"Mi vagyunk a bot végén” – Interjú Kosinszky Gáborral, a CONCERTO Music egyik alapítójával

Az élő zenei iparágat a koronavírussal olyan csapás érte, amelynek rövid és hosszú távú hatásait csak felbecsülni lehet. 2020 nemcsak a zenészeknek és zeneipari háttérmunkásoknak okozott súlyos nehézségeket, hanem a koncertszervező irodáknak is, és még az idei év is rendkívül bizonytalan. Erről beszélgettünk az ország egyik legfontosabb rock/metál koncertszervező cége, a fennállása huszonötödik évfordulóját ünneplő CONCERTO Music egyik vezetőjével, Kosinszky Gáborral, aki elmesélte, miért lepte meg őket tavaly év végén a Nick Cave & The Bad Seeds turnéjának lefújása, mi a három legnagyobb kérdőjel az élő zene újraindulása kapcsán, és lehet-e Nightwish-koncertet szervezni a szociális távolságtartás jegyében. (címlapképen: a CONCERTO Music két ügyvezetője, balra Medvegy László, jobbra Kosinszky Gábor.)

Mivel teltek az év első hetei a CONCERTO Musicnál? Mennyiben más a helyzet, mint tavaly ilyenkor?

Azzal telt el ez a pár hét, mint az előző tíz hónap: a 2021 első felére tervezett koncertek sorsáról való gondolkodással, illetve a kora tavasziak átszervezésével. Néhányat már be is jelentettünk, és van még egy-kettő, ami átszervezésre vár, hiszen március-áprilisban még biztosan nem tudunk koncerteket tartani. Az előző 10 hónaphoz képest tehát nincs nagy változás, a tavaly ilyenkorhoz képest viszont hatalmas. Akkor a 25 éves rutinunkkal tartottunk heti egy bulit, kisebb-nagyobb klubkoncerteket, és arra készültünk, hogy a CONCERTO Music fennállásának történetében először egy éven belül három Arénás nagykoncertet szervezzünk. Mindhárom elmaradt, kettő véglegesen: a Nick Cave-koncert külön fájdalom, a Parkway Drive áprilisi koncertjét is elsodorta a járvány. A Nightwish az egész turnéját elhalasztotta, a budapesti koncertet idén május utolsó napjára tartogatjuk, de persze ott is erősek a kétségeink, hogy kap-e még egy fél éves halasztást. Fontos, hogy mi csak nemzetközi bulikat szervezünk, ami lényeges különbség egy általános koncertszervező céghez képest, illeszkednünk kell a külföldi turnékba, ezeknek az átidőzítése pedig jóval hosszabb és bonyolultabb folyamat.

Írtátok a Nick Cave-koncert lemondásánál, hogy meglepett titeket is a dolog. Miért?

Mert nem halasztotta, hanem lemondta a komplett turnéját. Egy ereje teljében lévő művész esetében ez érthetetlen. Hiszen nem hagyja abba a művészi tevékenységét, sőt, azt is tudjuk, hogy 2022-ben már szívesen vállal fellépést. Most a teljes európai szcénát cserben hagyta, a saját stábjának is fölösleges feladatot rakott a vállára, mert majd újra le kell szervezniük egy turnét.

Könnyebb-e bármivel is tervezni erre az évre, mint a korábbi hónapokban?

Annyiból talán könnyebb, hogy a vakcina mégiscsak a kanyarban van, a társadalmunk egy százaléka már beoltásra is került. Ez némi hitet adhat nekünk és a koncertre járó közönségnek, hogy előbb-utóbb újraindulhatunk – módosításokkal. Bár nem hiszem, hogy túl sok módosítást elvisel a gyakori koncertlátogató réteg, szerintem leginkább s "mindent vissza, vagy sehogy” elve fog érvényesülni. A jegyvásárlási kedv most került a legmélyebbre, de ez mindig is igaz volt januárra. A szaksajtót és az egészségügyi világ híreit olvasva az ember nem tehet mást, mint hisz abban, hogy esetleg nyárra, de még valószínűbb, hogy ősz közepére visszatérhet az élet. Ötven százalék esélyt látunk rá, hogy a nyári szabadtéri fellépéseinket meg lehet majd tartani, talán kevésbé esnek szigorúbb elbírálás alá, mint egy zárt teres buli. A nemzetközi koncertélet október-november előtt biztosan nem éled fel – ha a nyugati menedzsmentek is úgy ítélik meg, hogy mind a társadalmak beoltottsága, mind a határok átjárhatósága lehetővé teszi a turnézást, akkor fordulhat a célegyenesbe a dolog. Egységes átjárhatóság kell hozzá.

Ez min múlik?

A zeneipari szervezetek ehhez kevesek, a kormányok együttműködésére van szükség, EU-s vagy még szélesebb körű európai koordinációra. Tőlünk délebbre már rendszeres turnéállomásokat jelent például a szerb vagy a török piac, tehát még az uniós kooperáció is kevés lesz, hogy egy eredetileg 2021-re tervezett turnét meg lehessen valósítani. Ráadásul kiesett Nagy-Britannia is a Brexit miatt.

Az idei évre tervezett koncertjeitek mind tavalyról csúsztak át?

Nem mindegyik. Az őszi terveink közül még nincs is minden bejelentve. 90 százalékuk idénre halasztott koncert, de akad három-négy olyan buli is, amelyek eleve erre az őszre voltak kitűzve, vagy a vírus tudatában idejekorán úgy döntött a menedzsment, hogy ezt az időszakot célozzák meg.

A nagyobb nemzetközi zenekarok máskor is hónapokra-évekre előre terveznek. Most is vannak, akik már inkább 2022-re szerveznek turnét?

Az utóbbi tíz hónapban a másfél éves előretekintést látom én is, 2023-ra nekünk még nincs dátumunk. 2022-re céloznak azok, akik nem halasztanak, hanem most tervezik a közeljövőt.

Hogy zajlik egy ilyen egyeztetés – halasztás, visszamondás és akár visszafizetés – külföldi zenekarokkal, menedzsmentekkel? Komoly pénzek forognak kockán, tavasszal születtek is erről cikkek, főleg a Budapest Park jegyvisszatérítési nyilatkozata kapcsán. Kialakult erre valamilyen gyakorlat, biztosítékokkal vagy záradékokkal?

Nem, alapvetően nem alakult ki külön gyakorlat. Az utóbbi 20 évben tapasztalt folyamatok erősödtek most tovább, amennyiben még inkább a menedzsmentek akarnak diktálni. Igyekeznek elkerülni az efféle záradékokat, és érzésem szerint kicsit semmibe veszik a szervezői oldalról jelentkező problémákat. Elég csak arra gondolni, hogy van rendezvény, ami már másodszor kerül halasztásra, tehát már két meghirdetett dátum nem valósult meg; el lehet képzelni, hogy ugyanazt a jegyet kétszer vissza kellett téríteni. Szervezőként kétszer bukunk rajta, mivel van rajta jegyterjesztési jutalék, amit így duplán kifizetünk a semmire. Ez az anyagi veszteség nemigen hatja meg a menedzsmenteket. Sokszor kértük már az ősz folyamán, hogy ne fél évre tekintsünk előre, menjünk biztosra, egy év múlva esedékes periódust lőjünk be, mert munkát, költséget is spórolhatnánk. De mi vagyunk a bot végén.

Mekkora volt tavaly a bevételkiesés?

Ezt így nem tudjuk megmondani, még azt se tudjuk megsaccolni, hogy ha nincs vírus, milyen sikerrel zajlottak volna a betervezett rendezvényeink. De ha csak a két Arénás buli végleges elmaradását vesszük, százmilliós léptékről beszélünk, csak hogy hány százmilliós, azt nem tudjuk megállapítani.

Ezt mivel tudtátok kipótolni? Voltak tartalékaitól, költségcsökkentések?

Tartalékunk volt, egy rendes koncertszervező csak úgy tud megélni, ha rendelkezik büdzsével és nem csak a potenciális jegybevételre alapoz. Viszont virtuális korban élünk, a költségeinket nemigen tudjuk csökkenteni. Nem tartunk fent klasszikus irodát. Komolyabb rendezvényeknél 100-150 embert is foglalkoztatunk, nem beszélve a marketinges költségekről, de alapvetően két fős cég vagyunk. Összébb húztuk a nadrágszíjat, amennyire tudtuk. Kormányzati, zenei szervezeti támogatást nem tudtunk igényelni, nem fértünk bele egyik pályázati feltételbe se, mivel nem vagyunk se zenekar, se koncerthelyszín, se exportintézet, mi importtal foglalkozunk. Pedig fizetünk helyszínért, technikai és háttérstábért, marketingért, promócióért és adózunk  fővárosnak, államnak is….

Egyébként mikor lett tavaly egyértelmű, hogy nem lesz már 2020-ban koncert?

Jó kérdés, márciusban még abban bíztunk, hogy a 2020-as nyár megvalósulhat. Senki nem látta egyből a járvány ívét. De emlékszem, amikor áprilisban készítettek velünk interjút, akkor már egy évtizedben emlegettük a vírus hatásait. A COVID talán másfél-két évre teljesen megszünteti az élő zenés szórakozás lehetőségét, súlyos gazdasági nehézségeket ró a társadalomra,  és fontos a pszichológiai hatás, a félelem is. Hiába lesz vakcina, nem biztos, hogy mindenki szívesen menne tömegbe. Van már némi tapasztalatunk is: a 2000-es évek végi gazdasági válság nálunk 2012-2013-ban csapódott le. Akkorra jutottak el az emberek odáig, hogy muszáj megvonni maguktól a szórakozás különböző formáit, mert másra kell a pénz. Ezek késleltetett hatások, eleinte az ember még kapaszkodik a régi életébe, csak később dönt úgy, hogy olcsóbb terméket vesz, és nem megy moziba, koncertre.

Steel Panther

Mit gondolsz, mennyiben változhat a közönség koncertek iránti igénye?

Baráti körben szoktunk beszélni erről, ők szintén zeneszerető emberek, tudjuk, hogy szívesen látogatnának koncertet. De hogy valóban elmenne-e mondjuk egy családanya két-három gyerekkel vagy idős szülőkkel egy háztartásban, az nagy kérdés. Egy bizonyos réteg azonnal, hatalmas lelkesedéssel veti majd bele magát az élőzenés életbe, de ez mindössze 10-15 százalék. További 50 százalék az oltás után elmegy majd a fontosabb rendezvényekre. Ez viszont még mindig csak kétharmad, és az előző életünkben megsaccolható szám kétharmada nem lesz elég egy-egy rendezvényhez. A beoltottság mértéke és a határok átjárhatósága mellett a lélektan a harmadik, döntő kérdőjel. Hiába lesz minden szabad, ha a 17 éves kamasznak azt mondják a szülei, hogy kisfiam, nem mész sehova, vagy egy 40 éves felnőtt úgy érzi, még nem kockáztat idős szülőkkel otthon.

Tavaly volt több kísérlet a szociális távolságtartás jegyében tartott koncertekre. Ezeket mennyire látod reális opciónak?

Nekem az erről az első gondolatom, hogy ilyen áron inkább elmegyek kertésznek. Ilyen típusú rendezvényeket nem szívesen csinálnék, és magánemberként se mennék el rájuk. Valószínűleg nemcsak én vagyok ebben konzervatív, a hazai közönség nagy része is elutasítaná. Egy magas létszámú KISS- vagy Nightwish-koncert nem tud úgy megvalósulni, hogy minden harmadik széken ülnek emberek. Nem lehet úgy eloszlatni egymástól egy ekkora tömeget, hogy elférjenek az Arénában.

Arról mit gondolsz, hogy oltási igazoláshoz legyen köthető a koncertre való belépés?

E felé tartunk, csak így lehet kizárni a kockázati tényezőket. Oltáspárti vagyok, születésünk után is megkapunk jó néhányat, most kapunk még egyet. Különben még megközelítőleg sem fogjuk visszakapni a régi életünket. A közösségi élet gyakorlását igénylik annyira az emberek, hogy ez nem lehet nagy ár a visszaszerzéséért.

interjú: Huszár András