Elektronikus tánczene – Nincs filler, csak killer

Kiváló kiadványokkal májusozunk: az Autechre nyolcórányi új zenéje kihagyhatatlan, de van friss és laza DJ-Kicks és mutatjuk a hónap két legjobb földalatti elektronikus albumát is. Elektronikus tánczene rovatunk a friss, 62. Recorder magazinban!

Az év első felének egyik leginkább várt underground megjelenése a második Skee Mask-album: a pofátlanul fiatal berlini producer a 2016-os Shred óta többször megmutatta, hogy komolyan kell vele számolni. A

Compro (Ilian Tape, 2018)

is magabiztosan hozza a papírformát, olyan összeállítás, amelynek minden pillanata lenyűgöző, egy darab filler sincs a 65 percben, csak killer trekkek. Breakbeat-, jungle- és idm-számok rotációban, kicsit sci-fis, kicsit álmodozós stíluselemekkel. 

A svéd SSTROM az utóbbi időben (khm) jónevűvé vált SHXCXCHCXSH technoduó egyik fele, és míg párban a műfaj keményebb, nehezen bekategorizálható ágát képviselik, addig szólóban színesebb és befogadhatóbb hangpalettákkal dolgozott

Otider (Rösten, 2018)

című debütjén. Az album ettől független jól átgondolt, kalandos ívű, sok rajta a furcsa, játékos ritmus, a basszusok pedig helyenként kellő súllyal dominálnak. Azoknak ajánljuk, akiknek egy ideje már sok a morcos technóból. 

És ha már furcsa ritmusok és basszusok: közel nyolcórányi zenével jelentkezett egy négylemezes kiadványon az idm királyának számító Autechre. Az

NTS Session 1-4-ről (Warp / Neon Music, 2018)

ekkora terjedelemben nem is nagyon lehet értekezni, azon kívül, hogy Rob Brown és Sean Booth közel harmincévnyi fennállás után is szuperkreatívok maradtak, és sokadik aranykorukat élik – a rajongók nagy örömére. A 2016-os, szintén egyszerre kiadott sokórás elseq-lemezek után ezekkel is sokáig elleszünk, ráadásul igazi kuriózumnak számít az utolsó album a maga egyórás zárószámával. 

Végezetül pedig egy ideális késő esti mixlemez otthoni lazuláshoz: Forest Swords jegyzi a

DJ-KiCKS-sorozat (!K7, 2018)

új részét, a 27 számos összeállítás pedig az utóbbi évek perfekt klubmixeivel ellentétben inkább a tizenöt-húsz évvel ezelőtti mixtape-ek hangulatát idézi. Nincsenek dj-technikai füllel hibátlan átkeverések, hanem csak jönnek és jönnek a zenék egymás után, évtizedek és műfajok közt határtalanul. Dead Can Dance-től Vashti Bunyanon át az Orbitalig, Pantha Du Prince-ig van itt minden, kérem. 

Velkei Zoltán