Bass Clef: (minimum wage) (zero hours) (infinite forest) (lemezkritika)

(Fura lemezcím.) (A minimalista stíluson belül is szokatlan(ul kiszámíthatatlan) zene.) (Mégis izgalmas lemez.)

Kiadó: Open Hand Real Frames

Megjelenés: 2018. január

Stílus: (anti)minimal

Kulcsdal: minimum wage (zero hours) (infinite forest)

Ralph „Basszuskulcs” Cumbers a dubstep környékéről indult, de már azt sem csinálta szabályosan, ráadásul gyakran bele is harsonázott. A műfaj tündöklésének elmúltával pedig mindenfelé kalandozik. Ez a lemez, amit saját új kiadójánál jelentetett meg (két holland zenész EP-je után, ami elvben a Q nevű új műfaj megalapítása!), egy nagyon egyszerű, ámde kiszámíthatatlan eredményre vezető receptet követ egy órán át:

1) vegyél néhány, egymással nem egyező tempójú kattogást, kopácsolást, nyünnyögést és kis dallamkezdeményecskét, indítsd el és állítsd le őket, ahogy kedved tartja; 2) a meg(nem)felelő helyeken adj hozzájuk egy jó kis house-os groove-ot és/vagy egy kellemes basszust.

Az egymással össze nem illő tempók miatt alig néhány, egymásra helyezett sáv már követhetetlen káosznak tud tűnni. Aztán összerántja a 4/4 dob – de hamarosan kiderül, hogy mégsem. De talán majd a basszus? Igen! Vagy nem. Most meg el is tűntek. Na most meg ők maradtak egyedül. És így tovább, hosszan.

Bass Clef egyszerre irányítja a figyelmet néhány erős, a tánczene legalapvetőbb trükkjei közé tartozó gesztussal (sávok stratégiai adagolása, dob-basszus ki és be), de közben ránk is bízza, hogy mit követünk (mert egyszerre úgysem tudunk mindent). Egyszerre rendkívül repetitív és teljesen kiszámíthatatlan ez az album, ráadásul legalább részben rajtunk múlik, hogy milyenként érzékeljük. Kell azért hozzá egy meglehetős adag monotóniatűrés, de ha ez megvan, akkor úgy visz magával, hogy tulajdonképpen nem is ez a célja. (Vagy de.)

8/10

Rónai András

a friss lemez: