A hivatalos versenyprogram nagy csinnadrattával és sztárparádéval nyitott a fesztiválpalotában, de a cannes-i nyitófilmek átkát a kétszeres Oscar-díjas Asghar Farhadinak sem sikerült elkerülnie; hiába forgatott Penélope Cruzzal és Javier Bardemmel. Az Nyílt titok csak közepes vagy annál rosszabb kritikákat kapott, így inkább a Croisette másik végén kezdtük meg az idei fesztiválozást, a Kritikusok hete szekció (itt mutatták be rögtön a Wildlife után az egyetlen idei magyar filmet, a remek Egy napot is) nyitófilmje pedig tökéletes választásnak bizonyult.
Paul Dano egy sor fantasztikus színészi alakítást letett már az asztalra, imádtuk a Vérző olajban, a Love & Mercy-ben, az Okjában és Az ember, aki mindent tudottban is, így várható volt, hogy rendezői bemutatkozása is igényes és érdekes munka lesz. Főleg, hogy a főszerepekre két jó barátját, Carey Mulligant és Jake Gyllenhaalt sikerült megnyernie, akik mindketten szinte tévedhetetlen tehetségek és a legrosszabb alapanyagot is képesek felemelni.
Paul Dano és Jake Gyllenhaal a Fogságban forgatásán |
Erre a képességükre itt szerencsére nincs szükségük, mert a Wildlife története eleve nagyon érdekes, még ha láttunk is már hasonlót: Montanában vagyunk, a hatvanas években és a 14 éves Joe szemein keresztül nézzük végig szülei házasságának végnapjait. Joe (Ed Oxenbould) a legtöbb kamasz filmhőssel ellentétben nagyon passzív főszereplő, végig az az érzésünk lehet, hogy várja, hogy elkezdődhessen a saját élete, ha egyszer a szülei végre megteremtenék az ideális körülményeket hozzá.
Erre persze hiába vár. Egetengető tragédia ugyan nem történik a családban, de mégis konstans a nyomasztó hangulat, ami a szülők töketlenkedéséből és boldogtalanságából táplálkozik. Az apa (Jake Gyllenhaal) egy nyakas lúzer, az anya (Carey Mulligan) pedig kétségbeesetten kapkod egy könnyebb, boldogabb élet után, miközben érzi, hogy valószínűleg már elúszott a lehetősége rá.
Carey Mulligan, Ed Oxenbould és Jake Gyllenhaal a Wildlife című filmben |
Gyllenhaalt kicsit nehezebb elhinni ebben a szerencsétlen szerepben; mindent megtesz a rendelkezésére álló színészi eszközökkel, hogy hitelesnek tűnjön, de kilóg a közegből. Nem hiszem el, hogy ez a szupersztár cipőt suvickol és munkáért kuncsorog, sőt, még apaként sem igazán. Olyan érzést kelt az alakítása, hogy mennyire jó fej, hogy elvállalt egy ilyen kis szerepet egy ilyen kis filmben a haverja, illetve kollégája rendezői bemutatkozásában és pusztán a neve tízszer akkora nézettséget biztosíthat, mint amire a Wildlife egyébként számíthatna.
Nem úgy Carey Mulligan! Persze ő is húzónév, de neki minden rezdülését elhittem. Briliáns, ahogy a fiának megpróbálja izgalmas fordulatként tálalni, hogy egy öreg, pénzes férfit (Bill Camp) cserkészik be és gyomorforgatóan zseniális, ahogy kétségbeesett anyából pár pillanat erejéig kacér tinivé vedlik át a fia szeme láttára. Lenyűgözően ellentmondásos karakter, akiért a néző hol együttérzően szorít, hol szánja, hol pedig legszívesebben felpofozná, hogy térjen már észhez.
Amikor Mulligan az egyik jelenetben kicsípi magát és feltűzi a haját, lehetetlen nem asszociálni nagy áttörésére, az Egy lányrólra. Ott ugyanazzal a frizurával, ugyanazzal a tétova mosollyal egy naiv, ártatlan kislány volt, itt, kilenc évvel később egy megkeseredett asszony és az átváltozás nem a színésznő korának (még 33 éves sincs), hanem elképesztő sokoldalúságának köszönhető.
Carey Mulligan az Egy lányról című filmben |
Az Egy lányrólért Oscarra jelölték és fürdött a jobbnál-jobb szerepajánlatokban, de soha nem engedett a minőségből, még az egyetlen hollywoodi szuperprodukciós elcsábulása is Baz Luhrmann szerzői víziója volt (A nagy Gatsby - öt éve a hivatalos versenyprogram nyitófilmje volt itt Cannes-ban), közben pedig olyan remekművekben szerepelt, mint a Drive, A szégyentelen vagy az Inside Llewyn világa. Legutóbb egy négyrészes Netflix sorozatban, a Collateralban láthattuk és ott is, most a Wildlife-fal pedig pláne nyomatékosítja, hogy korunk egyik legnagyobb színésznője.
szerző: Onozó Róbert
A cannes-i filmfesztivál ideje alatt a Recorder újságírói folyamatosan tudósítanak a helyszínről itt a site-on, a pillanatnyi benyomásaikat pedig a Twitteren (Onozó Róbert, Varga Ferenc) közlik.