Elektronikus tánczene – Technouralom tavasszal

Nagyon sok minden befért volna a rovatba még a tavaszi termésből, de a friss techno-megjelenések egyszerűen kiszorítottak szinte minden mást. Ismét a gyors négynegyedek dominálnak. Elektronikus tánczene rovatunk jelentkezik. (Nyitóképen DJ Bone.)

A detroiti DJ Bone évtizedekig a techno amerikai fővárosának az egyik sötét lova volt, majd körülbelül négy évvel ezelőtt felfedezték Európában is, és azóta rendkívül izgalmas névnek számít kontinensünkön. A zenéi erősek és változatosak, ráadásul sok esetben bennük van az a hi-tek future vibe, ami a detroiti techno kortalanságát adja. Tavaly a Differ-Ent álnevén jegyzett egy fantasztikus albumot, most pedig DJ Bone-ként írt egy erős összeállítást. Az

A Peace Of Beyondban (Subject Detroit, 2018)

minden benne van, ami a műfajjal való ismerkedéshez kell, de haladóknak is kifejezetten ajánlott.

Az aktuális londoni technonemzedék egyik legmeghatározóbb alakjává nőtte ki magát az utóbbi években Dax J. Második lemezének a beszédes

Offending Public Morality (Monnom Black, 2018)

címet adta, ami jól jellemezheti korunkat, ugyanakkor nem kell az egyébként figyelemfelhívó számcímeket böngésznünk további magyarázatért, mert ezek a zenék bárminemű kontextus nélkül is nagyot csapnak. Kövér acidek, ebm-menetelés és drum and basses elhajlások mindenfelé, ráadásul ez utóbbi bolondítja meg igazán az albumot.

A francia Roman Poncet az utóbbi években számos kiemelkedő EP-t adott ki (köztük nem egyet DJ Deeppel), így nem meglepő, hogy idővel elkészíthette debütalbumát is. A

Gypsophila (fátyolvirág) (Figure, 2018)

egy borzasztó merész vállalás lett a maga 3LP-jével, de a 71 percnyi zene robosztus méretétől eltekintve nem fárad meg és változatos, végig jó. Törzsi témák, hipnotikus darabok, minimal-hatások és dub techno is szerepel a felhozatalban – Poncet mindenben remekel. A tavasz egyik igazi meglepetése.

Korunk egyik legaktívabb ambient zeneszerzője, a San Franciscó-i bvdub kisebb rajongói nyomásra(?) ismét elővette Earth House Hold alteregóját, és bár így sem veti meg az ambient-rétegeket, ezekben a zenékben a statikusságot könnyedebb house-ritmusok váltják fel. A

Never Forget Us (A Strangely Isolated Place, 2018)

nyolc trekkje a jól ismert toposzok mentén halad (elmúlás, visszaemlékezés, feldolgozás), a légies basszusok viszont újszerű élményt nyújtanak.

Velkei Zoltán