Egy éven belül duplázott nálunk a Depeche Mode, dupláztunk hát mi is: ismét Jankó Bálint (Clayfeet) nézte meg az aktuális budapesti DM-bulit, hogy összevesse a tavalyival, és Lékó Tomi lőtte mellé a képeket.
tovább →Egy éven belül duplázott nálunk a Depeche Mode, dupláztunk hát mi is: ismét Jankó Bálint (Clayfeet) nézte meg az aktuális budapesti DM-bulit, hogy összevesse a tavalyival, és Lékó Tomi lőtte mellé a képeket.
tovább →A most bejelentett majd 50 fellépő közt szerepel az Oasis első nagylemezével turnézó Liam Gallagher, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a nyolcszoros Grammy-díjas Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit Awards-on taroló Raye vagy a Spotify-milliárdos Tom Odell és a Bowie-imádó felforgató, Yves Tumor is.
tovább →
Az új lemezének jól áll, hogy Erika de Casier bátran nyúl a táncolhatóbb ritmusokhoz. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →Kultsarok rovatunkban olyan kevésbé ismert filmekre hívjuk fel a figyelmet, amiket valószínűleg amúgy nem jutna eszedbe megnézni. Ez a cikk először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →
Az All Life Long a magunkba tekintés, nem a felfelé nézés lemeze. Kali Malone ennyire konkrétan – és provokatívan – még nem fogalmazott. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →
Tisztességes mennyiségű névnapi felest döntenek magukba Hajdu Szabolcs új filmjében a szereplők, végül mégsem a piától készülnek be, hanem a spontán felszakadó őszinteségtől. Nyolc évvel az Ernelláék Farkaséknál után ismét két középkorú házaspár problémái pezsegnek fel, egyetlen helyszínen, pár óra alatt, csodálatos színészekkel. A színdarabként hosszú évek óta játszott magánélet-trilógia második darabjában, a Kálmán-napban minden picit hasonló, mégis nagyon más, mint az elsőben. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →Tavalyi telt házas koncertje után első albumával tér vissza az Opusba az ambientes jazz, a sokévszázados brit folk és a kortárs kamarazene finom keverékét játszó trió március 28-án.
Meglepően polírozott és részletgazdag debütáló album vagy újrahasznosított műfaji klisék tömege? A The Last Dinner Party biztos kézzel nyúlt az eszképizmushoz. Ez a kritika először a Recorder magazin 112. számában jelent meg.
tovább →