Régi hullám, új hullám, Bowie - Újrakiadások archívuma

A reissue-k egyre sűrűbb, nehezen átlátható piacán vezetjük körbe olvasóinkat Rerecorder rovatunkban és rámutatunk a legértékesebb régi-új megjelenésekre. 2017 második felének egyik legfontosabb újrakiadása David Bowie vinyles karrierösszegző díszdobozának legfrissebb, újhullámos fejezete.

A poptörténet minden nap és minden évben egyre csak terebélyesebb lesz, ám amikor mostanság folyamatosan a pár másodperces impressziókat vadásszuk, a popzenei emlékezet egyre rövidül. Az elhatalmasodó múlt feldolgozásában segítenek az újrakiadások és persze ez napjainkban minden korábbinál határozottabban egybeesik a lemezkiadók céljával: a friss fizikai kiadványokon elvesztett bevételt (mert ugye ki vesz cd-t manapság?) a biztos klasszikusok újbóli – főleg az újra jól fogyó vinyles – megjelentetésével pótolni. Ez nyilván akkor a legérdekesebb, ha egy már régóta nem kapható lemez jön ki újra, főleg, ha csak vagyonokért lehet beszerezni a sercegős eredeti példányokat. De a műfaj szintén érdekfeszítő részét jelentik a különböző korszakokat, területeket, színtereket bemutató válogatások, az egyetlen előadó elveszett felvételeit előkaparó gyűjtemények és a jól kiegészített díszdobozos kollekciók is.

Az Arcade Fire új kiadója taktikusan a nyári friss lemezhez igazította az első két album reissue-ját: a gigaklasszikus Funeral és a jól öregedő Neon Bible (Sony / Hear Hungary, 2017) meghálálják a törődést. Carole King készítette az 1971-es megjelenése után hosszú évekig minden idők legkelendőbb lemezének számító Tapestryt, amit tavaly teljes egészében előadott a londoni Hyde Parkban 65 ezer ember előtt. A dalszerző-előadó még mindig megnyerő, cd-n, dvd-n és blu-rayen is csekkolható (Sony / Hear Hungary, 2017). Újra kapható vinylen a Faithless debütlemeze (Reverence, Sony / Hear Hungary, 2017), ami azért nagy szó, mert az eredeti 1995-ös kiadások igen drágák a használtpiacon és azóta csak egyszer kapott kis példányszámú újracsomagolást a két korong.

Nem újrakiadás, mert soha nem jelent meg, de egy múltbeli hiányosság pótlása Neil Young Hitchhikere (Warner / Magneoton, 2017) – az akusztikus lemezt 1976-ban rögzítette a dalzseni és sok másik legendás kiadatlan kiadványával szemben ezt végre élvezhetjük és megállapíthatjuk róla: erős pillanatot kapott el, bár ugye melyik nem volt az Young hetvenes évtizedében? Ugyanez igaz David Bowie-ra is, akinek folytatódott albumos díszkiadvány-sorozata. Az A New Career In A New Town (1977-1982) (Warner / Magneoton, 2017) tizenhárom vinylt tartalmaz, újrakeverések, újramaszterelések, kimaradt dalok, ritkasággyűjtemények a „van régi hullám, van új hullám és van David Bowie” szlogennel jellemzett korszakból. Kell-e mondani, mit tegyen vele egy Bowie-rajongó? Dr. John bizonyosan komolyabb bemutatásra szorul az előbbi kortársainál, de az ötvenes években startolt zongorista-dalszerző-előadó szintén klasszikus és nagyon is érdemes ismerni. A New Orleans-i jazzbluessoulrock-keverccsel előálló zenész legjobb korszakát jelentő, 1968-1974 között kiadott első hét szólólemeze most először esett át újramaszterelésen, szóval a The Atco Albums Collection (1968-1974) (Warner / Magneoton, 2017) a tökéletes kezdőpont ehhez a Tom Waits-nek is példát mutató mocsári rockhoz.

Paul Weller életművében a nyolcvanas évekbeli The Style Council a legszürkébb fejezet, pedig a soul-jazz-popos zenekar eleinte még sikeresebb is volt, mint előző együttese, a nagyon sikeres punkrockos The Jam. Most mind az öt stúdiólemezt és a bemutatkozó EP-t begyűjthetjük színes vinylen, az 1985-ös Our Favourite Shop a csúcs, igazi szofisztipop-klasszikus, de a már élesen az elektronikus tánczene felé kanyarodó Modernism: A New Decade (Universal, 2017) az igazi kuriózum, hiszen a deep house-os LP-t a kiadó 1989-es elkészültekor visszadobta, aztán fel is oszlottak. Az eddigi egyetlen, 1998-as kiadás szinte beszerezhetetlen (ha igen: méregdrága), szóval erre le kell csapni, merthogy meglepően jó! De le kell csapni a Mazzy Star (So Tonight That I Might See, Universal, 2017) és a Verve (Urban Hymns, Universal, 2017) vinyles újrakiadásaira is, mert előbbi európai verziójára már régóta várnak a rajongók, utóbbiból pedig ritkaságokkal és korabeli koncerttel kiegészített doboz érkezett, bizonyára gyorsan elfogy a széria. Igazi kuriózum a Stax Northern Soul (7” Vinyl Box Set) (Universal, 2017), a kislemezekre préselt ritka souldalokkal teli kollekció szívmelengető, tökéletesen feldobja mind a meleg, mind az esős őszi napokat (a télieket meg végképp).

Szintén északi gyűjtés a Manchester North Of England (Cherry Red, 2017) című hét cd-s, 146 számos masszív doboz, ami a Manchester környéki, 1977-1993 közötti színterekről ad képet. Nyilván nem a New Order vagy a Stone Roses miatt érdemes elmerülni benne, hanem mert számos alig ismert csodára (Thirst, Laugh, Wonky Alice stb.) irányítja a figyelmet. A Knife ugyan továbbra is minden jel szerint megszűnt, de a kiváló elektropop-testvérduó most még kiadta búcsúturnéja anyagát lemezen és filmen is, eléggé agycsavargató élmény (Live At Terminal 5, Rabid / [PIAS], 2017). A Music On Vinyl kiadó (terjesztő: Bertus) katalógusa pedig továbbra is forrón ajánlott böngészésre, hetente bővül vinyles soruk klasszikusokkal és örömteli meglepetésekkel, most csak emeljük ki innen a Barracudas csodadebütjét (Drop Out With The Barracudas, Bertus, 2017), a Catherine Wheel eddig kábé beszerezhetetlen shoegaze-rock klasszikusát (Chrome, Bertus, 2017) és Woody Guthrie épp augusztusi lapszámunkban a legjobb ötvenes évek előtti albumok közé sorolt Dust Bowl Ballads-át (Bertus, 2017).

Dömötör Endre