Filmrecorder. Búcsú egy különleges lótól - BoJack Horseman (kritika)

A BoJack Horseman hat év alatt az animációs önmarcangolás magasiskoláját mutatta be a Netflixen, miközben hollywoodi szatíraként is brillírozott. De hogyan sikerült befejezni az egykori szitkomsztár ló történetét? Ez a kritika először a Recorder magazin 80. számában jelent meg.

Akármilyen hihetetlenül hangzik, a tévézés újabb aranykorának egyik legmeghatározóbb sorozata egy antropomorf ló önpusztításáról és gyógyulási folyamatairól szólt. Elfelezett évaddal ért véget a BoJack Horseman, ami ember-állat szereplőihez hasonlóan egy furcsa hibrid. Nemcsak megférnek benne az infantilis szó- és képviccek a lélektani mélységekkel, a két szélsőség még tökéletesen ki is egészíti egymást. A netflixes széria
élcelődött a szórakoztatóiparon és elmerült égető társadalmi problémákban is, de a fókusz mindig azon volt, hogy lehet-e jó és boldog ember (vagyis ló) az egykori szitkomsztárból. Az utolsó évad ehhez hozzátett egy másik kérdést is: megérdemli-e egyáltalán a boldogságot BoJack Horseman?

A sorozat rajongóit nem fogja meglepni, hogy egyikre se kapunk egyértelmű választ. Pont ettől marad az utolsó pillanatig hű önmagához ez a különleges széria, ami ugyan megsínylette, hogy rövidre kellett fogni a befejezést, azért sikerült méltó módon lezárni BoJacknek és barátainak történetét. Az időhiány miatt nem minden konfliktust és gondolatot fejtettek ki kielégítően, továbbá a megszokott gegekből is kevesebb jutott az évad második felére,
de ez inkább csak szőrszálhasogatás a hat évadon keresztül elképesztő színvonalon teljesítő sorozattal szemben.

MOST ÉLJÜK A RAJZFILMSOROZATOK FÉNYKORÁT?

A BoJack Horseman valószínűtlenül magasra tette a lécet az elmúlt években, amit ha nem is sikerült újra megugrania, így is a saját szellemiségét meghatóan aláhúzó finálét kaptunk.

BoJack Horseman

hol látható: Netflix
osztályzat: 7.5/10
szerző: Rácz Viktória