Bonobo: Black Sands

2010.08.31. 04:13, -recorder-

(Ninja Tune/Neon Music, 2010)

 

A brightoni Simon Green – vagy ahogyan a nagyközönség ismeri: Bonobo – első lemezének megjelenése óta pontosan egy évtized pergett le, amit a brit downtempo sikerember derekasan végig is dolgozott. Aktivitásának eredménye immár négy nagylemez – a legfrissebb a 2010-es Black Sands, melynek zenekari turnéja szeptember 9-én a budapesti Gödör Klubba is elér.

A művésznevét egy majomfajtól kölcsönző Bonobo bemutatkozó albuma, a 2000-es Animal Magic még a helyi Tru Thoughts lemezcégnél jött ki, ahol az ifjú multiinstrumentalisa-DJ-producer olyan társakkal alapozta a cég hírét, mint Quantic (Will Holland), Jon Kennedy vagy TM Juke (Alex Cowan). A siker egyből beütött, Simont vállára vette a kritika, a közönség és a szakma is. Jó érzékkel, gyorsan le is csapott rá a Ninja Tune, és annak ellenére, hogy a Tru Thoughts is remek kiadó, a csábítással nem lehetett nehéz dolguk.

Az Animal Magic újrakiadása után a 2003-as Dial ’M’ For Monkey már a Ninja Tune-nál jelent meg, ahogy aztán a 2006-os Days To Come is. Persze az utat tarkította még jónéhány kislemez, egy remixeket összegyűjtő válogatás (a 2002-es One Offs… Remixes & B Sides), valamint egy klassz mixalbum (a 2005-ös Solid Steel presents Bonobo – It Came From The Sea). A kezdeti nyersebb hangzás albumról-albumra finomodott, ahogy a hangmintázást is mind gyakrabban egészítette ki az élő hangszerhasználat (ebben volt némi szerepe annak, hogy Simon időközben összeverbuvált egy koncertzenekart is, amivel már rendesen színpadra is állíthatta a produkciót). A harmadik albumon mindez már kiegészült egy nagyszerű énekesnő, Bajka hangjával is, de ennek ellenére a Days To Come lett a legkevésbé sikerült Bonobo-nagylemez: sehol nem akadt rajta egy olyan emblematikus kompozíció, mint a korábbi korongokról a Flutter, a Pick Up, a Kota, a Terrapin vagy a Sugar Rhyme.

A 2010 tavaszán piacra került Black Sands viszont ismét kellemes meglepetés: az elejétől  a végéig – a nyitó Prelude vonósaitól a címadó zárósszám himnikus fúvósaiig – nagy műgonddal felépített lemez. Úgy indul, mint egy jobb Ryuichi Sakamoto-filmzene, majd ez a hegedűs nyitány szépen átúszik a Kiara című szám electronica-downtempo elegyébe. Az ezt követő Kong is rendben van jól eltalált ritmikájával és hangmintáival, majd ezen az albumon is feltűnik egy díva, ezúttal egy fekete énekesnő, Andreya Triana, aki három jól sikerült dalban is bizonyíthat a lemez hosszában. Ezek közül az Eyesdownban az ostinato jellegű kattogó ritmus már önmagában is érdekes, de a simogató énekkel és dallammal alkotott kontrasztja egészen furán kellemes hatású. A két másik Andreya által énekelt dal (The Keeper, Stay The Same) szép, emlékezetes downtempo darab. Nem véletlen, hogy mindhárom szám megjelent külön kislemezeken is, remixekkel megtoldva, élő verzióban kibontva. Az igazi élő verziókat pedig a magyar közönség szeptember 9-én a Gödörben kapja meg Bonobo zenekari formációjától, a díszhelyen Andrey Trianával (akinek épp a napokban, augusztus végén jelent meg – a Ninja Tune-nál, Simon Green produceri segédletével – Lost Where I Belong című első szólóalbuma).


8/10

Suefo

https://recorder.blog.hu/2010/08/31/bonobo_black_sands_album
Bonobo: Black Sands

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr182260605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.