Surf City: Kudos

2010.11.25. 16:51, -recorder-

(Arch Hill/Pop Frenzy, 2010)
 
Az új-zélandi Surf City 2007-es címnélküli hatszámos minialbuma az elmúlt évek egyik legkiválóbb bemutatkozása volt – kis túlzással egy egész ország indie rock kultúráját sikerült feltámasztania hamvaiból. Új-Zéland tehát fellélegezhetett, hogy immáron létezik egy zenekar, amelyik képes arra, hogy tovább vigye a déli szigetország negyedszázaddal korábban virágzó könnyűzenei hagyományait. A Surf City első igazi albuma, a Kudos (mely a cikkünk alján teljes egészében meg is hallgatható) egy újabb lépés ezen az úton. De hogy a jelentőségét megértsük, előbb vissza kell ugranunk három évtizedet az időben.

A nyolcvanas évek hajnalán, a világot uraló nyugati popsajtó előtt többnyire ismeretlen Új-Zélandon egy The Clean névre hallgató dunedini együttes egyik legelső dalának (Tally Ho!) köszönhetően kisebbfajta popkulturális forradalom robbant ki. Roger Shepherdre, a zenekar egyik rajongójára akkora hatást gyakorolt ez a végtelenül egyszerű, visító orgonafutamokkal felvértezett és punkos attitűddel előadott garázs-pop szerzemény, hogy pusztán csak azért, hogy megörökítse a Kilgour fivérek együttesének dalait, lemezkiadót alapított Flying Nun néven. A mindössze 50 dollárból felvett 1981-es Tally Ho! kislemeznek egészen az új-zélandi slágerlista 19. helyéig sikerült feltornáznia magát. Innentől kezdve nem volt megállás. Hamarosan ellepték az országot a Kilgourék által ihletett zenekarok (The Stones, The Rip, The Exploding Budgies). Hivatkozási alap lett továbbá a Sonic Youth (The Dead C), a Pixies (The 3D's), a shoegaze (Snapper), a brit gitárpop (The Chills, The Bats, The Verlaines). Sokan előszeretettel nyúltak vissza a helyi folk hagyományokhoz (The Renderers), kialakítva ezzel egy olyan egyedi hangzásvilágot (ez volt a Dunedin Sound), ami a kilencvenes évek elejére teljes mértékben Új-Zéland zenei védjegyévé vált. Az évek múlásával aztán némiképp alábbhagyott az őrület, az ezredfordulóra pedig – néhány zenekart leszámítva – szinte teljesen eltűnt a stílus a popzene térképéről. A kevés mostani versenyző közül a 2004-ben – egy házibuli alkalmával – alakult aucklandi Surf City tudott leginkább hű maradni a hagyományokhoz.
 
A kezdetben – egy Jesus And Mary Chain-dalcímből kölcsönzött – Kill Surf City néven ténykedő kvartett azonban nem csupán egy kivételesen zseniális „The Clean-reinkarnáció”. A gitáros-énekes Davin Stoddard és társai teljes mértékben a XXI. században élnek, csak néha előfordul, hogy eluralkodik rajtuk a nosztalgia. 2007-es bemutatkozó EP-jükön épp úgy fellelhető volt hatásában a jelenkor hangos gitárzenéje (Titus Andronicus, Japandroids, Cymbals Eat Guitars stb.) vagy az Animal Collective által iskolázott kaotikus furcsa popzene, mint a „dunedini konzervatórium” valamennyi tantárgya. Mára azonban valamelyest változott a helyzet. A 2010 őszén megjelent Kudos című első nagylemezük is úgy csilingel, zúg-búg, karcol, akárcsak az elődje (és még véletlenül sem mond nemet a gyökereire), de már sokkal nagyobb kísérletező kedvvel teszi mindezt. Háttérbe szorultak az azonnal ható vokálok, utat tört magának a pszichedélia, a jórészt másfélszeres hosszúságúra duzzadt dalok pedig sokszor egyetlen hatalmas masszaszerű refrénből állnak. Ettől kicsit komplikált lett az összkép, de korántsem vált emészthetetlenné. Ha elég időt szán rá az ember, még a majd’ nyolcperces, Beach Boys-os motívumokra épülő, krautrockkal kacérkodó Ice Lakes is kezes báránnyá válik.
 
Alapvetően tehát nincs probléma a végeredménnyel. Jól megkomponált, ügyesen szerkesztett dalok halmaza a Kudos, a múlt tapasztalataiból kiindulva azonban könnyen belátható, hogy a rövidebb, azonnal befogadható szerzemények jóval közelebb állnak a zenekarhoz. Szerencsére azért ilyesmiből sincs hiány a 11 számos lemezen. A rendkívül találó című Retro például gyönyörűen tiszteleg a múlt előtt, de a See How The Sun, vagy a CIA is van olyan remekbe szabott, hogy ne ejtsen csorbát a dunedini ősök által megteremtett kiwi pop íratlan törvénykönyvén. A tradíció folytatása érdekében azonban Stoddardéknak a jövőben is figyelniük kell arra, hogy a kísérletezés mellett továbbra is nyitottak maradjanak a hagyományosabb dalformák felé.
 
8/10
 
Szaák Zoltán

 
 
http://www.myspace.com/killsurfcitygo


 

az új albumhoz még nem készült klip, de itt egy a 2007-es EP idejéből:

Címkék: the clean surf city
https://recorder.blog.hu/2010/11/25/surf_city_kudos
Surf City: Kudos

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr832472911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása