Film készül a Pink Floyd-slágerben éneklő gyerekkórusról

2010.12.01. 07:30, -recorder-

Az 1979-es Another Brick In The Wall (part II)-ban hallható általános iskolai kórus történetét A királynő című film producere viszi a mozivászonra.
 
Egészen pontosan 31 éve jelent meg a Pink Floyd legendás The Wall albuma, mely harmincmillió fölötti eladásaival minden idők legnagyobb példányszámban fogyó dupla lemezének bizonyult. A monumentális mű hatása a mai napig érezhető, üzenete a mai napig aktuális, ráadásul egykori szerzője, Roger Waters jelen pillanatban is A Fal anyagát turnéztatja (amivel még egy amerikai zsidó szervezet rosszallását is sikerült kivívnia) – a Budapest Sportarénában majd 2011. június 22-én fog fellépni. Akad persze más aktualitása is a lemeznek: az Another Brick In The Wall (part II) című slágerben hallható gyerekkórusról és tanárukról játékfilm készül, A királynő című sokszoros díjnyertes brit mozi producerének, Andy Harriesnek az irányításával.
 
Harries szerint az egyelőre még címnélküli projekt „a Holt költők társasága és a Rocksuli találkozása” lesz, ugyanis a gyerekek tanára, az 1945-ös születésű Alun Renshaw az említett sikerfilmek Robin Williams, illetve Jack Black alakította főszereplőihez hasonlóan igencsak szokatlan módszereket alkalmazott munkája során, például fesztelenül cigarettázott és káromkodott a tantermekben. És – titokban, az igazgatőnő tudta és engedélye nélkül – azt is megszervezte, hogy a londoni Islington Green School 13-14 éves tanulói a konzervatív oktatás és az intézményes rend ellen lázadó szöveget énekeljenek egy rockzenekar lemezén („Nem kérünk az oktatásból! / Nem kell többé agymosás! / Se gúnyolás az osztályban! / Tanár! Szállj le rólunk már! / Hé! Tanár! Szállj le rólunk már! / Nem vagy más, csak egy új tégla, mit elnyel a fal” – szól magyar fordításban a 23 gyerek által kórusban énekelt versszak szövege). Renshaw nem sokkal a felvétel megjelenése után Ausztráliába költözött, ahol többek között a Sydney-i Operaház programjaiban is dolgozott, és az énektanítás mellett a komponálással sem hagyott fel.
 
Az iskolai kórus alkalmazása Bob Ezrin producer ötlete volt, aki már korábban is előszeretettel szerepeltetett gyerekeket lemezen: egy másik suliellenes himnuszba, az Alice Cooper-féle 1971-es School’s Outba is ő javasolta a gyermekkórust, Lou Reed 1973-as Berlin albumára pedig a saját csemetéi sírását rögzítette. Watersék először tiltakoztak azon ötlet ellen, hogy kiadják kislemezen a felvételt, de a végeredményt hallva meglágyult a szívük – és a diszkós sulykolású dal a zenekar történetének legnagyobb slágere lett, az Atlanti-óceán mindkét partján No.1 pozíciót ért el a listákon 1979/1980 fordulóján.
 
Ami a felvétel utóéletét illeti, a dalt több helyen betiltották (például Dél-Afrikában is), ráadásul a brit bulvársajtó rászállt a Pink Floydra, ugyanis a lapok szerint a zenekar nem fizetett elég pénzt az Islington Green Schoolnak és a diákoknak. Konkrétan 1000 fontot és dedikált lemezeket küldtek az iskolának, de egy ügyvéd a kétezres évek elején felmelegítette az ügyet, és az ezzel kapcsolatos jogdíjvita egészen a mai napig nem zárult le.
 
(rollingstone.com)

http://www.pinkfloyd.co.uk

a dal eredeti videoklipje 1979-ből:

 

a dal A Fal 1982-es Alan Parker-féle filmváltozatában:

https://recorder.blog.hu/2010/12/01/film_keszul_a_pink_floyd_slagerben_eneklo_gyerekkorusrol
Film készül a Pink Floyd-slágerben éneklő gyerekkórusról

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr172485127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása