„Glastonbury a legjobb fesztivál és kész!” –– Ben Challis-interjú

2010.11.09. 07:46, -recorder-

Ben Challis angol zenei jogi és környezetvédelmi szakértő, egyetemi tanár, a brit Glastonbury Fesztivál jogtanácsosa és médiajogainak felelőse. Amikor nem a legnagyobb európai popfesztivál jogi ügyeit intézi, akkor bolygónk jövőjének jobbításával van leginkább elfoglalva. Két tanítványával együtt 2006-ban megalapította A Greener Festival Ltd. nevű nonprofit szervezetét és a hozzá kapcsolódó Greener Festival díjat, mely a világ fesztiváljait környezetvédelmi vállalásaik alapján minősíti és tünteti ki (ezt a nemes díjat 2009-ben a Szegedi Ifjúsági Napok stábja is elnyerte). Glastonbury prókátora október végén Budapesten járt: Közép-Európa legnagyobb rendezvényszervezési és rendezvénytechnika szakkiállítása, az Event Expo keretén belül a fesztiválok és a környezetvédelem kapcsolatáról tartott érdekfeszítő előadást. Ben Challis a konferencia szünetében nyilatkozott a Recordernek.
 
 
- A pályádat ügyvédként kezdted. Hogyan kerültél kapcsolatba a környezetvédelemmel?
 
- Eleinte csak személyes szinten voltam érintett a környezetvédelemben. 2005-ben kezdődött az egész. Egy egyetem tanítok jogot félállásban, és az egyik tanítványom, későbbi cégtársam, Claire O’Neill keresett meg, segítsek neki környezetvédelmi jogban. A diplomamunka a fesztiválok „kizöldítésével” foglalkozott, és igazából ez volt az alapja az egész Greener Festival mozgalomnak. Elolvastam a disszertációját, és teljességgel lenyűgözött, hogy milyen részletességgel járta körbe a témát. Természetesen a legjobb jegyet kapta rá... Nem sokkal a diplomaosztója után találkoztunk, és gondolkodtunk rajta együtt, hogy mennyire jó lenne egy olyan honlap, ahol a fesztiválok szervezői tapasztalatokat tudnak cserélni egymással környezetvédelmi kérdésekben. Írtam a tanítványaimnak, hogy szükségem lenne egy „kockafejre” a weboldal elkészítéséhez. Ekkor írt Luke Westbury, a másik későbbi társalapító, hogy bár ő nem egy tipikus geek, de simán el tud készíteni egy használható oldalt. Három héttel később megnyitottam az oldalunk postafiókját, és tonnaszámra érkeztek hozzánk a kérdések. „Nagyon tetszik az ötlet, van-e még több információtok?” „Van-e tanácsadótok, akivel tudnánk környezetvédelmi ügyekben konzultálni?” Tehát eleinte semmi más célunk nem volt, csak az információ- és tapasztalatcsere biztosítása, egy olyan felületet létrehozás, ahonnan megtudhatod, hogyan tehető egy fesztivál környezetbaráttá.
 
- Már induláskor végeztetek kutatásokat, hogy felmérjétek a terepet?
 
- Igazából Claire szakdolgozata volt a kutatás maga, aminek keretében beszélgetett 13 fesztiválszervezővel és teljesen egyedül közel 700 embert kérdezett ki kérdőívével a zöld témakörben. Nem véletlenül sikerült olyan jól a szakdolgozata. Ez adta az alapját a későbbi kutatásainknak is, melyek során a fesztivállátogatók környezetvédelmi magatartásait vizsgáljuk. 2009-ben már a Q magazinnal karöltve végeztük a kutatást. Fontosnak tartom, hogy megismerjük mások véleményét, mert mindig lehet újat tanulni. Érdekes például, hogy erőforrások híján eddig még nem nagyon sikerült képet kapnunk a magyar fesztiválok szokásairól, de tavaly a British Council segítségével már készült egy felmérés a Szigetre látogatók utazási szokásairól. Az nagy segítség volt: egy irányba legalább már elindultak a dolgok.
 
- Milyen képet festett a fesztiválpiac a környezetvédelem tekintetében? Hány fesztiválnak vannak környezetvédelmi irányelvei általában?
 
- Nagyon vegyes képet kaptunk. Például Glastonbury és más nagyobb brit, illetve amerikai fesztiválok már régebb óta próbálnak ökotudatos úton haladni, csakis amiatt, mert a szervezőknek ez fontos. Vannak viszont fesztiválok, ahol – nem mondom, hogy nem foglalkoznak vele, de – a prioritási listájuknak valahol a végén kullog a téma. Pedig ezek ma már nem elhanyagolható szempontok, már ha csak a dolog tisztán gazdasági vetületeit nézzük. A kommunális adó évről évre 20-30%-kal nő, ezért a szervezők megnézik a büdzsét, és rácsodálkoznak: „Hú, 250 ezer euróba kerül a hulladékgazdálkodásunk!” És akkor megnézik, hogyan lehetne ezt csökkenteni valahogy. Előbb-utóbb mindenki elindul ebbe az irányba, tisztán matematikai okokból. De vannak fesztiválok, amelyeknek egyáltalán nincsenek zöld célkitűzései, mert egyáltalán nem is érdekli őket. A Greener Festival díjat idén 47 fesztiválnak ítéltük oda, három kategóriában, úgymint kiemelkedő, dicséretes és fejlődő. Ez még mindig kevés: képzeld csak el, hogy a világ összes országának összes fesztiváljához képest beszélünk 47 fesztiválról, amelyek túlnyomó része európai! És egészen biztosak vagyunk, hogy nagyságrendekkel több ökotudatos rendezvény van, amelyről egyáltalán nem is tudunk még – egyelőre.
 
- Gondolom ahhoz, hogy valaki megkapja a díjat, alapjaiban kell átgondolni a saját rendezvényét, annak struktúráját. De bármit is találnak ki a szervezők, a fesztiválok a beszállítók és szponzorok láncolatára épülnek rá. Mennyire könnyű őket meggyőzni a környezetbarát irányról?
 
- Talán a merchandise példáján lehet a legjobban szemléltetni a dolgot. Öt évvel ezelőtt nagyon szűk skálán mozgott a környezetbarát módon készült pólók és egyéb termékek listája, és természetesen nagyon drágán lehetett azokhoz hozzá jutni. Mivel keveset is adtak el belőlük, az áruk magasan az egekben volt sokáig. Mára ez megfordult: az eladott termékek 95%-a környezetbarát. Egyre többet adtak el belőlük, ez lejjebb vitte az árakat, és mivel szimplán üzletről van szó, egyre több gyártó kezdett el ilyen módon termelni. Mégiscsak üzletemberek, megérzik, hogy miben van a nagy üzlet, és természetes, hogy ilyen irányba haladtak a dolgok. Ugyanakkor a zenészek is irányíthatják a beszállítókat, hiszen ők kijelenthetik: „A mi zenekarunk pólói csakis fair trade pamutból, a kitűzőink csakis újrahasznosított műanyagból készülhetnek!
 
- Mennyi idő kell ahhoz, hogy ökotudatossá váljon egy fesztivál?
 
- Pár év kevés ehhez, a beszállítói lánc nem reagál túl gyorsan, hacsak nincsenek rákényszerítve, hiszen alapvetően a piaci viszonyok irányítják őket. Ha kevés fesztiválnak vannak környezetvédelmi irányelvei, akkor a beszállítók sem hamarkodják el a dolgot. Ha például olyan nagy brit fesztiválok, mint a T In The Park vagy Glastonbury környezetvédelmi irányelvek mentén választják ki a megfelelő beszállítókat, akkor az összes beszállító elkezd gyorsan alkalmazkodni, mivel ha nem teszi, piacot veszít. Ehhez persze kellenek a számok, minél több vevő akad, annál hamarabb történik meg a váltás. Egy kis fesztivál önmagában kevés a változáshoz.
 
- A kulcsot a változás eléréshez a zenészek jelentik?
 
- Már egyre több zenekar szerződésének van olyan zöld melléklete, ami eddig csak javaslatként funkcionált, de mostanában már kezdenek elvárásként tekinteni rá. „Szeretnénk ha lenne újrahasznosító pont a fesztivál területén.” „Re:Pohárban szeretnénk az italunkat megkapni.” „Nem kérünk fölöslegesen sok ételt a backstage-be!” „A hangpróbát követően kapcsolják le a színpadi áramforrásokat, hogy ne pazaroljanak vele!” és így tovább... Szóval igencsak nagy szavuk van, ugyanakkor a másik végen ott a közönség is: ők is hallathatják hangjukat, kinyilváníthatják, hogy milyen körülmények között fesztiváloznának szívesen.
 
- Tudnál említeni pár ismertebb zenészt, aki használ ilyen zöld mellékletet a szerződésében?
 
- Hogy csak egy párat említsek hirtelen: a Radiohead, KT Tunstall vagy Jack Johnson (a hawaii szörfbajnokból lett dalszerző-gitáros-énekes szupersztárról köztudott, hogy napenergiával működtetett stúdióban készíti milliós eladású lemezeit – a szerk.). De rajtuk kívül is még sok művész van, aki igenis törődik azzal, hogy ténylegesen mekkora az ökológiai lábnyoma, és hogyan tudná még jobban csökkenteni azt. Persze azzal, hogy reflektorfényben vagy, még nagyobb a felelősséged, hiszen a média árgus szemekkel követi minden léptedet. Sting a legjobb példa erre. Ő az, aki szívén viseli az esőerdők sorsát, aztán a koncertje végeztével a magánrepülőgépén hagyja el a helyszínt. Akkoriban a bulvárlapok szétszedték őt, hiszen hogy lehet hiteles környezetvédő, ha 15 kamiont használ, és repülőgép szállítja a koncertfelszerelését kontinensről kontinensre. Aggódhat-e hitelesen a környezetért, ha a saját ökolábnyoma többszöröse az átlagnak? Nyilván nem. Ezért kockázatos egy ilyen témát felvállalnia a művésznek, hiszen amennyit használ, ugyanannyit árthat is a reflektorfény.
 
- Viszont a negatív reklám is reklám.  a környezetvédelem ügye legalább közszájon forog ekkor is…
 
- Ez persze igaz. Glastonbury is gyakran megkapja, hogy nem 100%-ig ökotudatos. Persze hogy nem, de évről évre törekszünk rá. Az egyik kollégám mondta egyszer: a leginkább környezettudatos fesztivál az, amit soha nem rendeznek meg. Ugyanígy a legbiztonságosabb koncert, ahol nincs zenekar, nincs közönség, nincs felszerelés és nincsenek biztonságiak sem... A Roskilde fesztivál szervezői mondták egyszer azt az elsőre furcsának tűnő teóriát, hogy egy fesztivál valójában negatív széndioxid-kibocsátással rendelkezik. Na persze, mondják a szkeptikusok, hiszen ha csak a százezer ember odautazását nézzük, már meg is dőlt az elképzelés. Igen ám, de az a százezer ember mindeközben napokig nem használja az otthoni elektromos készülékeit, nem használja az otthoni csapvizet és nem tévézik. Közös vízellátást használnak, és nyilván kevesebb vizet, mint otthon a kádban. Közös konyhán készül az ételük, nagyságrendekkel kevesebbet fogyasztanak, az autójukat is lerakják a bejáratnál és napokig csak gyalog közlekednek. Összességében minden szinten kevesebb energiát pazarolnak el. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a fesztivál építésének és a lebonyolításának önmagában mekkora ökológiai lenyomata van.
 
- Beszéljünk a Glastonbury Fesztiválról! Október elején azt olvashattuk a hírekben, hogy idén megdöntöttetek egy újabb rekordot: a 2011-es rendezvényre – anélkül, hogy akár egyetlen fellépő nevét is kihirdettétek volna – alig 4 óra alatt elkelt az összes jegy! Mi a titkotok?
 
- Csak annyi, hogy Glastonbury a legjobb fesztivál és kész! (nevet) Persze mondom ezt úgy, hogy épp ott dolgozom... Először 1993-ban jártam a helyszínen, kora ősszel. Láttam egy szép nagy farmot, nagyon tetszett. Aztán rákövetkező évben ellátogattam a fesztiválra, lenéztem a hegyről, és ameddig a szem ellát, sátrakat és boldog embereket láttam. Elképesztő volt. Michael Eavis (a farm tulajdonosa, a fesztivál szervezője az 1970-es indulás óta – a szerk.) az az ember, aki annak idején volt egy álma, és zseniálisan meg is valósította azt.
 
- Az előadásodban említetted, hogy már a fesztiválra való odajutás az egyik legnagyobb környezeti terhelés.
 
- Olyan esetben, ha közösségi közlekedéssel megközelíthető, a város közepén helyet kapó eseményről van szó, nincs gond. Amint elhagyod a város, a legtöbb ember számára a kocsi az egyetlen megoldás. Sajnos Nagy-Britanniában a vasúti közlekedés problémás, ezért a Glastonbury Fesztiválra is autóval érkeznek a legtöbben. Próbáljuk népszerűsíteni a telekocsizást, hiszen ha egy helyett négy ember utazik egy autóban, az költséghatékonyabb is, és a károsanyag-kibocsátás is a negyedére esik.
 
- Milyen üzenetekkel és hogyan próbáljátok ökotudatosságra formálni a látogatókat?
 
- Vannak és mindig is lesznek olyanok, akik csak a kedvencükért mennek el egy fesztiválra, és nagyjából semmi más nem érdekli őket. De alapvetően hiszem, hogy a fesztivállátogatók fogékonyak az újdonságokra, és szeretnek tanulni. A Zöld Zóna nevű helyszínünkön péládul a fenntarthatóság alapjaitól elkezdve egészen a gázkibocsátáson át az újrahasznosítás lehetőségein át mindennel megismerkedhetnek. Például ha van vízcsap, akkor anélkül olthatod a szomjadat, hogy újabb PET palackot kellene vásárolnod. Az üzeneteink így „kényelmesen” érnek célba: nem ordítozunk, nem „hittérítünk”, csak finoman felnyitjuk a szemüket. Azért is jók a fesztiválok, mert több nap alatt már egészen biztosan eléred az emberek nagy részét, míg egy kétórás klubkoncerten esélyed sincs ilyesmire. Ha csak Glastonbury minden tizedik látogatója elgondolkodik, és hazatérve odafigyel a szelektív szemétgyűjtésre, vagy a saját vízfogyasztására, már jók vagyunk: húszezer embert sikerült megnyerni az ügynek, és ez szerintem jó eredmény.
 
- A Glastonbury Fesztiválon a színpadra lépő zenészek is üzennek ilyen témában a közönségnek?
 
- Thom Yorke, a Radiohead frontembere mondta egy alkalommal, hogy már alig várja, hogy közösségi közlekedéssel jöhessen a fesztiválra. Persze, azt mi is nagyon várjuk, drukkolunk neki, de vajmi kevés rá az esély.
 
- Thom Yorke nem népszerűsítette a legzseniálisabb „merchandise” terméketeket, a bio-sátorkarót?
 
- Nem, nem, azt elfelejtette. (nevet) A fesztivál egy farmon zajlik, ez köztudott. Minden évben komoly problémánk volt abból, hogy a rendezvény végeztével a sátorhelyeken rengeteg fémből készült sátorkarót hagytak el az emberek. A farm tehenei legelészés közben pedig rendszeresen megették ezeket – gondolhatod, hogy nem annyira segített az emésztésüknek. Így gyártattunk komposztált anyagból készült sátorkarókat, amelyekhez rögtön a bejáratnál juthattak hozzá a látogatóink. Ezeket aztán nyugodtan ott is hagyhatják, az állatoknak semmi bajuk nem lesz, hiszen kényelmesen megemészthető anyagról van szó.
 
- Mit gondolsz a fesztiválpiac helyzetéről, jelenéről és jövőjéről?
 
- Az elmúlt években elképesztő telítődött fesztiválpiac, túlságosan fel is hígult. Megjelentek olyanok, akiknek fogalmuk nincs a szervezésről, csakis üzleti vállalkozásként tekintenek rá, szemük előtt csakis a remélt bevétel lebeg. Persze számos nagy bukásra is volt példa: sokak számára kiderült, hogy nem is olyan könnyű műfaj ez. De pozitív példa is akadt: a Sonesphere fesztivál pár évvel ezelőtt még sehol nem volt, idén pedig már 30 országban rendezték meg utazófesztiválként. Hiába, a rock és metál rajongók világhírűek a lojalitásukról! Általában véve viszont a jegyárak is elszabadultak, némely fesztiválra 200 euró alatt nem jutsz jegyhez, és akkor még egy sört se ittál! Amerikában az élő koncertezés iparága 60%-os visszaesést produkált az egy évvel korábbi adatokhoz képest – túl sok nagy zenekar túl rövid időn belül indult turnéra, és az emberek pénztárcája képtelen volt tartani a lépést.
 
- Félmilliós megafesztivál vagy tízezres nézőszámú „kicsi” – melyik lesz a trend?
 
- Mindkettő, és ez így van jól. Számos kis fesztivál van, ami nem is akar nagyra nőni, mert már így is nagynak számít a hétezres látogatószámmal. Angliában a Shambala fesztivál eredetileg egy privát partinak indult, csak kinőtte kissé kinőtte magát. Igazából mindegy, hogy kicsi, vagy nagy – a lényeg, hogy a célközönségéhez a végsőkig lojális legyen!
 
- Végezetül valami általános jótanács a fesztiválszervezőknek?
 
- Gondolják végig, hogy hogyan tudják környezeti szempontból fenntarthatóvá tenni a rendezvényüket! Ami fegyvertény: nyugodtan mondhatjuk, hogy egy fesztivál manapság sokkal nagyobb hatással tud lenni az emberekre, bármilyen ott elhangzó üzenet hamarabb célba ér, mint egy tanár, egy cégvezető vagy egy politikus szava. És mivel a média is nagyobb figyelmet szentel rájuk, egy-egy fesztivál több, mint koncertek halmaza: a társadalmi felelősségvállalás fontos fóruma.
 
 
interjú+fotók:
Molnár Ádám

http://www.agreenerfestival.com
http://www.glastonburyfestivals.co.uk
 

egy teljes Radiohead-koncert a 2003-as Glastonbury Fesztiválról:

 

https://recorder.blog.hu/2010/11/09/glastonbury_a_legjobb_fesztival_es_kesz_ben_challis_interju
„Glastonbury a legjobb fesztivál és kész!” –– Ben Challis-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr272435279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.