A levágott fej is hatásosabb jó zenével - Ungár Anikó bűvészet és zene kapcsolatáról

2018.01.19. 16:16, RRRecorder

ungar-aniko-tune-yards-650x325.jpg

Az új Tune-Yards klipben levágott testrészek kalandoznak a műhelyben, ennek apropóján kérdeztük a legnevesebb magyar bűvészt. Olyan fontos a zene ebben a műfajban (is), hogy egy közepes előadást fel tud emelni, vagy éppen egy nagyon jót elrontani.

Megjelent a kritikusok által körülrajongott, szertelen (és most a korábbiaknál táncosabb) art-popot játszó Tune-Yards új lemeze, illetve a hozzá készült új klip. Az ABC 123 videója az egyik legismertebb bűvésztrükkel, a „feldarabolós” mutatvánnyal játszik el ötletesen, így ennek kapcsán megkérdeztük Ungár Anikó bűvészt a témáról: a klasszikus trükkök mai továbbéléséről, illetve a bűvészet és a zene kapcsolatáról.

A bűvészet mint műfaj és maga a „szeletelős”, klasszikus trükk, aminek a motívumait láthatjuk a videóklipben, mennyire aktuálisak még? Mennyire él ez most 2018-ban?

Azt vettem észre az utóbbi pár évben, hogy hihetetlen come backje lett a bűvészetnek. Igenis van annak létjogosultsága, hogy bűvészkedés történjen a show-kban, filmekben, videóklipekben - hogy az emberek szórakoztatására maga a bűvészet, mint műfaj, működjön. A fellépéseimen mindig úgy érzem, hogy meg kell mondani a közönségnek azt, hogy nagyon köszönöm, hogy minden trükkre reagáltak, örülök, hogy értették, és hogy együtt kicsit belemerülhettünk az illúziók világába. Mert a 21. században az emberiség hihetetlen felfedezésekre, „csodákra” képes, ezért eszméletlenül felgyorsultak azok a dolgok, amikre valaha rácsodálkoztunk volna, hogy „Jé, hát ilyen létezik?” A 20. században több felfedezés és innováció történt, mint az addigi összes század során. Lényegében az ember önmagában egy „csoda” azáltal, hogy mennyi mindenre képes. Viszont épp azért, mert el lettünk kényeztetve attól, hogy sok mindent tudunk, eltűntek az illúziók – és nagyon magasra került az ingerküszöbünk. Ezért az ilyen kis játékoknak, az ilyen itt ragadt, klasszikus „még mindig rá lehet csodálkozni” eseményeknek van helyük. Az embereknek szükségük van arra, hogy rá tudjanak csodálkozni valamire. Hogy elvigyük őket egy olyan dimenzióba, ahol még „tudatlanok”. Kell ez az izgalom, ez a kis kíváncsiskodás. Akár egy videóklip forgatókönyvébe is.


Viszont mostanában leginkább virtuális szemfényvesztéssel találkozunk. Azért maradt helye az ilyen klasszikusabb trükköknek is?

A klasszikus bűvészet ugyanolyan alapja ennek a műfajnak, mint a festészetben az anatómiai rajz. Például Pablo Picasso Guernicájának, és az összes időszakának, a rózsaszíntől kezdve a kubistáig, nem lehetett volna létjogosultsága, ha egyébként ő anatómiailag nem tud tökéletesen rajzolni. Nálunk is így működik, a bűvészetnek van egy alapja; ez a manipuláció, a kézügyességen alapuló bűvészet technikája, és csak ebből nőhet ki egy virtuális, látványos trükk, az illúzió. Mint ennél a konkrét, „szeletelős” trükknél is, ami adott esetben digitálisan lett megoldva, de egy bűvész - egyfajta színpadi technika segítségével - meg tudná valósítani a való életben is. Ugyanakkor fontos, hogy a korral haladjon a bűvészet is. Nevetséges lenne leragadni az 1920-as évek látványánál. Én úgy gondolom, hogy minden színpadi, illetve művészeti műfajnak, legyen az interpretáló vagy képzőművészet, tükröznie kell az adott kort, amiben éppen „él”. Egy művészet mindig a leképezése kell legyen az adott kornak - akár kritikusan, akár azt felmagasztalva. Mert különben nem művészet.

AZ ELŐZŐ TUNE-YARDS LEMEZ SZERINTÜNK IS OTT VOLT 2014 LEGJOBBJAI KÖZÖTT


Ha a zenei oldalát nézzük, látjuk, hogy bűvésztrükkök felbukkanhatnak zenei videókban, de fordítva ez mennyire igaz? A bűvészet világában a zene mennyire meghatározó?

Nagyon is meghatározó. Egyrészt berántja az embert az adott zene aktualitása, modernsége, maisága; és aktuálissá teszi magát a produkciót is. Segítség abban, hogy a performansz a mában és a ma emberéhez szóljon. Az effektek, a hatások, amiket kivált, lényegesen hatékonyabbá tudják tenni a mutatványt, nagyon sokat tudnak emelni rajta. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy nagyon jó előadás - lehet az bűvészet is - rossz fényekkel, rossz zenével tönkre tud menni, ellenben egy közepes show-t a tökéletes zenei effektek, a fantasztikus fények a magaslatokba tudnak repíteni.


Igen, nemrég olvastam erről, hogy a harmónia meg a diszharmónia hogyan alakul ki a nézőkben, és mennyire fontosak a kis zörejek, effektek az alakításukhoz.

Hogyne, ez nem véletlen. Ha csak azt nézzük, hogy mikor a bennszülöttek harcolni mentek, dobokkal és mindenféle zenei zörejekkel stimulálták magukat. Lelkileg olyan idegállapotba kerültek, hogy harcra készek legyenek. A zenének hihetetlen hatása van, ez egy elismert tény, sőt gyógyításra is képes. Nyugalmat tud árasztani, izgalmakat képes előhozni. 


És te konkrétan hasonló trükkökkel szoktál operálni mostanában a műsoraidban?

Igen, mivel szeretem a manipuláción, kézügyességen alapuló trükköket, örök klasszikusokat mindig beiktatok a produkciókba. Nagyon szeretek játszani a közönséggel. Összekacsintok velük és nem egy misztikus, elemelkedett mágust játszom. Inkább azt mondom, hogy „figyelj, én tudom, hogy te mindent tudsz a világról, minden mögé belátsz, de hagyd magad egy órára becsapni, az illúziók világába csöppenni”. Fel szoktam hívni a színpadra embereket, hogy játékosan, együtt csináljuk a bűvésztrükköket. Végül is én nyerek, de van egy összjáték hangulata.


Jó, ha a közönség kijön a komfortzónájából, az nekik is egy terápia.

Így van, ezért van ez az egész, és szerintem igénylik is. Például ennek a klipnek az esetében teljesen jó alátámasztása a zenének a sok abszurd, test/fejlevágós, bűvésztrükkszerű helyzet, mivel a zenében is vannak olyan hangulatok, amikkel ezek abszolút kompatibilisek. Elvarázsol az összhatás, és ez tök jó.

JÁRTUNK TUNE-YARDS KONCERTEN IS


Te milyen zenével dolgoznál szívesen?

Rengetegszer dolgoztam Pink Floyd- és Yello-dalokra. Ezek lebilincselő zenei hangulatokat hoztak létre. A ’60-as években a The Girl From Ipanemára munkálkodtam. Minden kornak megvannak a hangulatai. Illetve volt egy fantasztikus zongorista, aki olykor kísért, és lenyűgöző dolgokat improvizált alám, remekül működött. Nem beszéltük meg a részleteket, csak megkért, hogy csináljak egy próbát, nagyjából lejátszottam, hogy mit fogok csinálni, aztán élő zenére történt a mutatvány, és ez állati jól sült el, mert egy isteni improvizációs művész, szinte jazz hangulatot hozott létre. Szóval nem háttérzenei funkcióban kerültek elő a hangok, hanem élőben, a performansz részeként. 

Interjú: Steszkó Zsanett. Ungár Anikó-fotó: Markovics Gábor

Ez tehát az új Tune-Yards lemez, amelyen Merill Garbus mellett immár a régi közreműködő, Nate Brenner teljes jogú zenekartagnak számít.

https://recorder.blog.hu/2018/01/19/a_levagott_fej_is_hatasosabb_jo_zenevel_ungar_aniko_buveszet_es_zene_kapcsolatarol
A levágott fej is hatásosabb jó zenével - Ungár Anikó bűvészet és zene kapcsolatáról
süti beállítások módosítása