Az elmúlt hetekben jelent meg Imre Kiss ragyogó új EP-je a brit Mörk lemezkiadónál, Gosheven tavalyi nemzetközi sikerű debütjének szintén nagyszerű folytatása a szintén brit Opal Tapesnél, valamint Gábor Lázár ugyancsak kiemelkedő friss LP-je az ugyancsak brit The Death Of Rave lemezcégnél. Ma már teljesen mindennapos, hogy magyar előadók külföldi cégeknél adják ki zenéiket. A külföldön megjelent legjobb magyar lemezek 20. századi gyűjtése után lássuk a legjobb ilyen példákat a 21. századból!
Míg a hetvenes-nyolcvanas években a szocialista blokk, Németország és a Neoton révén a Távol-Kelet, valamint Dél-Amerika volt a leginkább bevehető a hazai zenészeknek, addig a kétezres évek elejére megsokszorozódtak a lehetőségek, majd az internet elterjedése és felgyorsulása után – az online, digitális netkiadók elterjedésével – tényleg és végképp kinyílt az egész világ. Világsztárunk persze még mindig nem lett, hogy Erdős Péter, Hungaroton-főmenedzser elkoptatott ígérete is újra előkerüljön, de számos műfajban értek el szép eredményeket magyar előadók – főleg külföldön megjelent albumokkal.
A magyar ugar
A kilencvenes évek végén formálódó hazai elektronikus zenei színtér szereplői például egészen gyorsan ki tudtak törni az országból, elsősorban Széll László UGAR Records nevű magyar UCMG-leányvállalata és kapcsolatai révén, Németország felé. A magyar alcímke itthon, a Mole Listening Pearls (szintén UCMG-alkiadó) ezzel párhuzamosan a németeknél tolta az Anima Sound System, Yonderboi, Marcel, Gábor Deutsch, The Lushlife Project és mások szekerét. Az évezred elejétől kinti tánczenei 12”-eken is szép számmal jelentek meg magyarok, elsősorban a drum and bass pörgött fel, divatos kiadók egész sora állt sorba Chris.Su-, SKC- és Mindscape-trekkekért, de a kommerszebb house és trance is jól futott (Tommyboy, Naksi vs Brunner, Mylon & Shane 54). Ez a vonal, és persze a legkülönfélébb szubzsánerek – synthwave, dark ambient, experimentális zene stb. – képviselői ma már még könnyebben kötnek ki nemzetközi netlabeleknél. Az S Olbricht vezette aktuális budapesti lofi house-színtér (Imre Kiss, Route 8) egyenesen Angliában talált második otthonra, a neves Opal Tapes vagy Lobster Theremin kiadóknál sokaknak van megjelenése (akárcsak a maga stílusában a kísérletezőbb Tigricsnek, Gábor Lázárnak, Lanuknak, vagy éppen a downtempós Savages y Suefónak, mïusnak). Sena pedig DJ Vadimmal csinált közös lemezt a londoni BBE-nél, de ő szólóban is járt francia labelnél – és a sort még lehetne folytatni.
Folk, metál, miegyéb
Folkban szintén voltak szép sikerek: a Besh o droM második anyagát a magyar kiadás utáni évben a világzenében nagynevű német Asphalt Tango jelentette meg, Palya Bea 2008-as lemezét az ugyancsak jelentős francia Naïve (párhuzamosan a magyar kiadással). Metálban az Ektomorf jutott el európai csúcskiadókhoz (Nuclear Blast, AFM), Csihar Attila a mayhemes sikerein túl a felélesztett Tormentorral, de az ebm-es Plasma Poollal is jó volt olasz kiadóknál. De még a magyar nyelven éneklő punkokra is vevők külföldön: a Rákosi két kislemezt is kihozott az amerikai Lengua Armada Discosnál. Ha már Amerika, az indierocker The Moog is megjelent ott, ők menő tévésorozatokba is eljuttatták dalaikat. Harcsa Veronikára még Japánban is lecsapott egy kiadó, újabb, Gyémánt Bálinttal közös duólemezeit pedig Németországban adta ki (de újrakiadással, angol nyelvű lemezzel többek között a Kistehén is jelentkezett). És ez még mindig nem minden: sok másról lehetne még szólni a témában, de a kedvenc húsz, 21. századi, külföldön megjelent lemezünk felsorolása előtt zárjuk a sort két bolond angliai emigráns-formáció említésével: az Agaskodo Teliverek artrockos dancepunkkal, a Széki Kurva pedig kollázs-braincore-ral öregbítette hazánk hírnevét brit megjelenéseiken.
Az első részhez hasonlóan ezúttal is csak olyan lemezeket vettünk figyelembe, amelyek először külföldön jelentek meg (egyedül Yonderboi-jal tettünk kivételt, hiszen az ő lemezeinek német kiadásai határozták meg a korszakot), a lemezek a címre kattintva szólnak, már amelyik online hallgatható:
#
Gorilla:
(2000, Crazy Love Records, Németország)
A rockabillyről váltó Gorilla nemcsak a magyar psychobilly-színteret indította be, de már 1998-as debütálásukkal befutottak egész Európában. Itthon nem volt vevő rájuk kiadó, pedig ez a szintén Németországban kijött, szintén remek második LP is műfaji klasszikus.
#
Akosh S. Unit:
(2001, Universal Music Jazz France, Franciaország)
Szelevényi Ákos Debrecenből költözött Párizsba 1986-ban (akkor ezt még disszidálásnak hívták) és etno-freejazzével már a kilencvenes években fontos figurája lett a francia szcénának. A Noir Desir-es közösködések révén meg világszerte megismerték, számos remeklése közül ezt bírjuk a legjobban.
#
Marcel:
(2004, Cookin’ Records, Anglia)
Marcel is az UGAR/Mole Listening Pearls magyar-német koprodukcióban lett elismert, de ő annyira, hogy LTJ Bukem drum and bass-legenda is leszerződtette downtempósabb alkiadójához. A soulfunkosabb, hiphoposabb LP változatos, míves munka.
MARCEL ITT MESÉLT A KÜLFÖLDI ÉVEKRŐL, LTJ BUKEMRŐL.
# Yonderboi:
(2005, Mole Listening Pearls, Németország)
Yonderboi európai sikerei kimagaslanak, már a nujazzesebb, lounge-osabb 2000-es debüt nagyot futott és inspiráló volt számos követőnek, de a dalosabb iránymódosítást hozó komplexebb második lemez talán még jobban öregedett.
#
Erik Sumo:
(2005, Pulver Records, Németország)
Tövisházi Ambrus kreativitásának az éppen egyre sikeresebb Amorf Ördögök sem volt elég a kétezres évek elején és Erik Sumo néven adott ki a stuttgarti Pulvernél táncosabb 12”-eket, amik elvezettek ehhez az eklektikát speckón szintetizáló szuper lemezig és az Erik Sumo Bandig.
#
Amber Smith:
(2006, Kalinkaland, Németország)
A kezdeti évek fokozatos fejlődése (és több korai külföldi megjelenése) után erre a lemezre érett be végleg Poniklo Imre együttese, amelyben eddigre csupa kipróbált honi indie-hős zenélt, producerként pedig egy legenda, a Cocteau Twins-es Robin Guthrie gondozta a lebegős-zajos remek anyagot.
A FRONTEMBER ITT MESÉLTE EL A RECORDERNEK A LEMEZ TÖRTÉNETÉT.
# Mystery Gang:
(2006, Rhythm Bomb, Németország)
A magyar rockabilly-alapzenekar, a Gunning Dogs és a karizmatikus frontember, Egri Péter találkozásából létrejött a legsikeresebb hazai garázs-rockabilly banda, ráadásul a Mystery Gang összes korai lemeze különböző országokban és kiadóknál jött ki, bizonyítva, hogy nemzetközileg is helytálló, amit művelnek a stílussal.
#
Pannonia Allstars Ska Orchestra:
(2007, Megalith, USA)
A fenti záró mondatrész a PASO-ra is bőven igaz, a legendás Toasters skazenekar New York-i kiadója nyilván csak olyan zenében lát fantáziát, amit autentikus szinten űznek. A hazai színteret is felfuttató szupergrup azóta is a nemzetközi ska-szcéna egyik megbecsült szereplője.
#
Gelka:
(2008, Wax On, Franciaország)
A klasszik ibizai chillout-válogatássorozat ugyebár a Café Del Mar. Na most, a Gelka eddig huszonkétszer szerepelt a szériában. Nem csoda, hogy nyugis downtempo elektronikában nemzetközi sztárnak számítanak, első lemezüket pedig a Nightmares On Wax vezetője adta ki.
#
DJ Bootsie:
(2009, BBE, Anglia)
Bootsie a hazai hiphop és az UGAR felől indulva lett Yonderboi és a Žagar szkreccselő dj-je, első szólólemezén az instrumentális downtempo uralkodott, amire felfigyelt a nagynevű BBE kiadó és ott jött ki ez a filmzenei hatásokat erősebben mutató, jazzes-folkos-epikus lemez.
#
Én & Q & Ahad:
(2010, Ronda, Franciaország)
Tóth Pál (itt Én) és Sőrés Zsolt (itt Ahad) a magyar experimentális, elektroakusztikus, improvizatív zajzene két nagy alakja, lemezeik a műfajok jelentős kiadóinál látnak napvilágot, és van közös kiadványuk is, a fenti, amelyen egy francia szaxofonos szaggatja a zajhullámokat.
# The Qualitons:
(2010, Tramp, Németország)
A Qualitons mára jelentősen másképp szól (lásd új lemezük kritikáját), de azért hű az indulás sokrétűségéhez és stílusok felettiségéhez. Még ha ezen a debütön tényleg a hatvanas évek garázsbeates-progjazz-soulfunkja uralkodik is. A nagylemezen szinte sosemvolt magyar soulbeat „életre keltése” szól itt.
#
Thy Catafalque:
(2011, Season Of Mist, Franciaország)
A Thy Catafalque folkos avantgárd metalban a világ élvonalához tartozik, így nem meglepő, hogy a műfaj élvonalába tartozó kiadó jelentette meg Kátai Tamás talán eddigi legjobb albumát. Éppen most májusban fog érkezni egy újabb folytatás.
# Little G Weevil:
(2013, Vizz Tone, USA)
Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil bluesgitáros már itthoni anyagaival is magasra tette a lécet, de miután Amerikába költözött, Memphisben kapott meleg fogadtatást és Atlantában adta ki ottani nagylemezeit, amelyek rendre feltűnnek rangos szakmai listákon (ez például 3. lett 2013-ban a Mojo blueslistáján).
#
S Olbricht:
Deutsch Amerikanische Tragödie
(2013, Opal Tapes, Anglia)
A Farbweschel kiadóval a honi lofi housetechno-színteret berobbantó S Olbrichtra hamar felfigyeltek külföldön is. Az Opal Tapesnél kijött, ambientes zajtechnót továbbgondoló DAT ráadásul további lehetőségekhez segített más magyar producereket is.
#
morningdeer:
(2013, Whereabouts Records, Japán)
A Neoton, az East vagy éppen a Solaris után Harcsa Veronika köszönt be a japánoknál, majd morningdeer kapott szerződést ottani cégtől és az avantgárd popalbumot a legnagyobb tokiói lemezbolt rögtön be is választotta a hónap kiadványai közé. Naná, hogy a folytatás is ott jött ki.
MORNINGDEER ÉS AHOGYAN JAPÁNBA KERÜLT LEMEZE.
#
Söndörgő:
Tamburocket - Hungarian Fireworks
(2014, Riverboat, Anglia)
A délszláv tamburazenét egészen sajátos ízzel játszó Söndörgő már korábbi közreműködéseivel és lemezeivel is méltán került be az aktuális európai világzene elitjébe, de az eddigi csúcs ez az anyag. Vezető kiadó, világzenei listavezető és rendre az év legjobb albumai között számon tartott kiadvány.
#
12z:
(2015, Other People, USA)
A [onetwozed] zenéjében volt annyi tűz, hogy a kétezertizes évek egyik legünnepeltebb elektronikuszenei alakja, Nicolas Jaar a saját kiadóján keresztül akarja megjelentetni. Az elektroakusztikus improvizatív filmzene (eredetileg Pálfi György Szabadesés című játékfilmjében szólt volna) és filmzenei ihletésű zene után jött még egy LP, majd a gitáros Gosheven néven kiadott csendes, de hangos sikerű anyagai.
# Pándi Balázs, Thurston Moore, Merzbow, Mats Gustafsson:
(2015, RareNoise Records, Anglia)
Pándi Balázs elképesztő mennyiségű lemezen dobol, ma már ő az egyik ’go to’ zenész megannyi stílusban, az experimentális zenéktől a doomon át a zaj-freejazzig. Ez a nagykaliberű improvizatív lemez csupa nehézsúlyú alkotó közös, súlyos munkája.
#
JÜ:
(2017, RareNoise Records, Anglia)
Experimentális a szintén a műfaj egyik kulcskiadójánál megjelenő JÜ trió is, az improvizatív, zajos, dinamikus powerjazzről így nyilatkozott a kiadó feje: „Mint egy nyugat-afrikai lemez a 23. századból.” Ennél nem is kell nagyobb dicséret.
Dömötör Endre
