qualitons_nagy_zld.jpg

Nagy a pörgés a Qualitons körül: áprilisban kiadták harmadik, eddigi legjobb albumukat, ami hamarosan megjelenik vinylen, de előtte még megjárták a híres texasi South By Southwest fesztivált. A frontember, G. Szabó Hunor mesélt a Red Hot Chili Peppers-es találkozás utóéletéről is.

Még Austinból hazaérve vetettétek bele magatokat a friss Echoes Calling lemez utómunkálataiba. Milyen áldozatokkal jár egy ilyen fesztiválra eljutni?

29187094_10155515685965945_8574955159115792384_n.jpgEleve nagy fejtörést okozott a zenekaron belül az, hogy ezt az egészet bevállaljuk-e. Legfőképpen a nagy anyagi kiadások miatt, amibe a repülőjegyektől kezdve az autóbérlésen át egészen a szállásig sok minden beletartozik. Ezért már a jelentkezés beadásán dilemmáztunk. Végül gitárosunk, Barna (Szőke Barna – a szerk.) javasolta, hogy adjuk be és majd meglátjuk, lesz, ami lesz. Fontos tudni, hogy többnyire családos emberek vagyunk, így már az is nagy vállalás harmincvalahány évesen, hogy kimenjünk két hétre Amerikába. Ebből a szempontból komoly áldozattal jár egy ilyen kaland. De persze marha jó volt, hogy mindannyian kijutottunk, hiszen egyikünk sem járt még az USA-ban. Érdekes volt belelátni az ottani helyzetekbe, abba, hogy mi hogyan működik.


Volt bármilyen elképzelésetek, ami beigazolódott vagy éppen ellenkezőleg, nem olyan volt?

Volt egy olyan kép a fejemben, hogy egy showcase fesztiválon kicsit nyitottabb a közönség. Ez például beigazolódott az egyik fellépésünkön. Volt egy nagyobb színpad, amin mi is játszottunk, ezt a Jansport és a Martens szervezte. Nagyon jó pontján van a városi fesztiválnak, így sok embert vonz. Úgy kerültünk oda, hogy beválasztottak minket tíz zenekar közé az SXSW fellépőiből, akiknek az volt a feladata, hogy készítsenek két-két videót. Egyet a zenéjükről, egyet a városról, ahol élnek. A videók alapján szűkült a kör három győztesre, és nagy örömünkre bejutottunk ezek közé, így játszhattunk ezen a frekventált helyen. Marha jó volt látni erről a színpadról az emberek szemében a pozitív csillogást. Lejöttünk a színpadról és a biztonsági őr volt az első, aki gratulált, hogy ez mennyire jó volt. (nevet)


Milyen volt a szereplésetek visszhangja?

Sok más szakmabeli mellett kint volt egy amerikai-angol koprodukcióban működő ügynökség. Írtak nekünk másnap, hogy nagyon tetszett a koncertünk és szeretnének találkozni a zenekarral. Aznap össze is jött a találkozó és szóba hoztak egy londoni zenekart, amellyel szívesen összepárosítanának minket. Arra gondoltak, hogy elkezdhetnénk együtt turnézni Nagy-Britanniában vagy akár Európában is. Jelenleg a menedzserünk ápolja velük a kapcsolatot, meglátjuk mi lesz belőle.


Az Echoes Calling kicsit olyan, mint egy nehezen feldolgozható, zseniális könyv, többszöri olvasást igényel. A dalok írása során mennyire próbáljátok feszegetni a korábban már elért határokat?

qualions2.jpgAlapvetően nincs tudatosság abban, hogy milyen dalokat írok, írunk, vagy hogy mennyire feszegetjük a határainkat. Most ez jött ki belőlünk. Ha volt egy extra téma, ötlet, ami nagyon megtetszett mindenkinek, arra ráflesseltünk és egyszerűen tovább bontottuk az adott dalt. Egyik hozta a másikat, így születtek kilencperces szerzemények is, és nem akartuk elvágni őket. Arra viszont törekedtünk, hogy experimentális legyen a végeredmény, hogy ne szorítsuk keretek közé magunkat. Ezáltal lett nagyon eklektikus az album.


Miként jött az ötlet a francia dalhoz, a Conte-hez?

A francia dal bizonyos értelemben kakukktojás a lemezen. Egyrészt a legtöbben ezt emelik ki, hogy milyen jó, másrészt le is válik lemez többi részéről. Egyébként ez Ernőnek (Hock Ernő basszusgitáros – a szerk.) egy régebbi témája, ami még a korábbi fúvós felállással született meg a fejében. Amikor készültek az új dalok, nem számoltunk ezzel a szerzeménnyel. Ám egy kicsit szorított minket a határidő és elővettük. Kipróbáltuk, hogy milyen lenne, ha billentyű játszaná a témát fúvósok helyett. Ennek az lett a vége, hogy marhára élveztük és felkerült a lemezre.


Az album ingyenesen letölthető mindaddig, míg készen nem lesz a vinylkiadvány. Miért döntöttetek úgy, hogy ingyenesen letölthetik az emberek?

Erről talán Barnát kellene megkérdezni, az ő ötlete volt. (nevet) Szerintem ez akár gegnek is felfogható, ezzel talán a vinylen való megjelenés fontosságát akarjuk érzékeltetni a digitális letöltéshez képest. Hiszen akik értékelik a jó zenét, azok adnak arra, hogy hogyan hallgatják azt, ráadásul ezek az emberek gyűjtik is a vinyleket. Szerintem pénzt kérni a digitális letöltésért egy picit a zenehallgatás kultúrája ellen megy. De persze ideálisan mi is ebből is élünk, szóval ez egy ördögi kör.


A zenekarnak a kezdetek óta van egy múltidéző hangulata, így magától értetődik a kérdés: nosztalgikus típus vagy?

Alapvetően igen, de már egyre kevésbé. Nem szeretjük azt, ha beskatulyázzák a Qualitonst a hatvanas évekbe, de persze mindenki szereti azt a korszakot a zenekarból. Én személy szerint a mai napig nem tudom pontosan megfejteni, hogy mitől érzem a hatvanas évek zenéjét többnek, mint ami azután született. Nem gondolom, hogy ez egyfajta makacs ragaszkodás a korhoz, egyszerűen annyira őszintén, tisztán és szívből zenéltek akkor a zenekarok, hogy nekem hitelesebb minden, ami akkor történt, a hangzásról nem is beszélve. Nyilván rengeteg értékes zene született azóta is, amiket szeretek is, de nekem ez máig nagyon élő korszak.


30705927_10155604087680945_8747265733748064256_n.jpg


A Red Hot Chili Peppers-es történet (az itt turnézó híres zenészek a szállodaerkélyről szerettek bele a közeli Duna-parton játszó Qualitonsba) olyan lökést adott nektek médiafigyelem terén is, hogy szerelemprojektből egy nagyon jól futó zenekarrá váltatok. Mi lett volna, ha egy másik nap léptek fel a Pontoonban?

Persze, ez egy nagyon jó kérdés. Nehéz megmondani, hogy mi lett volna, ha nincs ez az egész. Nagy figyelmet kaptunk, de az le is csengett, viszont a zenekar lelkesedése nem. Igyekeztünk annyit profitálni mindebből, amennyit még a jó ízlés határain belül lehetett. Jól seggbe rúgott minket ez az egész. Biztosan működtünk volna tovább, de talán nem olyan aktívan. Egyébként nekem mániám a „mi lett volna, ha” kérdéskör, de a csajom ilyenkor mindig fejbekólint, hogy ez mekkora faszság, hiszen ez van és kész! (nevet)


Említetted a jó ízlés határait. Azóta volt valamilyen kezdeményezés felőletek a Red Hot felé?

A zenekar fotósa volt a kontaktunk. Ő szervezte le akkor a találkozókat. Amikor tavaly megjelent a Shallow című klipes dalunk, akkor azt elküldtük nekik, de semmi komolyabb dolog nem alakult ki. Nem akartunk erre görcsösen ráakaszkodni, talán ennyi volt ebben.

interjú: Mihályi Dávid
fotó: Ács Kata


a remek friss album: 


az együttes 
Facebook-oldala

http://recorder.blog.hu/2018/06/10/_jol_seggbe_rugott_minket_ez_az_egesz_g_szabo_hunor_the_qualitons_-interju
„Jól seggbe rúgott minket ez az egész” – G. Szabó Hunor (The Qualitons)-interjú

A bejegyzés trackback címe:

http://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8614018070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.