Lean Year: Lean Year (lemezkritika)

A tanár, aki a bizonytalan popszakmáért otthagyta a katedrát és a sikeres filmrendező, aki visszatért a nem a populáris mivoltáról ismert slowcore-zenéléshez. És a sztorinál is jobb a Lean Year zenéje!

Kiadó: Western Vinyl

Megjelenés: 2017. november

Stílus: folkos slowcore

Kulcsdal: Come And See

Mikrotörténet: Rick Alverson a kilencvenes években a Drunk, a kétezres években a Spokane nevű csendes (sikerű) folkos slowcore zenekarokat vezette, aztán 2007-től film- (The Comedy, Entertainment) és kliprendezéssel (Sharon Van Etten, Angel Olsen, Oneohtrix Point Never) foglalkozott. Filmesként megbecsültebb, mint zenészként volt, most mégis új zenekart alapított, mégpedig egy egyetemi tanárral, Emilie Rexszel, aki feladta korábbi állását a kreatív karrierért. Ha jól veszem ki a sajtóanyagból, ők az életben is egy pár, de mást persze a rendkívül halk, intim dalok sem sugallnak. Mikroszkóp alatt azért megmozdul ez az alig változó zenei világ: minimalista folk és telített ambient kereszteződik, úgy, hogy mindegyik dalban akad valami felerősödő színesítés a megejtő szépségű ének mellé. Téli estékre tökéletes.

9/10

Dömötör Endre

a friss lemez: