Michael Head And The Red Elastic Band: Adiós Señor Pussycat (lemezkritika)

2017.11.15. 19:05, rerecorder

michael_head_limf_2016_martin_watersimg_1629.jpg

A nemzet legnagyobb dalszerzője, felismered? Egyszer ezzel a szöveggel és Michael Head fejével jelent meg az NME. Ez az ember tényleg kivételes dalszerző, és most elkészítette élete legjobb lemezét.

head_adios.jpgKiadó: Violette Records

Megjelenés: 2017. október

Stílus: gitárpop

Kulcsdal: What’s The Difference

Nem tudod megállapítani, hogy mikori zene ez. Elveszett Belle & Sebastian-dal a legjobb korszakukból, 1996-ból? Valami folkosabb ausztrál janglepop a nyolcvanasokból? Vagy netán egy kiadatlan Love-barokkpopcsoda 1967-ből? Michael Head kivételes képességű szerző, időtlen dalok folynak ki belőle, mintha erőlködés nélkül. De nála szerencsétlenebb, lúzerebb sem sok van. Nyolcvanas évekbeli perfektpopegyütteséből, a Pale Fountains-ből Duran Durant akartak csinálni. Következő próbálkozása, a még mindig tesójával közös Shack a befutás küszöbén állt, amikor rögzítettek egy zeitgeistet telibe találó, azt tágító lemezanyagot, de a szalagok bennégtek egy stúdióban, a producer meg a titkos DAT-kazettás másolatot felejtette egy másik kontinensen egy bérelt autó hátsó ülésén – csoda, de végül meglett, viszont a Waterpistol így 1991 helyett 1995-ben jelent meg, amikor már elszállt a pillanat és a zenekar sem létezett.

Head addig is küzdött a drogokkal, de eddigre a heroin rabja lett. Aztán egy talpra állás során kiadott egy gyönyörű kultlemezt (Michael Head And The Strands: The Magical World Of The Strands, 1997), még a Shack is újraindult és újabb mestermű jött (H.M.S. Fable, 1999), az NME meg úgy rakta őt címlapra, hogy nem írta ki a nevét, csak ezt a szöveget: „Ez az ember a legnagyobb dalszerzőnk, felismered?” Persze, hogy nem ismerte fel senki és a megérdemelt siker helyett visszaesés következett, pedig a kétezres években is összehozott két perfekt albumot, miközben hol újra heroinnal, hol inkább alkohollal küzdött napi szinten. Aztán az elveszett lélek, Liverpool John és Paul mellett legnagyobb dalszerzője legyőzte démonait és tizenegy év után ismét összehozott egy LP-t. Élete első tisztán írt és felvett albumát. Ami megint egy csoda, de tényleg, alighanem eddigi legjobbja. Mindegyik dal tökéletes, mindegyik. Byrds és Burt Bacharach, Love és John Barry, Nick Drake és Pentangle. Csak olyan ember képes ilyet alkotni, aki újjászületett és ennek elképesztően örül. És ennek a lemeznek én is elképesztően örülök. Hallgasd meg, aztán te is örülni fogsz!

9.5/10

Dömötör Endre


a tényleg fenséges friss album: 


a Rumer zavarba ejtő klipje: 


a Picasso videója: 


  
tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2017/11/15/michael_head_and_the_red_elastic_band_adios_se_or_pussycat_lemezkritika
Michael Head And The Red Elastic Band: Adiós Señor Pussycat (lemezkritika)
süti beállítások módosítása