt előszeretettel ütlegelő Ike Turnertől, és a vagyonmegosztás során leginkább az addigra már nagyon jól csengő asszonynevéhez ragaszkodott (a közös vagyon java része így Ike-hoz került, Tina viszont – férje akarata ellenére – megtarthatta a Turner nevet). Ugyanebben az időben történt egy másik viharos soul sztár válás is – ott a válóper folyományaként egy kicsit bizarr, de annál nagyszerűbb lemez született. Jöjjön Marvin Gaye és az 1978-as Here, My Dear album története!
 
A fiatal és nagyon jóképű Motown session-dobos, Marvin Gaye 1964 elején, 24 évesen vette feleségül a nála 17 évvel idősebb(!) Anna Gordyt, a kiadófőnök Berry Gordy nővérét. Hogy ez miért volt jó neki, arról lehet tippelgetni: talán arra gondolt, a Motown-vezér sógoraként hamarabb nyílnak meg előtte az ajtók, vagy csak biztonságra vágyott, vagy simán csak arról volt szó, hogy fiatalon az érett, tapasztalt nőkre bukott. Mindenesetre Marvin Gaye a hatvanas évtized végére már a Motown legtöbb lemezt eladó férfi szólósztárja volt. Gaye-ék házasélete nem volt éppen balhémentes, ha például Marvin bekattant, elkezdte kidobálni neje méregdrága szőrmekollekcióját az ablakon. „Hú, apám, csak úgy repkedtek a csincsilla-, meg nercbundák: ha valaki odaparkol az ablak alá egy furgonnal, egy perc alatt meggazdagodott volna!” – emlékezett vissza évek múlva egy családi barát. Azért Gaye-nét sem kellett félteni: ha már nagyon elege volt, levette a cipőjét és azzal verte férje fejét – ezt a mélyen emancipált technikát idegenek előtt is nagy lelkesedéssel alkalmazta.
 
Az igazi gondok azonban 1973 körül kezdődtek, amikor a még mindig csak 34 éves sármőr Gaye megismerkedett Slim Gaillard híres amerikai dzsesszmuzsikus lányával, a nála 17 évvel fiatalabb, éppen 17 éves Janis Hunterrel. Villámgyorsan két gyereket is csinált neki, és az új múzsa ihlette az 1975 folyamán felvett, 1976 elején megjelent I Want You albumot is, amivel Gaye egy icipicit messzire ment. A lemez tulajdonképpen felesége megcsalásának soundtrackje, erotikus nyögdécselésekkel díszített, korhatárkarikás kámaszútra-diszkó, olyan dalcímekkel, mint az Érezd a szerelmemet belül, és olyan szövegekkel, mint „imádom, amikor kiadod azokat a hangokat”. A Soon I’ll Be Loving You Again dal például konkrétan arról szól, hogy ha hazajön Janis, akkor orális szexben lesz részesítve, de nagyon alaposan, a szám végén pedig Gaye egy olyat ordít, mint aki épp ráránt a felvevő helyiségben. „Konkrétan padlót fogtunk a stúdióban” – nyilatkozta pár éve a Mojo magazinnak Leon Ware, a lemez producere. „Baromi jó volt, de azért megkérdeztem Marvint, ezt komolyan gondolja-e. Igen, mondta, hagyjuk csak benne!”

Gaye-nek a lemezzel sikerült tökéletesen megaláznia feleségét és sógorát/főnökét – a gyerek- és feleségtartással szigorított válókereset a bíróságon durva hónapokat ígért. Marvin anyagilag nem volt túl jó helyzetben ebben az időben, az adófizetési fegyelem sosem tartozott az erényei közé, hatalmas összegekkel tartozott az államnak és több zenészének is, és olyan költséges hobbijai voltak, mint a golfozás vagy a kokain. A bontópert 1977 elején lezáró vagyonjogi egyezségbe – figyelemmel az énekes teljesítőképességére – az is bekerült, hogy következő stúdióalbuma bevételeiből 600 ezer dollár (307 ezer a lemezelőlegből, 293 ezer a majdani jogdíjakból) a volt feleségét illeti majd.
 
Gaye nem túl boldogan látott munkához: „Azt gondoltam, bemegyek a stúdióba, és lezavarom gyorsan az egészet, csinálok valami gagyi lemezt. Minek törjem össze magam, amikor úgyis Anna lát majd pénzt belőle?” A dolgok aztán másképp alakultak: a hetvenes években Marvin Gaye akkor sem tudott rossz lemezt csinálni, ha direkt ilyet akart! Míg az I Want You-t szeretője ágya, a Here, My Dear című dupla albumot megromlott házassága és a válási procedúra minden keserűsége inspirálta – ez lett élete utolsó igazán jó nagylemeze. „Mély szenvedélyből született az az album. Teljesen megszállott lettem. Úgy éreztem felrobbanok, ha nem adok ki magamból minden szart.

A címadó nyitószám, a Here, My Dear már eleve nem hagy kétséget, miről szól a lemez: „El kell árulnom, ez neked szól ... ezt akartad, itt van, drágám ….. de lehet ,hogy nagyon nem fog tetszeni..” A dupla album dalai aztán a továbbiakban végigveszik a kapcsolat stációit a megismerkedéstől (I Met A Little Girl), a házasság összeomlásán át (When Did You Stop Loving Me, When Did I Stop Loving You) egészen az új szerelemig (Falling In Love Again). A You Can Leave, But It's Going To Cost You a válóperes tárgyalást is megidézi, az Is That Enough című dalban meg olyanok szerepelnek, hogy „a bíró úgy ítélt, biztosítanom kell az eddigi életszínvonalát… de valaki mondja meg, miért kell még az ügyvédi költségeit is nekem fizetni….. ez egy vicc, ide egy spanglit!” Az album rajzos belső borítója is zseniális: egy ÍTÉLET nevű stratégiai társasjáték látszik rajta, egyik oldalon Gaye zongorája és stúdióeszközei, a másikon bankjegyek, autó, ház és ékszerek. A tábla felett átnyúlva férfikéz ad át épp egy lemezt egy nőnek…


 
A Here, My Dear az 1978. decemberi megjelenés idején nem lett nagy siker. Pár kritikusnak tetszett, de inkább bizarrnak és furcsának találták, a lemezvásárlók meg nem voltak kíváncsiak rá: a hetvenes években ez volt Gaye legrosszabbul fogyó albuma. De legalább a Gordy családot sikerült megint jól felbosszantani vele: Berry a kommerciális bukta miatt dühöngött, Anna pedig egy újabb pert fontolgatott a már-már becsületsértően személyes szövegek miatt. Nyilvánvaló volt, hogy Marvin Gaye-nek nincs maradása a Motownnál (még egy nagylemeze jelent meg a kiadónál, aztán a Columbia Recordshoz szerződött). Janis Huntert még 1977 októberében elvette feleségül, de két év múlva már nem voltak együtt, mert a nő lelépett egy másik soul szívtipróval, Teddy Pendergrass-szal, aki akkoriban épp Gaye egyik fő riválisa volt. (Hozzá képest még Gaye is csak kispályás kandúrnak tűnt, hiszen Teddy úgy tudott szexuál-búgni, mint Barry White, és ehhez még ráadásul úgy nézett ki, mint egy núbiai gladiátor. Egy időben olyan koncerteket adott, amelyekre csak és kizárólag nők mehettek be!).

Marvin Gaye 1982-ben rögzítette utolsó nagy slágerét, a Sexual Healinget és az annak révén szintén Top 10 sikerré váló Midnight Love albumot, majd 1984. április 1-jén, egy nappal 45. születésnapja előtt egy családi veszekedés alkalmával még nála is problémásabb apja agyonlőtte. Halálakor még mindig tartozott a maradék 293 ezer dollárral Annának.
 
A Here, My Dear albumot szinte mindenki elfelejtette. Az énekes halálának tízéves évfordulóján fedezték fel újra, amikor CD-kiadásban is megjelent végre. Ma már Gaye legjobb munkái között tartják számon, a Rolling Stone magazin még a Minden idők 500 legjobb lemeze listájára is feltette, 2007-ben bővített kiadásban is kihozták. Időközben még a sértett ex-feleség is megenyhült. „Eltartott egy ideig, de ma már el tudom fogadni Marvin minden lemezét” – mondta Anna Gordy Gaye, aki még ma is viseli hajdani férje családnevét.
 
Fábián Titusz

http://www.marvingayepage.net

 

Marvin Gaye: Soon I'll Be Loving You Again (1976) 

 

Marvin Gaye: Here, My Dear  (1978)

 

Marvin Gaye: Is That Enough  (1978)

 

itt pedig egy karrieráttekintő Marvin Gaye-válogatás 75 percben:

https://recorder.blog.hu/2011/01/14/talalkozunk_a_birosagon_2_resz
Találkozunk a bíróságon! – 2.rész: Anna Gordy kontra Marvin Gaye

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr402582583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása