76 évesen hunyt el a progresszív rock egyik első nagy zenekara, a Moody Blues alapítója, aki énekelt és fuvolázott, valamint sok számnak szerzője is volt.
A Moody Bluest 1964-ben alapította Ray Thomas és Mike Pinder billentyűs. A bluesból, rhythm & bluesból indult zenekar második kislemezével (Go Now) már sikert ért el, de igazán 1967-es Days Of Future Passed című második lemezükkel írták be magukat a rockzene történetébe. A London Festival Orchestrával kiegészülve rögzített album a klasszikus zenei elemek és a pop, a pszichedelikus rock keverésével, és azzal, hogy konceptlemezként állt össze, a progresszív rock egyik első, meghatározó albuma lett. Ráadásul kereskedelmi sikert is aratott; a Nights In White Satin című szám a Billboard slágerlista 2. helyéig jutott. Később, amikor a szimfonikus zenekar használatát már nem engedhették meg maguknak, mellotronnal pótolták a hiányt.
A Moody Blues rövid megszakítást (1974-77) leszámítva máig létezik, és több mint 70 millió lemezt adott el - bár sok más zenekarhoz hasonlóan a korai albumaikat tartják máig a legjobbaknak és legfontosabbaknak. Idén be is fog kerülni a Rock And Roll Dicsőségcsarnokba.
A leghíresebb tagok Justin Hayward (ének-gitár) és John Lodge (ének, gitár, basszusgitár), de Ray Thomas hozzájárulása a zenekar sikeréhez szintén igen jelentős volt. Az említett Nights Of White Satinben például a fuvolaszólója emlékezetes; több számban énekelt, illetve szerző is volt. Két szólólemezt is kiadott (From Mighty Oaks, 1975, Hopes, Wishes And Dreams, 1975). 2002-ben vonult vissza a zenéléstől. 76 éves korában a rák okozta a halálát.
A Moody Blues életművéből Ray Thomas hozzájárulását emeli ki a Billboard összeállítása.
Az említett Nights In White Satin, a fuvolaszólóval.
Az In Search Of The Lost Chord című 1968-as album egyik központi darabja Ray Thomas szerzeménye. Persze az LSD-guru Timothy Leary nem volt halott, mint a szöveg első sora mondja (1996-ig élt).
A To Our Children's Children's Children 1969-es konceptlemez az űrutazás témáját járja körül. Ray Thomas szerzeménye a gyerekek szempontjából mutatja be azt a világot, amikor már a Hold a családi vakációk kedvelt célpontja lesz. A szöveg egyes szavai az amerikai szlengben a drogokra utaltak, amiről Thomas egyébként nem tudott (bár, tekintve az előzőleg bemutató számot, azért nem állt tőle távol a téma).
Az 1981-es Long Distance Voyager című albumot egy három számból álló "miniszvit" zárja, amit Ray Thomas írt; ő is énekel ezekben (kivéve a középső, narrált darabot).
