Huszonöt éve, 1993. június 4-én mutatták be a magyar mozik Emir Kusturica egyetlen tengerentúli filmjét, az Arizonai álmodozókat. Európa szerette, Amerika nem kért belőle. Évfordulós cikkünkből kiderül, miért hasonlott meg a rendező a forgatás alatt, melyik hollywoodi sztárnak kellett kotkodácsolnia egy jelenetben, hogyan látják az európaiak Amerikát, és melyik legendás punk frontember énekelt a soundtracken a halálról.A 63. Recorder magazin Filmrecorder rovatának cikke.
„Az ötlet olyan, mint a hal. Ha megelégszel a kis halakkal, elég a sekélyesben horgásznod, de ha nagy halat akarsz fogni, mélyebbre kell menned. Lent a mélyben a halak nagyobbak és tisztábbak. Hatalmasak és elvontak. És gyönyörű szépek.”
 |
| Jerry Lewis és Johnny Depp az Arizónai álmodozók című filmben |
Az idézet szerzője, a nagy amerikai szürrealista, David Lynch 1990-ben jött ki eszeveszett road movie-jával, a Veszett a világgal. Alig egy évvel később egy 36 éves kelet-európai rendező fogott neki, hogy elmesélje a saját americana történetét, melyben időnként elrepül fent a magasban egy hatalmas, elvont hal. Emir Kusturica egyetlen amerikai filmjét, az Arizonai álmodozókat végül csak 1993-ban mutatták be Európában, ahol szép kört futott: Berlinben elvitte az Ezüst Medve díjat, nálunk is kultstátuszt vívott ki magának.
Az amerikai mozikba viszont csak hosszú fáziskéséssel, több mint két évvel az európai – és magyar – mozipremier után, 1995-ben jutott el, mindössze három moziban futtatták, így a 19 millió dolláros költségvetés 168-ad részét hozta vissza. Hiába éltette Roger Ebert, Amerika nem tudott mit kezdeni a filmmel.
Mit akar ez az őrült európai?
Kusturica száznegyven perces filmjét, amit egy közel négyórás első vágatból nyirbált vissza, és amiből az USÁ-ban a megbukott mozipremier után csak kétórás vágott változatot adtak ki VHS-en, valóban nehezen lehet bekategorizálni. Műfaja szerint tragikomédia, de ennyivel nem intézhető el a felvonultatott ötlet- és stíluskavalkád. Abszurd bohózat csap át Tennessee Williamst megszégyenítően fülledt, traumákkal terhelt romantikus háborúba, mágikus realizmus keveredik melodrámával. A film olykor teljesen szétesik, máskor varázslatos.
 |
| Pájer Lilla illusztrációja az Arizónai álmodozókról |
Hőse egy céltalanul kallódó fiatal fiú, Alex (Johnny Depp), aki halak számolásával keresi a kenyerét – ám mielőtt megismernénk New Yorkban, egy alaszkai eszkimó megpróbáltatásai ütik fel a filmet. Alex Alaszkáról álmodik, ám végül unokatestvére délre rángatja, Arizonába, kedvenc nagybátyjuk esküvőjére. Ekkor azt hisszük, tudjuk, merre tart tovább a film (az ő családi drámájukig), ám Alex fél órányi játékidővel később már kezdetleges repülőgépet épít új szerelmének, a negyvenes Elaine-nek (Faye Dunaway), akár egy harmadik Wright-testvér.
 |
| Faye Dunaway és Johnny Depp az Arizónai álmodozók című filmben |
A film megosztó utóéletét hányattatott forgatás előzte meg. A szerb filmrendező ekkorra már komoly európai sikereket tudhatott magáénak: A papa szolgálati útra ment Arany Pálmát, a Cigányok ideje pedig a legjobb rendezés díját zsebelte be Cannes-ban. Miloš Forman meghívására utazott New Yorkba, hogy a cseh rendező helyét átvéve a Columbia Egyetemen tanítson filmszakosokat. Másfél év után rádöbbent, mennyire torz kép alakult ki benne Amerikáról a hollywoodi filmeken keresztül, és egy tanítványa, David Atkins ötletéből dolgozta ki az Arizonai álmodozók forgatókönyvét e félig valós, félig elképzelt országról.
Az amerikai stúdió, a Warner Bros. elégedetlen volt Kusturica spontaneitást előtérbe helyező munkamódszerével. A forgatás egy évig elhúzódott, és amikor menet közben a stúdiófejesek azt kérték Kusturicától, hogy vágjon ki általa fontosnak ítélt jeleneteket, a teljes stáb Kusturica mögé állt, és hónapokig beszüntették a munkát. Egy werkfilmben el lehet csípni egy rövid, tanulságos beszélgetést Kusturica és a film francia társproducere, Claudie Ossard között, aki végig támogatta a rendezőt. Kusturica úgy fogalmaz: a rendezőasszisztens és a felvételvezető “minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megvédjenek.”
Mindent a stáb se tudott megvédeni. A film végére Kusturicáék leforgattak egy monumentális és egészen lenyűgöző, egyetlen 12 perces snittből álló zárójelenetet, melyben Alex megálmodja, hogy összeházasodik néhai nagybátyja fiatal menyasszonyával. Két hétig építették hozzá a díszletet, két napig próbáltak a színészekkel, és négy napig forgatták.
A jelenet Kusturica imádott Martin Scorsesejének steadicames csodáit idézi, mégsem kerülhetett be a végleges verzióba, mert a producerek túl lehangolónak találták, hogy Alex sakálrészegen, boldogtalanul támolyog végig a keserű vágyálmon.
Háborún innen, álmokon túl
A fenti werkfilm végén az ujjatlan trikós Kusturica motorra pattan, és magányosan elrobog az arizonai pusztaságban. Van valami melankolikus ebben a záróképben, mintha Steve McQueen menekülne kilátástalan helyzetéből A nagy szökésben. Különösen, ha tudjuk, hogy Kusturicát Amerikában érte a délszláv háború kirobbanásának híre, melynek megelőzéséért rengeteget dolgozott.
“Emlékszem, minden egyes nap szörnyen éreztem magam, amiért Amerikában forgatok, és nem otthon vagyok, Szarajevóban” – nyilatkozta 1993-ban egy francia lapnak. “Úgy éreztem magam, mint aki kettéhasad. Minden nap azt mondtam magamnak, elmegyek, aztán mégis maradtam.” Egyszer félbe is kellett szakítania a forgatást, hogy Montenegróba menekítse a szüleit; édesapja néhány hónappal később szívrohamban elhunyt. Alex apafigurája, Leo ezután visszakerül a történetbe, hogy a film legmegrázóbb jelenetében búcsúzzon Alextől.
 |
| Johnny Depp és Jerry Lewis az Arizónai álmodozók című filmben |
Aligha véletlen tehát, hogy a felszínen komikus, már-már blődbe hajló cselekmény, a flúgos szereplők és az abszurd helyzetek alatt az Arizonai álmodozók a beteljesületlen álmok filmje. Az összes szereplő elvágyódik: Alex az északi hómezőkre, színészi babérokra törő unokatestvére, Paul (Vincent Gallo) Hollywoodba, autókereskedő nagybátyja Cadillacekből épített tornyon mászna fel a Holdra; Elaine repülni akar, elszakadni a földtől, felnőtt lánya, Grace (Lili Taylor) pedig meghalni, majd teknősként reinkarnálódni.
A film egyes pontjain valamennyien szembesülnek azzal, hogy az álmaik légvárak csupán, vagy ha be is teljesülnek, akkor sem azt kapják, amit várnak. Paul előszeretettel játssza újra hollywoodi klasszikusok jeleneteit, például Cary Grant párbaját a duplaszárnyú repülővel az Észak-Északnyugatból. Amikor azonban Elaine később megkergeti saját repülőjével, Paul rémálomként éli meg filmes vágyai és a valóság összefonódását.
Kusturica leszámol hősei álmaival, és a nagy amerikai álom hamisságával: a rózsaszín Cadillacek hazájával, a nagy felfedezőkkel és feltalálókkal, akik hazugságokra építkeztek, és azzal a multikulturalitással, ami az óceán túlsó oldalán, Jugoszláviában is csődöt mondott a kilencvenes évek elején.
Az USA európai szemmel
Werner Herzog: Stroszek (1977) – A megszállott rendező főhősét ezúttal nem a dzsungel emészti el, hanem a kietlen, közönyös amerikai préri.
Sergio Leone: Volt egyszer egy Amerika (1984) – A spagetti westernek királya négyórás nagyeposzban regél az amerikai gengszterekről.
Wim Wenders: Párizs, Texas (1984) – A német művészfilmes az amerikai mítoszt és valóságot ütközteti Harry Dean Stanton szomorú odüsszeiájával.
Paul Verhoeven: Showgirls (1995) – Gonosz szatíra, amelyben az ártatlanságát elvesztő bakfis Las Vegas purgatóriumát végül Hollywoodra cseréli.
Lars von Trier: Dogville (2003) – A dán botrányhős fura megfilmesített színházában könyörtelenül elveri a port a képmutató amerikai társadalmon.
Andrea Arnold: American Honey (2016) – Az angol rendezőnő részben amatőr szereplőkkel megcsinálja a 21. század road movie alapvetését.
Ennyi bogaras színészt is ritkán látni egy rakáson
Kusturica Amerikája szándékosan eltúlzott, csupa giccs, egy színes-szagos, bizarr mesevilág, amelyet agyament szereplőkkel népesít be. Ehhez egészen eklektikus színészgárdát gyűjtött össze, melynek láttán minden indie rendező megnyalta volna mind a tíz ujját. Faye Dunaway hollywoodi ikon, a radikális Új-Hollywood irányzat nyitófilmje, a Bonnie és Clyde egyik főhőse, míg az Alex bácsikáját játszó Jerry Lewis legendás komikus. A szívtipróból menő csodabogárrá avatott Johnny Depp a 90-es évek első felében nemzedéke legkalandvágyóbb férfi színésze volt, Vincent Gallo és Lily Taylor pedig az indie szcéna jeles képviselői.
 |
| Johnny Depp, Vincent Gallo, Lili Taylor és Faye Dunaway az Arizónai álmodozók című filmben |
Egyik alakítás furcsább, mint a másik, nincs köztük olyan, ami ne lenne valamiért különleges. Deppnek egy felnőtté válási történetbe ágyazva kell passzív, tanácstalan szerelmest játszania, aki egy csábítási rituálé részeként csirkejárást imitálva kotkodácsol. (Depp saját ötlete volt.) Dunaway teljes átéléssel, ironikus távolságtartás nélkül formálja meg neurotikus Mrs. Robinsonját, pátoszt kölcsönözve egy papíron infantilis karikatúrának. (“Azt hiszem, még soha nem játszottam ilyen mély karaktert, talán csak a Kínai negyedben” – így a színésznő.)
A botrányaival sokkoló Gallo karaktere lúzer, de önmagához képest meglepően normális és rokonszenves, csupán annyi a kattanása, hogy Pacinót és De Nirót utánozza. Egy jelenetben mégiscsak előbújik belőle a Buffalo ’66 paraarca, amikor egy fiatal lányt kezd vészjóslóan fűzni a moziban.
 |
| Vincent Gallo az Arizónai álmodozók című filmben |
Kusturica nem bohóckodásra veszi rá a nagy nevettető Lewist, hanem egy megfáradt, fanyar börleszkfigurát oszt rá, aki közelebb áll Scorsere szatirikus remekművében, A komédia királyaiban nyújtott drámai alakításához. Lili Taylor pedig remekel a halál iránt morbid érdeklődést tanúsító Grace-ként, akár egy felnőtt, boldogtalan Morticia Addams.
Most már eláruljuk, ki az a punk frontember!
A színészek – főleg Depp és Dunaway – még évekkel később is ódákat zengtek a filmről és a rendezőről, hol zseninek és anarchistának, hol naivnak és korrumpálatlannak nevezve. Gallo persze nem is Gallo lenne, ha nem különcködne ebben is, bár ő elsősorban Depp miatt morgolódott, mert szerinte színésztársa állandóan Kusturicán lógott, kisajátította magának. “Emir és Johnny állandóan Dosztojevszkij és Kerouac könyveit hurcolászták, és feketébe öltöztek. A stáb nem tudott éjszaka aludni, mert üvöltették a zenét és részegen dáridóztak.”
 |
| Johnny Depp (középen) és Emir Kusturica (jobbszélen) az Arizónai álmodozók forgatásán |
A rendező és a főszereplője az alternatív zene iránti rajongásukban minden bizonnyal valóban megtalálták a közös hangot. Az Arizonai álmodozók soundtrackje is óriási egyveleg. A kísérőzenét Goran Bregović szerezte, Kusturica állandó munkatársa, aki a Macska-jaj szerzeményeivel nálunk is iszonyú népszerűségre tett szert. A fúvósokban gazdag balkáni zenéhez, ami eleve szokatlanul hat az amerikai tájképekkel, Iggy Pop éneke társul, aki három számban is közreműködött.
De felcsendülnek Django Reinhardt dalai is, illetve kitüntetett szerepet játszik a Bésame mucho című világsláger. Kiszámíthatatlan, kajla, kusza zenei anyag, mint maga a film: egyenetlen, maga se tudja, hová tart, de ott munkál benne a szabadságvágy.
szöveg: Huszár András
illusztráció: Pájer Lilla
